Százan tüntettek az ottonápolási díj emeléséért a Kossuth téren

Publikálás dátuma
2018.09.28. 20:01

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Bár a Parlament előtt csak kevesen gyűltek össze, a kérdés több mint 45 ezer, gyermekét vagy idős családtagját ápoló embert érint Magyarországon.
Megközelítőleg száz ember ment el az otthonápolást végzőkért tartott tüntetésre péntek délután a Kossuth téren. A demonstráció annak a tüntetéssorozatnak a része, amelyek az érdekvédő szervezetek – a CSEVE Közhasznú Egyesület, a Lépjünk, hogy léphessenek! és az aHang – méltó megélhetést nyújtó fizetséget követelnek az ápolási díjon lévő otthonápolóknak, akik az év 365 napján 24 órában gondozzák a szeretteiket – írja a 168 óra
Mint a lap emlékeztet rá, Magyarországon ma több mint 45 ezer ember ápolja otthon gyermekét, idős hozzátartozóját 24 órában az év 365 napján, szabadság, szünet nélkül. Az ő „fizetésüknek" az alapösszege a 2010. évi 28 500 forinthoz képest 2018-ra 32 600 forintra, az emelt összegű ellátás 37 050 forintról 44 250 forintra emelkedett. Ezzel egyidejűleg bevezetésre került a legsúlyosabb állapotú hozzátartozókat ápolók részére a kiemelt ápolási díj, amelynek havi összege 2018-ban 58 680 forint.
Az érdekvédő szervezetek azonnali 50 ezer forintos emelést követelnek minden kategóriában. Ha ez nem történik meg – hangzott el a tüntetésen – október 26-án újra az utcára vonulnak. Akkor a Pénzüógyminisztérium előtt fognak demonstrálni.
A törvényhozáson eddig nem ment át az otthonápolási bérek emelése, a kormánypárt pedig látványos érdektelenséget tanúsított a témával kapcsolatban: az augusztus 17-re összehívott rendkívüli parlamenti ülésre, amin erről is szó lett volna, például csak 38 ellenzéki képviselő vett részt. A helyzet azonban változhat, legalábbis az ATV értesülései szerint: a csatorna úgy tudja, hogy az EMMI-ben már dolgoznak az ápolási díj emeléséről és szabályozásáról szóló intézkedéseken. 

Ez tényleg munka!

Hogy egy magatehetetlen családtag napi ellátása milyen erőpróbát jelent, azt korábban ismert színészek, költők, sportolók próbálták bemutatni: egy napon át gondozták az otthonápolásra szoruló Eriket, hogy – csatlakozva a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület, a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) Csoport és az a Hang platformkampányához – megmutassák: az otthonápolás munka, amelyért tisztességes bér kellene hogy járjon. Imre Géza olimpikon vívó az udvarról az emeletre vitte fel Eriket, Lackfi János költő megetette a 13 éves fiút, Gálvölgyi János pedig olvasott neki Lackfi János könyvéből. Zala György olimpikon kenus a lakáson belül emelgette Eriket, és a nap zárásaként Molnár Áron NoÁr együtt gitározott a fiúval, egy kis dalt is improvizált neki a megható filmben. 
Szerző

'56-os emlékérmet adtak Orbánnak, de nem ért rá átvenni

Publikálás dátuma
2018.09.28. 19:13
Orbán Viktort ki akarták tüntetni, de épp más dolga akadt
Fotó: AFP
Van, amikor a legmélyebb tiszteletnyilvánítás is kevés ahhoz, hogy személyesen jusson el a miniszterelnökhöz.
Orbán Viktornak ítélték ítélték idén az 1956-os mártírról, Szobonya Zoltánról elnevezett emlékérmet. A kitüntetést tíz éve alapították, és odaítéléséről kuratóriumi elnökként dönt a Szobonya-család legidősebb tagja - derül ki a történelmi személyiséget bemutató honlapról.
Nem túlzás tehát, hogy maga a mártír családja szerette volna megtisztelni a miniszterelnököt az érem átadásával; Orbán azonban valamiért pont nem ért rá. Helyette pénteken Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vette át a kitüntetést, Orbán távollétéről nem mellesleg előre tudhattak a szervezők, hiszen már a Veritas Intézet eseménymeghívójában is Gulyás szerepelt átvevőként.
Mint az MTI is felidézi, a kancelláriaminiszter a kecskeméti börtön falánál tartott megemlékezésen arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlások áldozatává váló Szobonya Zoltán emlékének ápolása parancs az utókor számára. Az emlékápolás legbiztosabb formája az lenne, ha személyesen vesszük át a mártírról elnevezett érmet, de parancsok nem vonatkoznak mindenkire. 
A díjat többek azok vehetik át vagy kaphatják meg posztumusz, akik életüket áldozták a forradalomban való részvételért, illetve példát mutattak a harcok alatt.  Alternatív megoldásként díjazható az is, aki példát ad a magyarság felvállalásáról „nemzeti múltunk nagyjainak felmutatásával, az ifjúság patrióta nevelésével” - talán  a miniszterelnök is ilyen alapon kapta meg az elismerést. Orbán hivatalos programtárában egyébként a pénteki napon nem szerepel esemény.
Cikkünkben sajnálatos hibát követtünk el, Szobonya Zoltán nevét két helyen hibásan írtuk. Az érintettektől elnézést kérünk. A Szobonya-család egyúttal jelezte felénk: „megtisztelő, hogy a miniszterelnök úr elfogadta a család által adományozott kitüntetést, és velünk történt előzetes egyeztetés alapján maga helyett Gulyás Gergely miniszter urat küldte el személyes  épviselőjeként vegye át az általa nagyra értékelt díjat.”
Szerző
Frissítve: 2018.09.30. 10:44

Ijesztően szeretjük az államot

Publikálás dátuma
2018.09.28. 17:59

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A magyarok az államra bíznák a gondoskodás feladatát, de ez inkább fakad a felelősség áthárításából, mint szolidaritásból. A sajátos magyarországi paternalizmus leginkább a bizalmatlanság terméke.
A magyar társadalomban tapasztalható szolidaritással és jóléti sovinizmussal foglalkozik a Friedrich Ebert Stiftung és a Political Capital tanulmánya. A Fidesz magabiztos győzelmében a vidék, elsősorban a falvak és községek voltak a kulcsszereplők. Míg a Fidesz listája országosan 49 százalékot kapott, addig a községekben élők 58 százaléka szavazott a kormánypártra. A legszegényebbek között pedig még inkább tarolt a kormánypárt, a leghátrányosabb helyzetű településeken 80 százalék fölötti eredményt ért el – emlékeztet a szerzőpáros, Juhász Attila és Molnár Csaba. Megállapításuk szerint sokan próbálták megfejteni, hogy a leszakadt társadalmi rétegek miért a helyzetüket konzerváló szociálpolitikát folytató hatalomra szavaztak. A leggyakrabban a közmunka rendszerének viszonylagos népszerűsége, a kormányzati és a helyi hatalomtól való újfeudális függés, a bevándorlástól való félelmekre épített kormányzati kampány és a médiaviszonyok szerepeltek indokként. A legátfogóbb magyarázatot azonban a Kovách Imre vezetésével az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban folyó kutatás adta. Ennek egyik fő megállapítása, hogy nem a társadalom szerkezete és állapota határozza meg a politikát, hanem sokkal inkább a politika határozza meg a társadalom szerveződését. Juhász és Molnár abból indult ki, hogy a szociálpolitikával, valamint a szegénység érzékelésével és kezelésével kapcsolatos társadalmi attitűdök is a politika hatására formálódtak. A mindenkori kormányok pedig részben építenek ezekre, részben tovább alakítják a társadalmi vélekedéseket.
A szegénység kategóriáján belül Magyarországon az Európai Unió átlagához képest kiemelkedően magas a súlyos anyagi deprivációban élők aránya: azoké, akik a mindennapjaik során súlyosan nélkülöznek, és akiknek a megélhetés, létfenntartás is komoly gondot okoz. A társadalom negyede veszélyeztetett ebből a szempontból. A legrosszabb helyzetben az elzárt, kistelepülésen élők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező vagy képzetlen munkanélküliek, a fogyatékkal élők és (kiemelkedő mértékben) a roma emberek vannak – áll a tanulmányban. A szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a közmunkát – és a segélyek jó részét – ugyan a központi költségvetés finanszírozza, ám a lebonyolításukban, kiosztásukban az önkormányzatoknak jelentős mozgástere van. Ennek révén a kormányzatnak kiszolgáltatott polgármesterek és önkormányzati testületek minden korábbinál fontosabb politikai szerepet töltenek be.
A jövedelmek közötti különbségeket nagyon nehezen fogadják el a magyarok. Az European Social Survey (ESS) európai közvélemény-kutatás alapján a magyarországi megkérdezettek fele számára még azzal a céllal sem fogadhatók el a jövedelmek közötti különbségek, hogy ezzel a kiemelkedő tehetséget és erőfeszítést jutalmazzák. Az adatok ugyanakkor nem igazolták vissza azt a politikai szereplők körében általános vélekedést, amely szerint a magyar választók minden körülmények között az állami szerepvállalás növelését szorgalmaznák. A kép ennél jóval összetettebb – és bizonyos szempontból ijesztőbb is.
A magyar paternalizmus szélsőségesen individualista, és teljességgel nélkülözi a társadalmi szolidaritás minden elemét – olvasható. A magyar társadalom csak látszólag támogatja az egyenlősítő törekvéseket. Elvenné ugyanis a gazdagoktól magasabb jövedelmüket, de a szegényektől is az állami juttatásokat. Az általános gondoskodás igénye helyett inkább a társadalmi irigység mintázatai tükröződnek vissza. Az, hogy a magyarok az államra bíznák a gondoskodás feladatát, inkább fakad a felelősség áthárításából, mint szolidaritásból és az állam intézményeibe vetett bizalomból. Sőt – teszi hozzá a tanulmány – a sajátos magyarországi paternalizmus leginkább éppen a bizalmatlanság terméke. A magyar társadalom tagjai azért igényelnék az állam atyáskodó szerepvállalását, mert nem bíznak másokban. A szerzők konklúziója szerint a magyar választó legendás „államfetisizmusa” részben csak mítosz. A társadalom bizonyos szempontból nézve egaliternek és etatistának tűnik, más perspektívából viszont kevéssé szolidáris, sok esetben jóléti soviniszta. A magyar állampolgárok többsége egyszerre akar egyenlőbb jövedelmeket, minden szinten erős és gondoskodó államot, ugyanakkor az adók és a segélyek csökkentését. Ez az önérdek felől közelítve érthető, de politikai szinten nehezen feloldható ellentmondásnak tűnik. Ami az ellenzéki pártokat illeti: ha lettek is volna a szegényeket hatásosabban megszólító üzeneteik, nem voltak eszközeik és szervezeteik ahhoz, hogy ezeket ismertessék. A választási eredmények világosan mutatják, hogy a baloldali pártok szervezetileg egyszerűen nem léteznek a vidéki Magyarország nagy részén. A leépülés – jegyzi meg Juhász Attila és Molnár Csaba – még 2014-hez képest is drámainak mondható. A politikai versengés ennek következtében a legelmaradottabb vidékeken jó esetben kétszereplőssé vált: a Fidesszel szemben legfeljebb a Jobbik jelentett alternatívát. Ez pedig a legszegényebbek, különösen romák számára aligha adott tényleges választási lehetőséget.
Szerző
Frissítve: 2018.09.28. 18:00