Orbán Viktor méltatta a Demokratikus Koalíció egyes számú párttagkönyvének birtokosát: a felújított Budai Vigadó csütörtöki megnyitójának volt ilyen politikai érdekessége is. A miniszterelnök – mint arról a Népszava is beszámolt – Magyarországra kultúrbékét, Európába kultúrharcot vizionált, épp aznap, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette: távozik a posztjáról a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetője. Prőhle Gergellyel szemben több hónapos hecckampány folyt több kormánypárti lapban, vádolták a kommunizmus éltetésével, valamint azzal, hogy a „liberálisok kifizetőhelyévé” tette a PIM-et. Orbán a beszédében ismét meghatározta, ki a magyar, a háborús retorika jegyében pedig „a magyar népi kultúra főhadiszállásaként” jelenítette meg hallgatósága képzeletében a Hagyományok Házának és az Állami Népi Együttesnek is otthont adó vízivárosi palotát. „Legyen úgy mint régen”, mondta a miniszterelnök, és csak azért nem idéztük magunk elé a Hadigondozó Hatóság egykor itt működő központi irodáit, mert a baloldali kultúrpolitikust, Vitányi Ivánt méltatva a miniszterelnök jelezte: még nem szakadt el teljesen a jelen valóságától. Igaz, ezúttal is elfelejtette megemlíteni: a kiemelt kormányzati beruházás számláját most is a „lopakodó összeurópai kulturális önfeladás” uniója állta.
Pénteken a kultúráért felelős helyettes államtitkár, Krucsainé Herter Anikó, a Hagyományok Házának főigazgatója, Kelemen László, valamint az idén Prima Primissimára jelölt Ybl-díjas építész, Nagy Csaba mutatta meg a sajtónak a megújult épületet, amiből így még azok is többet láthattak, akik a nem hivatalos megnyitóra, a szeptember 22-én megtartott Csoóri Sándor-emlékestre bejutottak. Az egykor kopott, szocreál stílust idéző művelődési házra emlékeztető épület régi belső tereit a beépítések megszüntetésével helyreállították, ennek eredménye mintegy 1800 tonna sitt volt. A régi belmagasságok visszaállításával, az álmennyezetek megszüntetésével előkerültek a stukkódíszek, fekete-fehér fotók alapján pedig visszafestették a frízek korai szecessziós stílusú díszítéseit: darvakat, pávákat, virágokat, növényi motívumokat a zöld különféle árnyalatában. A forgalmas Fő utca felé eső omló, süllyedő falak látványa is a múlté: az alapzatot megerősítették. Nagy Csaba szerint a pince szigetelése az árvizeknek is ellen fog állni. A beázások,vagy a füstölő erősáramú szekrények is múlt időbe kerültek. A főlépcsőház úszik a fényben: lekerült a festék és a vakolat a felülvilágító tetőablakokról. A korai szecessziós csillárokat újragyártották az eredetiek alapján. Mint arra Nagy Csaba felhívta a figyelmet: az épület magában hordozza a XX. század elejére jellemző építészeti kettősséget. Míg az egykori építészek még a neoreneszánsz stílusában gondolkodtak, a képző- és iparművészek a korai szecessziót részesítették előnyben.
Négy liftet építettek vissza, az épület teljesen akadálymentesítetté vált. Számos használaton kívüli tér kapott funkciót a földszinttől kezdve a tetőtérig, ebbe belefért két kiállítóterem is. Nagyon látványos a színházterem – az egykori bálterem – megújulása: a színpad nagyobb lett, a nézőtéri székek elektromosan „eltüntethetők”, az emeleti erkélyeket fedő pannók is eltűntek. Optikailag tágasabbnak tűnik a régi-új tér, a fehér falaknak köszönhetően.
A néptáncosok kaptak próbatermeket, öltözőket is. A legszebb talán mégis a belső udvar helyreállítása, ahol a régi és a kortárs építészeti gondolkodás összhangja nagyon szembetűnő. Az emeleti loggiák kiszabadultak a takarásból, a földszinti térszintkülönbséget falépcsős megoldással küszöbölték ki, a világító tetőablakokkal lefedett udvar koncertek, előadások, táncházak új helyszíne lehet. És akkor még nem említettük a modern folklórdokumentációs könyvtárat, ahol a kutatók Lajtha László vagy Martin György örökségével is találkozhatnak.
Korábban idén tavaszra ígérték patinás palota felújításának befejezését. Az eredetileg 5,5 milliárd forint költségűre, végül mintegy 7,59 milliárd forintosra nőtt beruházás kivitelezője az Épkar Zrt. volt. Mint a Népszavának elmondták: a beruházás költségvetésének többszöri módosítását az épület funkcióbővülés indokolta, valamint az, hogy a pincében Nagy Lajos korából származó faltöredékeket találtak. A régészeti feltárás több mint két hónapig tartott, a középkori maradványokat bemutathatóvá tették. Tettünk kísérletet a középkor csodálatára, ám nem nyertünk belépést arra hivatkozva: ott még építési terület van.
