Még nem lehet pontosan tudni, hogy ki felelős az iráni ahvázi katonai parádén végrehajtott, legalább 25 életet követelő szombati terrortámadástért. A négy elkövető halott: hármat a helyszínen lőttek agyon, egy később halt bele sérüléseibe, így ők már biztosan nem vallanak, több információ legfeljebb azonosításuk után remélhető. A merényletet az Iszlám Állam és az Ahváz Nemzeti Ellenállás nevű arab, kormányellenes szervezet is magára vállalta, ám bizonyítékokkal egyikük sem szolgált. Az Iszlám Állam már tavaly júniusban is lecsapott, akkor a parlamentnél és a Khamenei-mauzóleumnál 18-an haltak meg. Teherán mégis inkább azt tartja valószínűnek, hogy ezúttal arab szeparatisták állnak a támadás mögött. Az említett csoport az olajban gazdag Huzisztán tartomány elszakadásáért és az arab kisebbség jogaiért küzd, és már korábban is hajtottak végre támadásokat a térségben, az utóbbi időben azonban főként olajipari létesítmények ellen. Iránban egyébként az arab kisebbség elenyésző, a lakosság alig 2 százaléka, mintegy 1,6 millió ember, ráadásul többségük ugyancsak az iszlám síita ágához tartozik.
Az iráni vezetés haragja elsősorban nem is rájuk zúdult. Ali Hamenei ajatollah szokás szerint az Egyesült Államokat, és annak térségbeli „bábjait”, a Washington által támogatott Öböl-menti országokat tette felelőssé. Bár konkrétumokat nem mondott, elsősorban nyilvánvalóan a nagy riválisra, Szaúd-Arábiára és Izraelre gondolt. Dzsavad Zaríf külügyminiszter és Hasszan Róhani elnök ugyancsak „külföldi rezsimeket”, elsősorban az Egyesült Államokat vádolták azzal, hogy bizonytalanságot akarnak szítani az országban. Ugyanakkor Hollandia, Dánia nagyköveteit valamint egy magas rangú brit diplomatát is behívattak a teheráni külügyminisztériumba, amiért az országaik szakadár mozgalmak vezetőinek adnak otthont. Elfogadhatatlannak nevezték, hogy az Európai Unió nem terrorszervezetként tartja számon ezeket a csoportokat, csak mert Európában még nem követtek el terrorcselekményt. De nem kímélték a nyugati fősodrú médiát sem: az iráni sajtó a szemükre vetette például, hogy csak egyszerű támadásként számoltak be az eseményekről, nem pedig terrortámadásként. A merényletet egyébként az Egyesült Államok is elítélte. A perzsa államtól nem szokatlan az effajta vádaskodás: a tavalyi teheráni terrortámadás, vagy az idei év eleji utcai tüntetések után is rendre külföldi beavatkozást emlegettek.
Nem meglepő a hangnem sem, hiszen az utóbbi időben ismét élesedik a szembenállás Irán és az Egyesült Államok, Izrael, és a térségbeli szunnita államok között. Utóbbiak érdekeit sérti, hogy úgy tűnik, a perzsa állam sikerrel alakítja ki a „síita félholdat”: Szíriában segítségükkel Bassár al-Aszad maradt hatalmon, Libanonban a Hezbollah működik meghosszabbított kezükként, és Irakban is erős befolyást szereztek. Ráadásul a húszi lázadók támogatásával Jemenben is komoly fejfájást okoznak Szaúd-Arábiának. Ugyanakkor Teheránnak aggodalomra adhat okot, hogy Donald Trump felmondta a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkut, mely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel. Különösen, miután az amerikai elnök az egész világtól újratárgyalást és nagyobb szigort követel, miközben a megegyezés eddig nem hozta meg a kívánt gazdasági eredményeket, amely miatt egyre nagyobb a társadalmi feszültség Iránban.
