Sípokkal utánoztak vonóshangszereket és trombitát is - Bach orgonája Budapesten

Budapesten, a Hold utcai református templomban is megszólalt egy orgona, amely olyan, mintha Bach korának mesterei építették volna.

Ha hangversenyen vagy lemezen meghallgatjuk, amint Philippe Herreweghe, vagy Vashegyi György Bach-műveket vezényel, ma már természetesnek vesszük, hogy zenészeik olyan hangszereken játszanak, amelyek a XVIII. században készültek, vagy olyanokon, amelyek pontos másolatai azoknak. Olyan eredeti orgonát azonban, amelyen valódi szépségükben lehet Bach műveket megszólaltatni, nem igazán lehet máshol, csak Németországban találni, hiszen a bonyolult hangszer egyéni sajátosságait, amelyek országonként, vidékenként, templomonként változtak, a nagy zeneszerző nagyon is szem előtt tartotta komponáláskor. Szerencsére, ha valaki méltó módon szeretné Bach műveit megszólaltatni, néhány éve Magyarországon is találhat olyan orgonákat, amelyet Faragó Attila és munkatársai olyan anyagokból, olyan módon készítettek, ahogyan azt a XVIII. században türingiai elődeik tették. Mivel Bach fiatalabb korában Türingia városaiban volt orgonista, a hangszerre írt műveinek túlnyomó része életének ebben a szakaszában született, Lipcsében, kántorként már alig komponált ilyeneket.

A négy éve a ceglédi evangélikus templomban átadott Bach-orgona után ez évben elkészült a Hold utcai református templom hangszere is, amelyen már zajlik is egy Bach összes orgonaművét bemutató sorozat. Ennek kapcsán tekinthettük meg a hangszert, amelyet maga a készítő mutatott be nekünk, aki elmondta, a türingiai orgonatáj egyedülálló volt abban az időben. A korabeli készítők a sípokkal szerették volna minél élethűbben utánozni a vonóshangszereket, de fúvósokat, furulyákat (Blockflötéket), trombitákat is megjelenítettek: arra törekedtek, hogy felvonultassák azokat a hangszereket, amelyek a zenekarokban játszottak, akár még a csembalót is.

Faragó Attila be is mutatta ezeket a színeket, valóban elbűvölő hangzásokat hallottunk. A Hold utcai hangszer nem egyetlen németországi előd pontos mása, a tervezéskor, készítéskor harminc türingiai orgonát vettek alapul. Mérete egy átlagos korabeli hangszerének felel meg, bár az általa kibocsájtott hangtömeg talán még kicsit nagy is a Hold utcai templom terébe. Mivel a korabeli protestáns templomok 2000 embert tudtak befogadni, bennük egy ilyen orgona nem tűnt igazán hangosnak. Az talán az csak modern elvárás, hogy minden nagy és lehengerlő legyen, a jegyzi meg Faragó Attila.

Az anyagok használatában is eredetiségre törekedtek, kovácsoltvas, borovi fenyő, valamint tömörfa mindenütt; a szükséges helyeken még juhmappa bőr is van. Az orgonának nagy tüdőre van szüksége, ha kell, négy fújtató is szolgáltathatja a levegőt, de általában csak az egyik működik, az, amit villanymotor hajt. Érzékeny hallású művészek, szakemberek, hallgatók bizony képesek meghallani a különbséget, ha ember tapos a fújtatók pedáljaira. Nem minden művész képes megszokni azt a sok újdonságot, az eltérő billentésmódot, az új hangzásokat, amelyeket ez a hangszer kínál. De itt a lehetőség, egyre többen járnak a templomba gyakorolni, zeneakadémisták, művészek, hogy megismerjék, milyen a valódi Bach-hangzás.

Az orgona azonban nem csak hangversenyeken szolgál, a rajta megszólaltatott zene szerves részét képezi a protestáns liturgiának is. A tervezéskor kiderült, a templom kántora Horváth Zsolt kifejezetten örül, hogy majd barokk hangszeren játszhat, hiszen Bachot nagyon kedveli, és az istentiszteleteken így jó szolgálatot tesz alkalmazott hangszerként is. Ha megszólal az 1130 síp, az olyan élményt kínál, amilyenben eddig csak nagyon keveseknek lehetett részük.

Fassang László Liszt-díjas orgonaművész, aki szakértőként vett részt az hangszer készítésében, elmondta, hogy még egy sokat koncertező művész is viszonylag ritkán kerül egy ilyen minőségű hangszer közelébe. Számára az orgona inspirációt jelent: valóban kihívás rajta játszani, mert a megszokott mozdulatokra másként reagál, de ha magáévá teszi az új játékmódokat, hihetetlenül megnyílnak a zenei lehetőségek. Együtt kell lélegezni a hangszerrel, leginkább egy igazán felkészült táncpartnerhez hasonlíthatná: fel kell venni minden rezdülését. Dinamikus és differenciált, a hangok között jelentős különbséget tevő játékmódra inspirálja. Bach zenéje és egy orgona rendkívül komplexen tükrözi vissza világunkat, olyan dimenziókat tudnak megnyitni, amelyek a közönséget másik szférába viszik, legyen szó világi vagy egyházi kompozícióról.