Rózsavölgyi Szalon;

Tétova harmónia

A Táncórák a Rózsavölgyiben leginkább az elfogadásról szól. Arról a sokszor gyötrelmes, máskor összenevetős lépéssorozatról, amely egymáshoz elvezet.

Mindannyian harmóniára, arra a bizonyos kényes egyensúlyra törekszünk. Csakhogy gyakran kibillenünk. Mint egy táncnál, hirtelen elveszítjük a magabiztosságunkat. Egyszerre, nem uraljuk többé a lépéseinket. Vissza lehet-e zökkenni? Mi, vagy ki kell hozzá? Elég önmagunkra számítani, vagy szükséges egy másik, aki adott esetben teljesen más. Képesek vagyunk-e rá kinyitódni? Elfogadni? Egészen. Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Rózsavölgyi Szalonban Mark St. Germain Táncórák című darabja. A szerzőnek nem ez az első színpadi műve a belvárosi intim játszóhelyen. Az utolsó óra Alföldi Róberttel és Jordán Tamással szeptember végére túljut a kétszázadik előadáson. A Táncórák egy autista fiú (Józan László) és egy balesetet szenvedett táncos lány (Ullmann Mónika) találkozása. A hírek szerint a sztori valós történeten alapul, valós személy ihlette. 

A Dicső Dániel rendezte produkció legfőbb érdeme, hogy próbál kilépni a sztereotípiákból. A pergő dialógusokból álló színpadi műnek ez nem mindig sikerül, bár többször, mint egy vad szenvedélyes tánc, felveszi a ritmust. Az előadás viszont végig jó formát mutat elsősorban a színészi játéknak köszönhetően. Nagy mélységeket a darab jellege miatt nem lehet elérni, fontos szembesülésekre, az érzékenységünk ébrentartására viszont nagyon is alkalmas a Táncórák. Józan László az autista, a munkájában sikeres egyetemi tanár szerepében kifejezetten kerüli a közhelyeket. Azonosul a figurával és azt rendkívüli figyelemmel és odaadással végig is viszi. Ullmann Mónika nem megfelelni akar, reagál a partnerre, az egész jelenlétét a reakcióból a mozgósított kíváncsiságból építi fel. Figyelnek és mernek is hagyatkozni egymásra, nem csak önmagukra. Az előadás csúcsa az utolsó jelenet. Amikor a többszöri küzdelmes „táncóra” után megtörténik az a bizonyos tánc. Amikor két ember ahelyett, hogy elmenne egymás mellett, elvégre az lenne az egyszerűbb, újabb tétova lépéseket követően egymás felé lép. Vállalva nem csak saját magát, hanem egymást is. A harmónia a megélt, megküzdött pillanatokból tevődik össze. Talán mégis érdemes érte harcolni.

Info:

Mark St. Germain Táncórák

Rózsavölgyi Szalon

Rendezte: Dicső Dániel