Nincs, de igény lenne rá

A méltán elfeledett – kormányzati összehasonlításban páratlan munkabírású, ám kevés rokonszenv-pontot gyűjtő, és a februári hódmezővásárhelyi választás tanúsága szerint a saját szűkebb hazájában sem különösebben népszerű – Lázár János egyik legcsúfabb tette volt a lakossági energiahatékonysági támogatások kisiklatása. Persze, nem a saját preferenciáit, hanem Orbán Viktor energiapolitikáját, érvényesítette, de akkor is: még a mi kormányunk is ritkán rúg akkorát a magyar emberekbe, amekkorát a fenti ügyben sikerült. Boldogabb helyeken (és volt idő, amikor Magyarország is ilyen helynek számított) az EU-támogatások allokálása úgy történik, hogy először fölmérik az igényeket, majd megnézik mire lehet pénzt kérni Brüsszeltől. Így esett, hogy az Orbán-kabinet 100 milliárdos nagyságrendű egyezséget kötött az Európai Bizottsággal arról, hogy a magyar háztartások vissza nem térítendő forrást kapnak az otthonaik energiahatékonysági korszerűsítésére, azaz nyílászáró-cserére, hőszigetelésére és a fűtés modernizációjára. Ha azt vesszük, hogy a hazai családok 30-40 százaléka energiaszegénységben él – azaz nincs pénze a kellő szintű téli fűtésre, vagy pedig a jövedelme irracionálisan nagy hányadát kénytelen rá költeni, netán egészségtelen hidegben fagyoskodik odahaza –, és egy átlagos magyar otthon energiaköltsége (nem fajlagosan, hanem forintban számolva) a másfélszerese egy osztrákénak, kimondhatjuk, hogy a deal hasznos és indokolt volt. De aztán a mi kormányunk gondolt egyet, és elkezdte fúrni a saját megállapodását a Bizottságnál. Lázárék nem válogattak az eszközökben: mialatt itthon azt hazudták, hogy az EU nem is adhat egyéneknek vissza nem térítendő támogatást (a valóságban adhat, adott is, például fideszes pereputtyoknak olyan vadász- és vendégházakra, amelyek a kinézetük és a tényleges funkciójuk alapján is családi házak lettek), titkos alkut kezdett a brüsszeli bürokráciával arról, hogy a más célra kapott pénzt inkább intézménykorszerűsítésre használná föl. Időközben például a TEK szákházát három hullámban modernizálták európai pénzből, ma is egymillióan élnek hazánkban a fűtési körülményeiket tekintve középkori nívón, és hárommillió lakás energetikai mutatói nem felelnek meg még a 80-as évek magyar szabványinak sem. A kormány azt állítja, hogy ingyenpénz helyett kedvezményes hitelekkel segít azoknak, akik melegebb otthont szeretnének. Csakhogy a szektor nonprofit szervezeteinek felmérései szerint a háztartások 80 százaléka – az indokolt, milliós pénzigényt tekintve – nincs hitelfelvevő pozícióban, és értelemszerűen pont azok vannak a legreménytelenebb helyzetben, akinél a legnagyobb szükség lenne a több hőre és az olcsóbb energiaszámlára. Mindezt azért idéztük fel ilyen hosszan, hogy érthetőbb legyen, miként rohanhatta körbe az országot a 2,5 milliós energetikai támogatásról szóló, minden valóságalapot nélkülöző kamuhír. Ilyen juttatás ugyanis nincs, bár igény láthatóan lenne rá: a „rezsicsökkentés kormánya” továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy a legkiszolgáltatottabbak naponta érezzék a nyakukon a kormányzati kézben végződő energiapórázt.
2018.09.12 09:00
Frissítve: 2018.09.12 09:38

Az első

Száz éve, hogy befejeződött az első világháború.  A Nagy Háború emlékét persze elmossa a második, pedig az „csupán” kiteljesedve visszhangozta az elsőt, a végén az atombombával. Az első világháborúban a lövészárkok mocska mögött már ott volt a gépesített háború, amely „újdonságként” felszámolta a hátország fogalmát. Ott volt az arisztokrata kormányzás korának alkonya és a tömegdemokráciák felemelkedése. 
Az igazi borzalmakat aztán a politikusi vakság békéje hozta el, amely megöntözte az ezután következő „harmincéves háború” nacionalista magvait. Oroszországban a bolsevik hatalomátvétel, Németországban Hitler nemzetiszocialista tömegforradalma lett talaja a válságokkal küszködő liberális tömegdemokráciák szemet hunyó hitének: van kiút abból a világrendből és a háborút termő békéből, amelyet még az 1878-as berlini kongresszus teremtett.
Nem volt. Az ideológiai és fizikai birodalmi terjeszkedés újabb világháborút szült. Ennek okait pontosabban ismerjük, az elsőről már csak annyit tudunk, senki nem akarta. „Akaratlanul” tört ki, végzetes sebet ejtve a szociáldemokrácián, s megalapozva egy új, ugyancsak vak, erőegyensúlyra alapozott világrendet.
Ezen túl vagyunk, de jutottunk-e előrébb? Nem. Ott tartunk, hogy az évfordulón a francia elnöknek (bár a német kancellárral az oldalán: isten mentse meg a világot a német nacionalizmustól) a multilaterális világról kell szónokolnia; hogy az újra ébredő nacionalizmus belülről bontja meg a a hét évtizedes európai békét teremtő közösséget; Amerika egy narcisztikus félbolond kezében kacskaringózik; miközben Oroszország XX. századi erőviszonyokról álmodik.
Itt állunk hát, száz évvel öregebben, s globális kihívásokkal a nyakunkban cseppet sem lehetünk nyugodtabbak, mint amikor Szarajevóban Gavrilo Princip fegyvere eldördült.
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:15

Jogállam

A kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel.
Lószart, Mama! - idézünk egy korábbi miniszterelnököt, csak hogy lássák, nekünk nem mindenről jut automatikusan Orbán Viktor az eszünkbe. De hát mit lehet felelni arra a képtelenségre, miszerint Magyarországon mindenkinek be kell tartania a magyar törvényeket?  Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem vonatkozik magára a kormányfőre, aki például törvényesen nem röpködhetne ingyen magángépeken. Se a családjára, mert akkor a rendőrség nem szüntette volna be a nyomozást "bűncselekmény hiányában" a nemzet vejéhez köthető Elios-ügyben, ellenben felelősségre vonnának jó pár embert, amiért az országnak vissza kell majd fizetnie 13 milliárd forintnyi uniós támogatást, ami a megtestesült hűtlen kezelés. A gigászi vagyonukon kívül leginkább a futballmeccsek VIP páholyaiból ismert kegyeltekre sem vonatkozik semmilyen törvény. Legalábbis amíg ki nem esnek a pixisből. Építhetnek égig érő toronyházat, kacsalábon forgó vadászkastélyt, lehet több földjük, mint volt Csák Máténak, a mamájuk sertéshizlaldája lízingelhet bivalyerős motort, amellyel aztán ők járnak Fidesz rendezvényekre. Az ő esetükben az ég adta világon semmi se számít. Ha róluk van szó, írhat bármit a törvény, a sajtó, mondhat akármit az ellenzék, tiltakozhat jogász, professzor vagy civil, az ügyészség nem és nem lát bűncselekményt.  Ugyanennek az éremnek a másik oldala az, hogy a kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott - tehát eleve alkotmányellenes - törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel. Ez volt a helyzet az RTL Klub ellehetetlenítésére szánt reklámadóval, a kizárólag a CEU elüldözését szolgáló innovatív kritériumokkal, az egyházak bejegyzésével és - erről most már alkotmánybírósági döntés van - a rokkantnyugdíj-rendszer lerombolásával is. És ez a kormány, ez a Fidesz ünnepli lelkesen, hogy az Európai Néppárt kiáltványában egy helyen sikerült "jogállamiságra" cseréltetni a "liberális demokráciát". Mintha nekik nem lenne tök mindegy, hogy mihez nincs semmi közük. 
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:19