Szellemidézés

A hazai sajtónak napok óta Orbán Viktor repülőgépes Vidi-meccsre utazásai szolgáltatják a témát, s abban jellemzően megegyezik a média – és a közvélemény – komolyan vehető része, hogy a Garancsi István futballklub-elnök és NER-stafírozott oligarcha finanszírozta luxusrepülések kimerítik a korrupció fogalmát, valamint, hogy banánköztársaságoktól felfelé egy ilyen ügy kormányszinten legalábbis alapos magyarázatot igényelne.

Persze, ha az ilyen ügyek gyakoriságát és nagyságát nézzük, az orbáni repkedés tényleg csepp a tengerben, ráadásul cserébe olyan témát sikerül a kormánysajtóban a köz elé lökni, mely értékében többszörösen ver holmi korrupciós ügyleteket. „Nagyon meglepődtem, amikor közölték velem, hogy néhány perc és máris betoppan. Azt sem tudtam hirtelen, hogy mihez kapjak, hiszen a főpróbára készülődtünk, egy pénteki bemutatóra” – mondta lelkendezve Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatója a Ripostnak Orbán Viktor kormányfő spontán látogatásáról. Mely a direktori beszámoló alapján leírtak szerint nagyjából úgy sikeredett, mint 1967-ben Kádár elvtárs spontán látogatása a Ganz-Mávag Mozdony és Gépgyárban, ahol Dapsi Károly, az MSZMP VIII. kerületi bizottságának első titkára és Csergő János vezérigazgató fogadta. A pártfőtitkár később élmunkásokkal beszélgetett és fotózkodott.

A vizit előtt a miniszterelnök a téren „beszélgetett a munkásokkal, csak úgy a kerítésen keresztül”, majd a színházi portásfülkéhez érve „benyújtotta a kezét az üvegablakon és mondta, jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok”. Aztán „került két kisebb fotel, ott a színpadon beszélgettünk”, majd a kávézáshoz „a büfét választotta”. A vörölámpás ház főpróbájára váró színészek pedig „néztek nagy szemekkel, de aztán kitört az ováció. És persze fényképezkedhetett mindenki, aki csak akart”…

Miféle luxusrepülő?