Megyek repülni

Egyszer megígértem, és tartom is magam ehhez: nem gúnyolódom Orbán Viktor túlzott futball-imádatán, nem támadom, bírálom ezért; nemcsak kötél-, de focibarátság is létezik ugyanis.

Természetesen én nem mondhatom barátomnak a miniszterelnököt, de a hajdani közös játék-élmények azért megvannak, például egy olyan fénykép is, ahol fideszes feliratú mezben pózolok Orbán Viktor csapatában. (Ne kérdezzék, hogy büszke vagyok-e rá, még akkor se, ha a felvétel a liberális időkből, nem pedig az illiberális korszakból való.) A fogadalom az fogadalom, ráadásul a sportág rajongójaként teljesen megértem még a szélsőséges vonzódást is. Még azt is, hogy a miniszterelnök sok-sok stadiont szeretne látni szerte az országban – időnként a határon túl is -, s nem csupán saját falujába építtet dizájnos arénát, hanem mindenütt, ahol erre igényt lát.

Nem feltétlenül a lakosságtól persze, de ez nem is fontos; előbb-utóbb mindenki büszke lesz, előbb a pályára, aztán a csapatra. Ez utóbbi még várat ugyan magára, de Orbánnak – a jelek szerint – van türelme kivárni, míg termőre fordul a sok stadion, illetve a sok-sok befektetett (köz)pénz.

Hanem ez az írás nem azért született, hogy hűségesküt tegyek a kormányfő mellett, csak egy szerény üzenet okán. Az Európa Liga sorsolása alapján a MOL-Vidi – szörnyű ez a név – Londonban fog játszani a Chelsea ellen, ami ugye ritka csemegének számít. És arra gondoltam, hogy - említettem már: futballrajongó vagyok - szeretnék felkéredzkedni arra a repülőre, amely legutóbb Bulgáriába repítette Garancsi Istvánt. (Ami természetesen érthető, hiszen övé a csapat és az övé a 17 milliárdot érő repülő is.) Gondolom, Angliába is ezzel a géppel megy majd, miért is menne mással, vagy menetrendszerű járattal. És ha már megy, miért ne juthatna nekem is egy hely a repülőn.

Az ötletet különben Hollik István fideszes politikus adta, aki az ATV műsorában azzal védte ki a riporterek – természetesen nemtelen - támadását, hogy a miniszterelnök semmiféle ajándékot nem fogadott el, amikor rábólintott a neki felkínált helyre, hiszen a repülő amúgy is felszállt volna, ráadásul pont oda ment, ahová Orbán is tartott. Vagyis – kérdezte Hollik szóvivő – mi abban az ajándék, ha semmilyen extra juttatásban nem részesült a kormányfő, pusztán élt azzal a lehetőséggel, hogy akadt egy Bulgáriába tartó repülő, amelyen volt még szabad hely.

Hajlamos vagyok ezt az érvelést maximálisan magamévá tenni; a gép egyetlen méter kitérőt sem tett, Orbán helyfoglalása miatt extra kiadással sem kellett számolni, következésképp tipikus win-win helyzet állt elő. És ha már így van, akkor miért ne jutna nekem is azon a gépen egy ülés, most, amikor Londonba tart a repülő, s bár jegyem még nincs a meccsre, de azt majd valahogy meg fogom oldani. Természetesen eszembe se jut, hogy Garancsi bevihetne a mérkőzésre; az már olyan ajándék lenne, amelyet semmiképpen nem fogadhatnék el.

Remélem az üzenetem, így a Népszaván keresztül is célba ér; már csak az indulási időpontról várok értesítést.