Elképesztőnek tartom, hogy egy zárt körű polgári piknikről, Orbán Viktor kötcsei találkozójáról kiszivárgó hírek adnak okot kulturális intézmények vezetőinek reszketésére vagy megnyugvására, rosszakarók kárörvendésére vagy állami beleszólást nem szeretők örömére.
Újságíró-szerkesztői munkám részeként azonban nem hanyagolhatom el a kultúrpolitika fejezeteit, kíváncsiságom miatt is szerettem volna részt venni a Civil Összefogás Fórum - nem sajtónyilvános - rendezvényén, amelynek meghívója a szervezet oldalán mindenki számára elérhető.
Magyarországon nem tisztázott a "nem sajtónyilvános" kifejezés jelentése. Van, aki szerint kép- és hangfelvétel készítését és közzétételét tiltja, van, aki politikusok informatív háttérbeszélgetéseihez hasonlítja, és van, aki szerint amennyiben egy rendezvény nyilvános helyen zajlik, akkor azon bárki részt vehet, és ha netán újságíró az illető, hát bármikor "szolgálatba helyezheti" magát, azaz tudósíthat arról, amit tapasztalt.
Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint a lesiújságírás, ezért szerkesztőségi emailcímmel regisztráltam, majd a pozitív választ követően felhívtam a figyelmet arra, hogy cikk készülhet az eseményről. Akkor még "Várjuk Önt" volt a válasz. Öt órával a rendezvény előtt azonban újabb email várt a postafiókomban.
„Sajnálattal jelzem, hogy téves visszaigazolás történt (…) A rendezvény meghívójában is szerepel, hogy az esemény NEM sajtónyilvános, ezért nyomatékosan kérjük, hogy a rendezvényről ne készüljön semmiféle anyag (…) A rendezvényen minden résztvevő magánszemélyként vehet részt!”
Magánszemélyként tehát kaphatok „látleletet a könnyűzene, a kortárs irodalom, a képzőművészet, a film, a humor és a színház ballib által kisajátított világáról”, megismerhetem „a kiegyensúlyozás lehetséges útjának felvázolását”. Megismerhetem a kultúrharc katonáinak gondolatait. Esélyt kaphatok arra, hogy tudjam, folytatódik-e a kultúrharc, vagy elég volt belőle. Újságíróként azonban minderre nincs lehetőségem. Pusztán azért, mert becsületesen álltam (volna) a szellemi honvédők elé.