Orbán Viktor anno Tusványoson szégyennek nevezte, hogy nincsenek összekötve energiahálózataink a szomszédainkkal. Egyszerű és hatásos szónoki csel, valahol a beszéd közepébe, jó adag illiberál meg migráns után, az úgymond szakmai részbe rejtve. Ebből a mondjuk épp lecsót kavargató hallgatóban az marad meg, hogy ejha, Viktorunk a mindenen kívül még ehhez is ért, szúrós tekintetével követi ezt a hálózatos mizériát is, sőt rögtön meg is ragadja a véknyánál, kiprédikálva, mi fenyegeti hosszú távon a lecsónkat.
Az elmúlt évek során meg kellett békéljek azzal a minden szempontból hátrányos helyzettel, hogy ha valaki, mondjuk, netán, halkan, kellő szerénységgel megjegyezné, miszerint energiahálózataink éppenséggel össze vannak kötve a szomszédainkkal, az a választani hajlandó magyar polgárok közel feléből (azaz kétharmadából) éles ellenkezést vált ki. Jaj, megint ez a huhogás, mit kárál már ez itt, hagyjátok, csak kötözködik, köpködi a Turult.
A közép-Orbán-korszak kifinomult udvari etikettje szerint ezután természetesen nem indulnak meg a munkagépek, nem fektetnek le újabb csöveket a már meglévők mellé. Bár számos előterjesztés születhet az új energiavezetékek szükségességéről, néhány óvatos "mindazonáltal" meg "mindemellett" segítségével talán elkerülhető egy újabb, Paks 2-höz hasonló ballépés. De legutóbbi tanulmányában úgy a közműhivatal, mint a lehetséges beruházó is szükségtelennek ítélt több, a kormány által szorgalmazott gázvezeték-tervet. Hisz már most túl sok a cső: háromszor ekkora fogyasztást is el tudna viselni. Ehhez képest ezek a fránya lecsófőzők egyre lejjebb csavarják a gázt. (Bosszúból Orbánék el is vették tőlük az EU százmilliárdos szigetelési támogatását.)
Mindez a legkevésbé se akadályozza a kormányfőt abban, hogy a következő alkalommal is vezetékekért üsse az asztalt. Hisz, végtére is, ahol építkezés, ott számla, ahol számla, ott százalék. Bizonyára attól se tágít, hogy magyar cégek megvették a fekete-tengeri gázt, amiről csak a románok és a helyi kitermelők nem tudnak. Így nyegle kijelentéseivel a kormányfő azonmód ki is ütötte Magyarországot a román gáz lehetséges vevőinek a sorából. De Szijjártó Péter se zavartatja magát és bármerre veti a sors, feltétlen tárgyal „lehetséges gázbeszállításról” is. Ebből se lett még soha semmi. Mint ahogyan a Fidesz kedvenc „szakmai” témáihoz, így a Nabuccóhoz vagy a Déli áramlathoz hasonlóan a - nagyon komoly arckifejezéssel kiejthető - "Észak-Déli folyosót” is lassan elnyeli az ésszerűség bolsevik mocsara.
Ez a kupac szinte teljesen elfedi azt szakmai – politikai beszédekbe nem való - tényt, hogy néhány villanyvezeték azért tényleg elkélne a meglévők mellé. Ami mellesleg még inkább kinyitná Magyarországot, még inkább csökkentené „önállóságunkat”, „függetlenségünket”, még inkább növelné az – olcsó – energia behozatalát, amik ellen Orbán Viktor következő mondatával szintén ádáz harcot hirdet.
Követni ezt már rég nem tudom. De az elmúlt években megtanultam, hogy erre nem is kell törekedni.