„Nem áruljuk el a zsidó közösséget”

Számunkra ez vállalhatatlan, ebben a történelemhamisításban nem veszünk részt – nyilatkozta Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Népszavának.

Gulyás Gergely miniszter nemrég jelentette be, hogy évek óta tartó huzavona után jövőre megnyitják a Józsefvárosi pályaudvar helyén létrehozott holokauszt emlékközpontot, a Sorok Házát. Az intézmény tulajdonosa a Köves Slomó rabbi vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) lesz, a Sorsok Háza kialakításában a Schmidt Mária-féle közalapítvány is közreműködik.

A Mazsihisz nem árulja el a magyar zsidó közösséget – ezzel a címmel adott ki állásfoglalást a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. A Mazsihisz szerint az EMIH-nek nem a történelmi hitelesség, nem a magyar zsidó közösségi emlékezet és nem a magyar zsidóság a fontos, hanem „a közpénzek és ingatlanok megszerzése”. Ez világos stratégia, ami szembemegy „a Mazsihisz törekvéseivel és a magyar zsidó közvélemény értékrendjével”.

A rendkívüli helyzet indokolta, hogy rendkívüli vezetőségi ülést hívjak össze – számolt be a közlemény elfogadásának körülményeiről lapunknak Heisler András, a Mazsihisz elnöke. Kemény a szöveg – ismerte el –, de ugyanilyen kemény a Sorsok Háza ügyében hozott döntés is. A kormány korábban a Mazsihisznek, Izraelnek és nemzetközi zsidó szervezeteknek is azt ígérte, hogy a Sorsok Házában nem a Schmidt Mária-féle koncepciót fogják megvalósítani – állította Heisler András.

Márpedig – folytatta – az eddig elhangzottak alapján nem kétséges, hogy az a narratíva érvényesül majd, amit Schmidt Mária 2015-ben is képviselt, és amit egyszer már a washingtoni holokauszt múzeumtól kezdve a jeruzsálemi Jad Vasem intézetig sokan elutasítottak.

A Mazsihisz elnöke elmondta, hogy a kormány lépése külföldön is tiltakozást váltott ki: több szervezet is megdöbbenését fejezte ki. Heisler András egyebek mellett kifogásolta, hogy az EMIH által is támogatott koncepció szerint a Sorsok Háza 1938-tól akarja bemutatni a jogfosztástól a deportálásig vezető utat. Márpedig – hangsúlyozta Heisler András – a magyarországi zsidók jogfosztása nem 1938-ban, hanem a numerus clausus (az egyetemeken alkalmazott „zárt szám”) bevezetésével kezdődött. Az első zsidóellenes törvénynek nevezhető jogszabályt csaknem húsz évvel korábban, 1920-ban fogadták el.

Köves Slomótól azt kértük, reagáljon arra, hogy a Mazsihisz közvetve árulónak nevezte. Megkérdeztük továbbá, részéről van-e szándék, ha igen, lát-e rá lehetőséget, hogy a Sorsok Háza ügyében együttműködjön a Mazsihisszel.

A rabbi írásban válaszolt. A holokauszt emléke, emlékének feldolgozása és prezentálása egyedül azt a célt szolgálhatja, hogy a sérelmeket és sértettséget legyűrve, az emlékek fájdalmai és tanulságai által elérhető katarzist minél szélesebb kör számára megérinthetővé és személyessé tegyük – állapította meg Köves Slomó. Ehhez a Sorsok Háza esetében is az szükséges, hogy el tudjuk érni, minél többen sajátjuknak érezzék azt a diskurzust, amelybe évente sok százezer diákot és felnőttet kívánunk bevonni.

Ennek a célnak az elérése érdekében az EMIH minden zsidó és nem-zsidó, magyar és külföldi

civilszervezettel, egyházzal, oktatási intézménnyel és szervezettel keresi és kéri az építő

együttműködést – hangsúlyozta, hozzátéve: „Azt akarjuk elérni, hogy a holokauszt emberi tragédiájából, családi, vallási, nemzeti kötődéstől függetlenül mindenki képes legyen a legmélyebb emberi következtetéseket és tanulságokat levonni”.

Ehhez az együttműködéshez azonban Köves Slomó szerint az is szükséges, hogy a Sorsok Háza kapcsán kialakult diskurzust semmikép se hagyjuk „egy zsidó hitközségi konfliktus martalékává válni”. Így azt kéri mindenkitől, maga és közössége tagjai és vezetői számára is azt az utat szeretné kijelölni, hogy „próbáljunk meg mindahányan felülkerekedni személyes és intézményi sérelmeinken és közösen dolgozni egy – a vallásos zsidó közösségnél lényegesen nagyobb ívű és jelentőségű – közös ügy érdekében”.