Hiába tartott két napig Romániában a család alkotmányos meghatározásának módosításáról szóló népszavazás, a részvétel kevesebb, mint 20 százalék volt, miközben az érvényességi küszöb 30 százalékos. Bár volt, ahol próbálkoztak a szavazók szervezett szállításával, mintegy kétmillió voks hiányzott. Érezték ezt a kezdeményezők is, akik már vasárnap délután ujjal kezdtek mutogatni a szociáldemokrata-liberális PSD-ALDE kormányra. Az ortodox fundamentalista, szélsőséges Koalíció a Családért nevű egyesület, a népszavazás kezdeményezője, amely 3 millió aláírást gyűjtött a kiíráshoz, délutáni állásfoglalásában egyenesen azt állította, hogy Liviu Dragnea PSD-elnök bojkottálta a referendumot, a Dancila-kabinet pedig felületesen és szakszerűtlenül szervezte meg azt, a lakosságnak a legelemibb tájékoztatást sem adta meg a népszavazás céljáról.
A vád azonban alaptalan, az igazságügyi törvények módosítása miatt igencsak megtépázott tekintélyű PSD és annak elnöke bár nyíltan nem kampányolt az igenek mellett, mindent megtett a népszavazás sikeréért, vélhetően azért, mert a nagy tekintélyű, formálisan nem, de gyakorlatilag államegyháznak számító ortodox egyháztól remél támogatást belpolitikai és az Európai Unióval folytatott küzdelmében. Ezt támasztja alá az is, hogy Románia történetében először két napig tartott a népszavazás, és ezt sürgősségi kormányrendelettel tette lehetővé a Dancila-kabinet.
Ám bebizonyosodott, hogy a 21. század második évtizedében már az ortodox egyház sem a régi, a tömegekre gyakorolt befolyását mindeddig felülértékelte a politikum. Mert nem csak a nagyobbik kormánypárt nem mert szembemenni az egyházzal, a parlamenti újonc, civil mozgalomból kinőtt USR-n kívül egyetlen nagy párt sem hirdetett bojkottot, bírálni sem merte a nyíltan homofób kezdeményezést.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy a magyar pártok, az RMDSZ és az egykori Fidesz zsebpártok, – Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt –, illetve az unitáriusok kivételével a magyar egyházak miért álltak be egy szélsőséges csoport kétségtelenül kisebbségellenes kezdeményezése mögé, miért vállaltak közösséget a magyar kisebbséggel szolidárisnak nem mondható, kivételezett státusú ortodox egyházzal. Az alapkérdés az, hogy a magyar pártok a magyar egyházaknak vagy az Orbán-kormánynak próbáltak kedvére tenni, vagy mindnyájan a budapesti „nemzeti kormány” felé tekintgetve hozták meg érthetetlen döntésüket. Erre némiképpen választ adott Darvas-Kozma József csíkszeredai címzetes katolikus esperes, aki a szombati szavazói érdektelenség láttán a Facebook közösségi oldalon a következőképpen próbált mozgósítani: „Ezzel (a szavazással –a szerk.) a Magyar Kormányt is támogatod, aki a külhoni magyarság sorsát felvállalta. Aki nem megy szavazni, az Sargentini állításait támogatja, és Magyarország és a magyar nép ellen dolgozik (vagyis hazaáruló)".
Ez is kevésnek bizonyult, a magyar egyházak sem tudták legyőzni sem az érdektelenséget, sem a civil bojkottot, magát a szekularizált kisebbségi magyar társadalmat. A többségében magyarlakta megyékben, Kovásznában és Hargitában volt a legalacsonyabb a részvétel.
Hogy ezek után mégis végrehajtják-e a parlament mindkét házában nagy többséggel megszavazott alkotmánymódosítást, miszerint „a család a férfi és a nő szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapszik, nyitott kérdés. Jelen formájában a román alkotmány „a házastársak” szabad akaratát nevesíti, ezt tartották túl tágnak, túl „veszélyesnek” a referendum támogatói.
