Irány a falanszter?

Ritkán látom a lányomat kiborulni. Ezért sem értettem, miért kapta fel a vizet, amikor a minap egy idős barátunk megcirógatta a nagyobbik unokám fejét, és azt kérdezte tőle, mi lesz belőle, ha nagy lesz? Hát felnőtt! – felelte ingerülten a lányom. Később aztán bevallotta: kényes téma ez, náluk, Hollandiában, egyre több szó esik arról, hogy valami egészen más élet vár a mai gyerekekre, meg az azoknak a gyerekeire, mint amit a mi korosztályunk gondol.

Innen nézve ez meglehetősen hihetetlen, mert a mi illiberális kurzusunk ennek éppen az ellenkezőjét sugallja: az ifjúságot a múlt, a tradíciók tiszteletére, hagyományos szellemben kell nevelni. Az új NAT ugyan a modern pedagógia nyelvi eszköztárát használja, aktív tanulásról, tanulástámogatásról, tudáskonstrukcióról beszél, és más, modern pedagógiai elveket rögzít, valójában kötelező kerettantervekre készül, amelyben gyakorlatilag a-tól z-ig rögzítik majd a tanítás folyamatát, az ismereteket, és hogy azokat milyen óraszámban kell tanítani.

Fenntartással fogadtam, amikor a Momentum önmagát a XXI. század pártjának nevezte, de most, amikor a napokban kirukkoltak a „jövőképzés” ötletével, megértettem, mit akarnak. Míg a népét csupán korlátozottan tanult és tájékozott szavazógépnek tekintő kormányzatnak a NAT öreges módszerei kellenek, a fiatalok valami mást gondolnak. Olyasmit, mint amiről a lányom is beszélt. Lehet, hogy nem tetszik a NER politikusainak, de a jövő a gondolkodásra képes embereké lesz.

Az utópista szocialisták egyike, a francia Charles Fourier elmélkedett a falanszterről. Szerinte a távoli jövőben az emberek kis csoportokban élnek majd, közös lakó- és munkatelepeken, amelyeken mindenki a neki legkedvesebb munkát választhatja, s egyenlő arányban részesül a közös javakból. Ha igaz, amit hallottam, az unokáim iskolájában a lexikonok magolása helyett a kreativitásra, a csapatmunkára, a kritikai gondolkodásra és a vitakészségre helyezik már a hangsúlyt, a dédunokámnak a mesterséges intelligenciával való együttműködést, és azt is meg kell tanulnia, hogyan „detoxikálja önmagát”, ha a digitális világ temérdek információjával telítődik.

Most még azt sulykoljuk a gyerekünknek: fogadd el, amit a tanárod mond, mert az az igazság. Holnap azt: keress valami más igazságot! Tanuld meg megkülönböztetni önmagad a többiektől, azzal viheted előbbre a világot! Egy életen át tartó tanulásra készülj, mert a mai értelemben vett karrier a múlté. Munkahelyek sem lesznek, „projektcégek” alakulnak egy-egy feladat megoldására. Összegyűjtik az ahhoz világszerte legjobban értőket, aztán ha elkészültek a munkával, mindenki megy a maga útján, amíg egy újabb feladattal meg nem találják.

Az iskola dolga lesz, hogy mindenkiben feltárja az ambíciókat. Kihozza a gyerekekből azokat a legjobb képességeket, amelyek másokban talán nincsenek meg. Amerre tartunk, ott a termelés a mesterséges intelligenciával bíró gépek feladata, az embereknek nem lesz más dolguk, „csak” élni, a társadalom pedig gondoskodik róluk…

Élhetőbb világ lesz? Falanszter? Ki tudja.