Lázár piramisjátéknak nevezte a fociba eredménytelenül öntött pénzeket

Publikálás dátuma
2018.09.13. 09:05

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Először egy 700 milliós sportcsarnok építését jelentette be, aztán őrületként jellemezte, hogy "van aki még pénzt is fizet azért, mert rosszul játszik egy csapat".
Lázár János átadott egy iskolai focipályát a Csongrád megyei Földeákon, majd bejelentett egy nemsokára épülő 700 millió forintos sportcsarnokot. Egyből hozzátette, "az azért nem kevés".
Ekkor hangzott el a következő:
"Tudod, az a legborzalmasabb, hogy van aki még pénzt is fizet azért, mert rosszul játszik egy csapat. Ez a teljes őrület. Ez a világ egyik legnagyobb piramisjátéka: kétballábas focistáknak óriási pénzeket fizetni azért, hogy ott ugrabugráljanak, és semmi eredmény nincs. Elég súlyos helyzet"

A fentieket a saját hivatalos Facebook-oldalán közzétett videóban jelentette ki Lázár János, fideszes politikus, korábban a miniszterelnökséget vezető miniszter.
Szerző

Balog Zoltán lemond parlamenti mandátumáról

Publikálás dátuma
2018.09.13. 08:43

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A politikus úgy nyilatkozott: visszahívja őt szolgálatba egyháza, elsősorban ezért kell távoznia a parlamentből. A közéletet nem hagyná el.
Lemond parlamenti mandátumáról Balog Zoltán - jelentette be a fideszes képviselő szerdán a kormánypárti frakciók velencei tanácskozásán. Balog Zoltán az MTI-nek elmondta, mandátumáról elsősorban azért mond le, mert
egyháza, a Magyarországi Református Egyház és a gyülekezete visszahívja szolgálatba, és ez az egyház törvényei szerint összeegyeztethetetlen képviselői munkájával.

Hozzátette ugyanakkor, a mandátumról lemondás nem jelenti azt, hogy elhagyná a közéletet, hiszen mind a Polgári Magyarországért Alapítvány élén, mind a miniszterelnök romaügyi biztosaként szeretne tovább dolgozni, szolgálni.
Szerző
Frissítve: 2018.09.13. 09:41

Bezár az erdő, oda a mellékes

Publikálás dátuma
2018.09.13. 07:30

Fotó: Hornyák Dániel
Nélkülöző családok százai kerülnek roppant nehéz helyzetbe azért, mert a vadászatok miatt már csak korlátozottan szedhetnek gombát, gyógynövényt, bodzát, fagyöngyöt a dél-somogyi rengetegben.
– Tíz kiló – mutatja büszkén friss vargányazsákmányát a nagybajomi Orsós Jánosné. – A piacon 20-25 ezret is kaphatok érte, attól függően, mennyien árulnak aznap. Most valamivel alacsonyabb az ára, mert nagyon jó az időjárás a gombának, tele az erdő. Többet is tudtunk volna szedni a párommal, de reggel kilenctől csak délután háromig szabad szedni, utána a vadászok miatt lezárják az erdőt. Az „erdőzár” – ahogyan arról lapunk már beszámolt – Harangozó Gábor szocialista országgyűlési képviselő szerint igencsak komolyan veszélyezteti az amúgy is hátrányos helyzetű, szegénységgel és munkanélküliséggel sújtott megye déli részének lakóit, akiknek egész évben az erdő adja a mellékjövedelmet. A megyei erdei a Sefag Zrt.-hez tartoznak, az állami cég augusztus végén jelentette be, hogy mivel megkezdődött a szarvasbőgés, s így a vadászati szezon, a délutáni és az esti órákban életveszélyes az erdőket járni. Éppen ezért akadt olyan terület, melyet október végéig teljesen lezártak a gyűjtögetők elől. Mindezt könnyedén megtehette a cég, hiszen a jogszabály kimondja, „az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás az életet vagy testi épséget veszélyezteti”, s „a korlátozás időtartama a 6 hónapot nem haladhatja meg”.
– Új helyet kellett keresnem – kommentálja az erdőlezárást Orsós Jánosné. – A megszokott helyem ugyanis a vadászok által talán legfelkapottabb terület. Így most a Bőszénfa melletti erdőket kutatom, csak hát oda-vissza nyolcvan kilométert kell autóznom, vagyis még a benzint is ki kell gazdálkodni. Hasonlóképpen utazik a gombáért a jutai Törökné is, aki a Lábod melletti erdőkben keresi meg a mellékest – oda-vissza bő száz kilométer alkalmanként a vargányázó túra, azaz a jelenlegi piaci árakon cirka kétkilónyi gomba fedezi a benzinköltségét. Éppen annyi, amennyit hivatalosan leszedhet egy-egy erdőjáró. A törvény szerint ugyanis az állami erdőkben az erdőgazdálkodó „köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását”. Más kérdés, hogy a mennyiségi limitet kevesen tartják be Dél-Somogyban, ahol tényleg a megélhetés része az, amit az erdők adnak. A helyiek az év minden szakában találnak valami kereset-kiegészítést, gyűjtik a hullott agancsot, a gyógynövényeket, a fagyöngyöt, az erdei utak mellett a helyiek által csak csetének hívott bodzabogyót, s gyakori látvány a falvakban az úttesten száradni kifektetett csalán is. – Nézze, milyen gyönyörű rókagombát találtam! – örvendezik a nagyjából háromkilónyi, narancssárga ínyencséget mutatva a somogysárdi Irénke néni, aki akár a Dráváig is leutazik gombaszezonban. – Négyezerért adom majd kilóját, plusz szedtem hét kiló vargányát is, így ez egy jó nap. A gombaszedés persze elsősorban azoknak éri meg, akik viszonylag közel laknak Kaposvárhoz, a megyeszékhely piacán ugyanis nagy a keletje az erdőkből frissen behozott termésnek. Akik viszont messzebb laknak a várostól, sokkal több munkával kevesebb pénzt tudnak keresni, így nekik különösen zsebbe vágó az erdők időszakos vagy teljes lezárása. – Ma csak a párom ment el vargányázni – mondja kőkúti háza kerítésének támaszkodva Árvainé Marika. – Rákos vagyok, kezelésre járok, csak minden másod- vagy harmadnapon tudok neki segíteni. pedig kellene a pénz, szinte a semmiből élünk. Fejenként négy-öt kilót tudunk megszedni naponta, jól jön, amit kapunk érte. Úgy számoljuk, így napi-tíz-húszezer forinttal tudják kiegészíteni a rezsipénzt, de Marika csak legyint: ne a városi árakat nézzük, helyben sokkal kevesebbet kapnak érte. – Jönnek a felvásárlók, s attól függően, mennyi a napi mennyiség, hét-nyolcszáz forintot fizetnek kilónkét – magyarázza. – Ladról és Kadarkútról is járnak ki a faluba, eső után egy mázsát is elvisznek egyszerre. Hozzájuk pedig jön a kereskedő, s úgy tudom 1200-1500 forintért viszi el tőlük a tisztított vargányát.
A gomba éttermek, szállodák konyhájára vagy a fővárosi piacokra kerül, utóbbiakon 6-7 ezer kilója, de még jobb üzlet Ausztria, ahol 4-7 euró tíz deka belőle. Vagyis egy mázsányi, persze „fekete” fuvarból összejöhet akár egymilliós haszon. A dél-somogyi falvakban élőknek ebből persze csak néhány ezer forint jut, de láthatóan ezt sokkal jobban megbecsülik, mint mások a hétszámjegyű összegeket. – Ilyenkor szedjük meg a tüzelő árát – állítja Orsósné Ágnes. A középkorú asszony négykilónyi gombát talált kedd délelőtt a megszokott területén, s bár három után már nem mehetne vissza az erdőbe, rizikózik, ugyanis nem akarja otthagyni azt a két-háromezer forintot, amit a második erdei útja hozhat. – Nem veszik meg? – tukmálja a még földes zsákmányát Kalányos Jánosné. – Úgy hét kiló lehet, odaadom nyolcezerért. Hétért? Hatért? Na, egy ötösért már ajándék… Az üzlet nem köttetik meg, így meg kell várnia a felvásárlót. Aki általában valamivel dél után szokott a faluba érkezni, így a gombaszedők is hozzá igazítják visszatérésüket az erdőből. De nemcsak Kőkúton, hanem a környező falvakban is. Alsótapazdon az asszonyok a teli szatyrokkal a házak előtt beszélgetnek, s az erdei földes úton feltűnnek a rinyabesenyőiek is. Akiket nem kedvelnek erre felé, hiszen „vendégmunkások”, azaz nem saját erdeikben gyűjtik a gombát, ráadásul, ha ők is itt adják el a leszedett vargányát, a nagyobb mennyiség miatt automatikusan lenyomják a felvásárlói árat. Errefelé ugyanis még a napi négy-ötszáz forint veszteség is sokat számít, hiszen havi szinten az már egy negyed közmunkásbér. Persze a helyiek még így is jobb helyzetben vannak, mint a szomszédos hencseiek, aki jellemzően gyógynövényeznek, ám jelenleg tétlenségre kárhoztatnak. 
– Jobb a gomba, de nekünk nem jutott ilyen erdő – tárja szét a kezét egy középkorú asszony. – Marad a hárs, a csete, a fagyöngy, a kamilla, s ilyenkor, ősszel a csipkebogyó és a kökény. Csak az a baj, hogy ezek felvásárlási ára jellemzően 30-100 forint között mozog. Persze kilónként. Azaz egy egész napos, embert, s pláne derekat próbáló munka is a legjobb esetben három-négyezer forintot hoz. – De legalább ez megvan – jegyzi meg az alsótapazdi Juliska néni. – A nyugdíjam dupláját összeszedegetem így havonta. Az idén még jó is volt a helyzet, a bodza kilóját néha 120 forintért vitték el. Amikor lecsengett a szezon, s megszámoltam a pénzt, már nem is zavart annyira, hogy lemoshatatlanul fekete a kezem. Még mindig jobb, mintha télen lefagyna.
Szerző