Véget érhet a nagy fésűkagyló-háború

Publikálás dátuma
2018.09.06. 09:05
Fésűkagylók - illusztráció
Fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP
Múlthéten francia halászhajók ütköztek meg brit kollégáikkal. A konfliktust lezáró tárgyalások végére pénteken kerülhet pont.
Megegyeztek a britek és a franciák a fésűkagyló-halászatról a La Manche-csatornán, miután a múlt héten erőszakba fordult a rivális hajósok versengése - írja az Euronews. Ötórányi tárgyalás után az ágazat képviselői bejelentették: elvi megállapodásra jutottak a kérdésben.
Sikeresen megoldottuk ezt az összetett problémát - mondta Gerard Romiti, a francia delegáció vezetője, - és a béke mellett mindenekelőtt közösen kívánjuk felügyelni a csatorna fésűkagyló-állományát.

Az egyezmény szerint a brit hajók sem halászhatnak fésűkagylókat a Szajna-öbölben abban az időszakban, amikor ez a francia halászoknak sem engedélyezett. A britek ezért cserébe valamilyen méltányos ellentételezést kérnek, ennek mibenlétéről azonban csak pénteken egyeztetnek a felek.
A múlt héten kisebb francia halászhajók tucatjai rontottak neki megtermett brit kollégáiknak kövekkel és jelzőpisztolyokkal felfegyverkezve: az érvényben lévő szabályozás szerint ugyanis a britek egész évben halászhatnak a normandiai partoknál, míg a franciáknak állományvédelmi okokból május és október között ez nem engedélyezett. Az ütközetről videó is készült:
Szerző

Egyre jobban félnek a Brexittől a britek

Publikálás dátuma
2018.09.06. 09:00

Fotó: NIKLAS HALLE'N / AFP
Egyre inkább illúzió, hogy jövő márciusig létrejön a kilépés utáni együttműködésről szóló megegyezés London és Brüsszel közt. Újra fel-felmerül egy második népszavazás gondolata.
Elbukna a Nagy-Britannia uniós kilépéséről szóló népszavazás, ha ma rendeznék meg azt, derült ki a szerdán ismertetett közvélemény-kutatásokból. A Reuters hírügynökség által közzétett két felmérés, amelyet a NatCen és a The UK in a Changing Europe intézet végzett, egybehangzóan azt mutatja, hogy a tényleges kilépés időpontjának – 2019. március 29. – közeledtével egyre több brit maradna mégis inkább az Európai Unió polgára is. A júliusban gyűjtött adatok szerint a maradáspártiak tábora több mint 10 százalékkal megerősödött, ma már a britek 59 százaléka voksolna a Brexit ellen és már csak 41 százalék mondana igent. A 2016. június 23-i referendumon még 17,4 millióan, a szavazópolgárok 51,9 százaléka mondott igent a királyság távozására az Európai Unióból, miközben 48,1 százalék, azaz 16,1 millióan akkor sem kívántak kilépni. A hangulatváltást részben a London és Brüsszel közötti elhúzódó tárgyalások keltette bizonytalanság, a referendum óta eltelt időben már megtapasztalt, illetve a lakosság számára is már konkrétan körvonalazódó gazdasági hátrányok, valamint az attól való félelem, hogy az ír-északír határ esetleges visszaállítása feléleszti az ír függetlenségi érzelmeket, és nem utolsósorban a kormányzó konzervatív párton belüli, a kérdésben felszínre került éles ellentétek okozzák. Egyre nyíltabban és gyakrabban tevődik fel a referendum megismétlésének gondolata, de azt a Theresa May igen határozottan  elutasította. Hangos kampány indult azért is, hogy rendezzenek második népszavazást legalább az EU-val kötött válási-együttműködési megállapodás elfogadásáról vagy elvetéséről, de ez is a kabinet és a miniszterelnök ellenállásába ütközött.  A London és Brüsszel közötti megállapodás létrejötte a kitűzött jövő márciusi időpontig egyre inkább illúzióként hat. Brit sajtóhírek szerint pedig az is kérdéses, hogy képes lesz-e a rendelkezésre álló közalkalmazotti állomány előkészíteni Nagy-Britannia kilépését az unióból. A Brexit-ügyi minisztériumban nemcsak a tárcavezető cserélődött ki az elmúlt két évben az alkalmazottak több mint fele is távozott. A Brexit ellenes Independent című újság információi szerint a brit alkupozíciókat komolyan rontja, hogy a tárcánál maradók átlagéletkora 32 év, ami egyben azt is jelzi, a kilépéssel járó összetett folyamat levezényléséhez és sikeréhez nincs elegendő gyakorlat és tapasztalat brit oldalon.

Az Erasmus is bedőlhet

Aggódva figyelik az európai egyetemeken a brexit tárgyalásokat, közölte szerdán az Euronews brüsszeli portál. Ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki az EU-ból, a szigetországban az Erasmus+ diákcsere-program is véget ér. A portálnak nyilatkozó Brüsszeli Szabadegyetem rektorhelyettese, Kristin Bartik szerint az európai egyetemeknek el kell kezdeniük alternatívákat keresni a kemény-brexit esetére. Kanada, Írország és észak-európai, skandináviai országok jöhetnek szóba célországként. Daniel Dalton brit tory EP képviselő azt hangsúlyozta, leginkább a pénzügyekről kell megegyezni, mert sokkal több európai diák megy az Egyesült Királyságba, mint fordítva, de az az alapelv, hogy a brit kormány megtartaná az Erasmust. 

Szerző
Témák
Brexit

Vége lehet a német-török mosolyszünetnek

Publikálás dátuma
2018.09.06. 08:30

Fotó: Bernd von Jutrczenka / DPA
Az új német külügyminiszter a török fővárosban tett első útja során nem emberi jogi aggályait hangsúlyozta. Stratégiai érdek a német-török feszültség felszámolása
Heiko Maas szociáldemokrata német külügyminiszter szerdán Törökországba látogatott. Van mit megbeszélnie, bár talán jobban jár, ha kerüli a kényes témákat. A német-török viszony ugyanis az elmúlt években a rosszról már szinte katasztrofálisba fordult. Felsorolni is nehéz a problémákat: 2017-ben például Recep Tayyip Erdogan török elnök azzal vádolta Angela Merkel német kancellárt, hogy „náci eszközöket használ”, amiért a németek betiltották a török népszavazás kampányrendezvényeit az országban. Később erre német képviselők számára meg a törökök tették lehetetlenné a látogatást a NATO által használt incirliki légi bázison. Válaszul a Bundeswehr közölte, akkor inkább más otthont keresnek csapataiknak. A 2016-os törökországi puccskísérlet utáni tisztogatás fokozta a feszültséget. A török hatóságok számos német állampolgárt, köztük újságírókat is letartóztattak ezzel összefüggésben, közülük heten még mindig börtönben vannak. Ankara viszont azt vetette a németek szemére, hogy a több száz életet követelő puccskísérletet nem ítélték el elég határozottan. És akkor még nem is beszéltünk az olyan kisebb horderejű ügyekről, mint például Jan Böhmerman „humoristáé”, aki egy televíziós műsorban vulgáris verssel sértegette Erdogant.  A közeledés most mindkét fél érdekeit szolgálja. Ami a török elnököt illeti, túl vannak  a parlamenti - és elnökválasztáson, így belpolitikailag már nem indokolt, hogy erőt mutatva Németországon, vagy az Európai Unión köszörülje a nyelvét. És mivel közben a NATO-szövetséges Egyesült Államokkal is alaposan összerúgták a port, - mire a török líra is mélyrepülésbe kezdett - Törökországnak hirtelen új szövetségesekre lett szüksége politikai és gazdasági értelemben is.  Utazása előtt Heiko Maas arról beszélt, hogy Németország stratégiai érdeke a viszony rendezése Törökországgal. A német külügyminiszter már csak óvatos utalásokat tett az emberi jogi aggályokról, és inkább gyakorlatias módon a német állampolgárok szabadon bocsátását hangsúlyozta. Kérdés ugyan, hogy Ankara ebben az ügyben beadja-e a derekát, főként, hogy kedden kiderült, török kérésre Bulgáriában egy újabb német-török kettős állampolgárt tartóztattak le. Maas számára a másik fontos feladat az lenne, hogy érvényesítse érdekeit Szíriában. Várható ugyanis, hogy hamarosan megkezdődik a végső offenzíva az utolsó lázadók uralta tartomány ellen, ami újabb menekültáradatot indíthat meg. Németország és nem mellesleg az egész Európai Unió számára létfontosságú, hogy erre valamilyen politikai megoldást kínáljanak, és mindenekelőtt, hogy biztosítsák a 2016 márciusában megkötött migrációs alkut. A szíriai háborúban az EU befolyása csekély, ám a regionális középhatalom Törökországon keresztül megpróbálhatják érvényesíteni érdekeiket. Ehhez viszont nyilvánvalóan nem engedhetik, hogy Ankara gazdaságilag összeroppanjon. Nem utolsó sorban alternatívát kínálhat, nehogy a törökök túl közel kerüljenek Oroszországhoz. A tervek szerint Erdogan szeptember 28-án Németországba utazik, és egyébként az őszre még egy magyarországi utat is beígért. Ha Maas jó munkát végez, addigra véget érhet a német-török mosolyszünet.

Lemondtak a törökök az EU-ról

Nem áll már a felek közé Törökország uniós csatlakozásának és vízummentességének kérdése sem. Ez ügyben a tárgyalások régen befagytak, nem is valószínű, hogy egyhamar újraindulnak, ráadásul a politikai - és közbeszédben is háttérbe szorult a téma. A legfrissebb, júniusi közvélemény-kutatások szerint a megkérdezetteknek már csak 42,4 százaléka támogatta Törökország uniós csatlakozását, de 47,6 százalék szerint az sosem fog megvalósulni. 

Szerző