„Mi nem menekülteknek hívjuk őket”

Aszad al-Samlan szaúdi professzor szerint már a múlté az az elképzelés, hogy „tiszta” társadalomban, kizárólag a saját kultúránkban élhetünk.

– A menekültválság kirobbanása után mindenki azt kérdezte Magyarországon, miért nem inkább a gazdag muszlim Öböl-menti államok fogadják be a menekülteket. Nos, miért nem?

– Az érv, hogy nem vesszük ki a részünket a segítségből, egész egyszerűen téves tényeken alapul. Az igazság az, hogy Szaúd-Arábia több mint ötszázezer szírnek ad otthont, csak éppen mi nem menekülteknek hívjuk őket. Tartózkodási joguk van, és ugyanúgy megilleti őket az oktatás, az egészségügyi ellátások, stb., mint a szaúdi állampolgárokat. Másrészt a migráció valóban az egyik terület, ahol a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség Európával. Szaúd-Arábiának rendkívüli tapasztalata van például a segélyezésben.

– Csakhogy közben az európai társadalmakban erősödik az idegenellenesség. Talán hallott az esetről, hogy nemrégiben egy magyar kisvárosban rendőrt hívtak a lakosok az ide látogató szaúdi rendőrökre, mert migránsoknak nézték őket. Hogyan látják ezt Szaúd-Arábiából?

– Ezt az incidenst nem ismerem, de jól illeszkedik egy nagyobb képbe, amit kezelnünk kell. Tudniillik paradox világban élünk. A nemzetközi gazdaság, a telekommunikáció, a közlekedés, egy szóval a technológia fejlődése miatt a világunk egyre kisebb. Ugyanakkor az emberekben mégis erősödik a különállás érzése. Egyre közelebb kellene kerülnünk egymáshoz, mégis inkább távolodunk. Másrészt a világ minden része kapcsolatban van egymással: ha egy térségben probléma merül fel, az a többit is érinteni fogja. Márpedig Magyarország még messze sincs a Közel-Kelettől. Az iszlamofóbia erősödése Európában persze aggasztó jelenség. Az az elképzelés már a múlté, hogy „tiszta” társadalomban élhetünk, kizárólag a saját kultúránkban. És ebből nincs visszaút. A multikulturális társadalom megteremtése Európában egyébként is „rutin”, intellektuális hagyomány. Semmivel nem nehezebb, mint megtisztítani a kultúránkat az „idegenektől”.

– Lát konfliktust az iszlám és a kereszténység vagy nyugati kultúra között?

– Személy szerint nem, és Szaúd-Arábia sem. Ami azt illeti, Szaúd-Arábia egyik fontos feladatának tekinti a vallások közötti párbeszéd megteremtését. Még Abdullah király ezért is hívott életre az ENSZ támogatásával, Ausztria és Spanyolország részvételével egy bécsi központú intézményt (KAICIID), melynek célja a vallások és kultúrák közötti párbeszéd kialakítása.

– Nyugaton Szaúd-Arábiának még sincs túl jó híre. Általában a szigorú vallási előírások, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus támogatása miatt emlegetik.

– Igaza van, de ez a legtöbbször egyszerűen a tudatlanságból fakad. Beszéljünk például az emberi jogokról! Kevesen emlékeznek rá, hogy Szaúd-Arábia azon kevés harmadik világbeli országok egyike volt, amely 1948-ban aláírta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az országunknak alapvetően tehát semmi kivetnivalója nincs az emberi jogokban, éppen ellenkezőleg. Konkrét kérdésekben persze lehetnek nézeteltérések, de ezzel a világon minden állam így van. Ott van például a halálbüntetés, amit nem csak nálunk, de például az Egyesült Államok számos államában is alkalmaznak. A gond az, hogy a mai újságírásban minél hatékonyabban és egyszerűbben kell közvetíteni az üzenetet, és Szaúd-Arábia ennek az áldozata lett. Ha arról kell beszélni, hogy milyenek a nők jogai az iszlám világban, azonnal minket citálnak elő, nem pedig mondjuk Malajziát vagy Tunéziát. Ez sajnálatos, és a kormányunk mindent meg is tesz, hogy harcoljon ellene. Ugyanakkor ehhez szükség van a felelős újságírókra, hogy ne egyszerűsítsék le a dolgokat, és persze az olvasókra is.

– Nem csak a rossz hírek ellen kell harcolniuk, de valós háborút vívnak Jemenben is, és egy diplomáciait Katarral. Hogyan lehetne lezárni ezeket a megnyerhetetlen háborúkat?

– A beavatkozásunk Jemenben a törvényes kormány visszaállítása érdekében nem csupán Szaúd-Arábia döntése, de a nemzetközi jog is támogatja. Egyszerűen azt tesszük, ami helyes. Nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk a jemeni embereket, csak mert néhányan, akik azt sem tudják, miről beszélnek, azt akarják, hogy a koalíció hátráljon meg. Bármit is kér viszont a törvényes jemeni kormány, azt elfogadjuk. Ami Katart illeti, ez a probléma is régre nyúlik vissza, de amint hajlandóak együttműködni, a helyzet megoldódik.