Nincs ok aggodalomra most, hogy Balog Zoltán elhagyja a parlamentet. Noha mandátumáról lemond, azért megmarad a Polgári Magyarországért Alapítvány élén, s továbbra is romaügyi biztosa lesz az ő miniszterelnökének. Nem mellesleg, Orbán Viktor változatlanul számíthat rá, mint lelki atyjára. S talán ez a legfontosabb.
Lényegében nem változik tehát semmi. Minthogy országos listáról került be a törvényhozásba, gyorsan lehet pótolni, attól sem kell tartani, hogy veszélybe kerülne a kétharmad. Megbízható gombnyomogatókkal pedig tele van a Fidesz hátországa, legfeljebb az illető nem lesz református lelkész, de hát minden nem lehet tökéletes. Különben is, Balog Zoltán nagyon is világi ügyekkel foglalkozott eddig, főleg az emberi erőforrások minisztereként. Ám az áprilisi választás után onnan is felállt, s nem titkolta, azért, mert nem értett egyet a legfőbb vezetővel. Orbán Viktor változatlan szerkezetben akarta tartani az óriás polippá nőtt minisztériumot, amely átfogta az élet szinte minden területét. Balog viszont - mint maga mesélte egy interjúban - kicsit mást akart, s hogy nem engedték neki, inkább lelépett. Hogy aztán mostani döntésének van-e köze az előzőhöz, az feltehetően sosem fog kiderülni. Ha ugyanis a nemzeti együttműködés rendszerében bármilyen konfliktus adódik, a sorok összezárnak és az érintettek úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Meglehet, most sincs semmi gond. Bár eléggé átlátszó az az indoklás, hogy a Magyarországi Református Egyház és a gyülekezete visszahívta szolgálatba, és ez az egyház törvényei szerint összeegyeztethetetlen a képviselői munkájával. Hogy miért pont most lett az eddiginél nagyobb szüksége rá az egyházának, valószínűleg az is titok marad. Legalábbis egy ideig.
Még jól emlékszünk, hogy Balog miniszter három éve egyik munkatársunkat arra biztatta, meneküljön el lapunktól, mivel a Népszava folyton hazugságokat ír róla. Idei (le)lépéseiről szívesen megírnánk az igazat, ha őszintén elmondaná. Ebben azonban ne nagyon bízzunk.