Az emberi viselkedés megfigyelésének különböző aspektusait vizsgálja az Édesvíz kiadónál megjelent köteteiben David J. Lieberman, ezek közül az Olvass az emberekben, hiába kelt el világszerte egymillió példányban, némi túlzással: nem több mint mesebeszéd.
Azért valahol csak birizgálja az ember kisagyát, ha egy kiadó azzal az állítással reklámozza a könyvét, hogy azt a módszert mutatja be, amelyet az FBI és az amerikai hadsereg alkalmaz. Az Édesvíz könyvkiadó négy könyvet is a piacra dobott az elmúlt időszakban, amelyek ugyanazon önfejlesztési séma alapján pszichológiai titkokat kínálnak az olvasónak. Az amerikai David J. Lieberman könyvei közül az Olvass az emberekben címűt választottam ki – talán megírhatom: találomra. Hiszen a további kötetei (Vegyél rá bárkit bármire!; Urald a haragod, urald a helyzetet; Hazugságvizsgáló) a borító színét leszámítva külső megjelenésre, terjedelemre is azonosnak tűnnek, és ha rosszmájú lennék, akár megjegyezhetném azt is, hogy Lieberman olyan gondolkodó, akinek elég egyetlen könyvét elolvasni, hogy képet kapjunk arról, milyen lehet az összes írása.
Azt bajosan állíthatnám, hogy az önismereten túli világ, például a mások kiismerését célul kitűző regiszter ismeretlen, netán tabu lenne a magyar olvasóközönség számára. Lieberman viszont jelzi is, az általa összefoglalt módszer olyan pszichológiai alapokon nyugvó rendszer, amely nem hókuszpókusz: testbeszéd-figyelés és intuitív megérzések helyett arra próbálja irányítani a figyelmet, hogy egyszerű megfigyelésekkel és többé-kevésbé nem átlátszó rávezetésekkel felfedjük mások motivációit. A könyv gerince olyan technikákat sorakoztat fel, amelyek az emberi viselkedés és a személyközi kapcsolatok területén elért kutakodásai révén tekintélyt szerzett Lieberman szerint jelentős mértékben segítenek feltárni annak a belső profilját, akivel éppen párbeszédet folytatunk. Ebben van igazság, de azt a tudást, amit felvázol, tévéstúdiós környezetben, háromnegyed órában egy amerikai krimisorozat is fel tudja kínálni.
Elkeserítő, de az Olvass az emberekben hemzseg a közhelyektől (például, hogy az emberek zöme a saját érdekeinek megfelelően cselekszik), ez pedig egy rendkívüli hírveréssel beharangozott könyvcsomag egyik tagjánál igencsak kellemetlen. A szerző talán legnagyobb érdeme, hogy nem zsákbamacskát kínál: noha ellentmondásba kerül önmagával azt illetően, hogy mennyire hatásos a a módszer. Amikor például nem-bombabiztosnak titulálja az elképzeléseit, "csak" azt állítja, statisztikai alapon nagy a valószínűsége annak, hogy az útmutatásával felmérhető a másik érdeklődése, belső indíttatása. Vannak cifrább dolgok is. Minél jobban akarunk valamit, annál kevésbé vagyunk képesek pontosan és objektíven felismerni egy másik ember érdeklődését, állítja egy helyütt, de ezt a megállapítást – a szerző több kijelentésével együtt – nem csak én tartom általánosításnak. Biztos vagyok benne, ezt olvasva pozitívan gondolkodók milliói vonják össze szemöldöküket.
Ha van érdekes része a könyvnek, az alapvetően az önbecsüléshez, valamint az élettani megfigyelésekhez kötődik, például a neurolingvisztikai programozáshoz, amely a gondolkodás és a szemmozgás közötti kapcsolatot cizellálja. Hogy elhisszük-e, az álmodozó típusú embereknek más irányba és másként dől a feje, mint a racionálisabbaknak, más kérdés. Engem leginkább az érdekelt, mi a kézzelfogható hozadéka ennek a munkának. És Lieberman hiába mutatja be világosan megfogalmazott állításait köznapi példákon keresztül, azon kívül nem sokat tanulhatunk tőle, hogy miként lehet hatalmas marketingsikert generálni. Ugyanis az Olvass az emberekben a The New York Times bestsellereként világszerte több mint egymillió példányban kelt el, de egyértelmű, hogy ennek a munkának legalább akkora a füstje, mint egy gőzmozdonynak az alagútban, a lángja viszont... Lieberman sok, a témában megkerülhetetlen tényt és kutatást figyelmen kívül hagy, Arisztotelész és egyéb hivatkozott szerzők kijelentéseit pedig nem idézi szakszerűen, ezáltal teljesen becsap minket. Mindenesetre azt se tévesszük szem elől, hogy az égvilágon semmi baja nem lesz annak, aki elolvassa ezt a könyvet. Talán még jobban is megérti önmagát, netán környezetének mozgatórugóit. De vérmes reményeket senki se fűzzön a kötethez. És csodát, na azt különösképpen ne várjon senki.
(David J. Lieberman: Olvass az emberekben. Édesvíz Kiadó, 2017)
