Megbukott a referendum, de marad a kirekesztés

Publikálás dátuma
2018.10.09. 14:38

Fotó: AFP/NurPhoto
Csúfos bukás lett a romániai népszavazás a család definíciójáról. Abban viszont biztos segített a voksolás, hogy az európai uniós szégyenpadon együtt ülő magyar és román kormány egyre közelebb kerüljön egymáshoz.
Nem érte el a 30 százalékos érvényességi küszöböt a hétvégi, a „keresztény család védelmének” céljából kiírt romániai referendum. A részvétel 20,41 százalékos volt, 3.731.704 szavazó jelent meg az urnáknál, alig 700 ezerrel több, mint ahányan a kezdeményezést aláírták.   De nem a kormányon múlott, amely az utolsó száz méteren, amikor már kezdtek sokasodni a mindenféle civil bojkottfelhívások, sürgősségi kormányrendelettel tette kétnapossá a referendumot. A lebonyolításhoz pedig 163,712 millió lejt (11,5 milliárd forint) biztosított. Az eredmény tekintetében nincs meglepetés, a megjelentek 91,61 százaléka szavazott igennel, csak 6,42 mondott nemet arra. Arról kellett dönteni, hogy az alkotmányban szereplő „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapszik meghatározásban a házastársak helyett a „férfi és a nő” szerepeljen. Bár úgy tűnik, győzött a józan ész, a tolerancia és a szekularizáció Romániában, ez a kép kissé idealizáltnak tűnik. Első olvasatra valóban azt üzeni, hogy a román társadalom többsége toleráns, nem kíván részt venni egy, a nyilvánvalóan melegek ellen irányuló jogfosztásban és azt sem szeretné, hogy az egyházaknak akkora befolyásuk legyen a 21. századi társadalomban, hogy alkotmányba tudjanak foglalni bármiféle diszkriminációt. Ez az érvelés azonban kissé sántít, hiszen felmérések sokasága bizonyítja évről-évre, hogy Romániában a melegek az első négy leginkább visszautasított közösség közé tartoznak az AIDS-fertőzöttekkel, a romákkal és a szellemi fogyatékosokkal együtt. Az ország a melegjogok szabályozása terén is rosszul áll, hiszen  a melegházasságot törvény tiltja, az együttélésre nincs konkrét jogi keret. A homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetésének tilalmát is csupán a 2001-es diszkriminációellenes törvény rögzítette először. Ez a törvény alkalmazta először esetükben is az Európai Unió jogrendszerét, tette lehetővé számukra a csoportos felvonulásokat és a szabad véleménynyilvánítást. Ezért szervezték az első bukaresti Pride-ot csak 2005-ben, amelyet persze minden évben hangosan ellenez a román ortodox egyház, a szélsőjobb újfasiszta Noua Dreapta/Új Jobboldal pedig rendszerint ellentüntetést szervez, nem egyszer próbáltak rátámadni a Pride résztvevőire. Az alakulat ugyanilyen következetesen és agresszíven lép fel minden magyar ünnepen, minden magyar közösségi megmozdulással szemben is. A korlátozott melegjogok ellenére az államegyháznak tekinthető ortodox felekezet és a neoprotestáns egyházak kebelén egyre erősödnek a homofób, szélsőjobb mozgalmak, mint amilyen a mostani referendumot kezdeményező Koalíció a családért. Mivel a jelzett jelenség ellen különösebben széles civil társadalmi tiltakozás sem volt eddig tapasztalható, valószínűsíthető, hogy a családrefendum kapcsán tanúsított érdektelenség is inkább a politikum és az egyházak felé küldött lakossági üzenet, mintsem az elfogadás jele. A romániai lakosság alig 10 százaléka bízik a politikai pártokban, a demokratikus jogállam intézményeinek a tekintélye is mélyponton van. Tudják ezt a parlamenti politikai pártok is, nem véletlen, hogy pártként egyikük sem merte sem nyíltan felvállalni az igenek támogatását, s vezető politikusaik is inkább csak maszatoltak a kérdésben, részvételre és lelkiismeret szerinti szavazásra buzdítottak. Ám alig zárultak az urnák, máris megkezdődött az egymásra mutogatás és a kudarc felelőseinek keresése. Most már elhangzik az is, hogy pártvezetői hiba volt kiállni a referendum mellett, mert ezzel szavazókat idegenítettek el. Ám ezek a politikusi bíráló hangok a kampányban hiányoztak, minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy maguk is túlértékelték az ortodox egyház társadalmi befolyásolási erejét. Ugyanez történt a romániai magyar kisebbségi társadalomban is. Az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai két kivétellel megszavazták az alkotmánymódosító törvényt, a szervezet részvételre buzdított és lelkiismeret szerinti szavazásra. Kelemen Hunor RMDSZ elnök voksa leadása után azt állította, „Azért szavaztam ma, mert a demokrácia részvételt jelent”. (Magyar civilek sokasága azonban másképpen látta, bojkottra szólítottak, azt is demokratikus állásfoglalásnak tekintették. És az ő szavukat hallgatták meg többen.) Helyettese, Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök volt az egyetlen vezető tisztségben lévő RMDSZ-es politikus, aki a kampány során diszkriminatívnak és homofóbnak nevezte a referendumot, jelezve, hogy nem vesz részt azon. RMDSZ politikusok sora buzdított az igenre, a hagyományos, keresztény család védelmére. Hasonlóképpen tettek a magyar egyházak is, az aláírásgyűjtésben és az igen melletti kampányban is a magyarbarátnak nem mondható ortodox egyház mellé álltak. Az unitárius egyház főjegyzője (püspökhelyettese) egyedüli magyar egyházi vezetőként állt ki a nagyközönség elé azzal, hogy: „Ha valakinek a faji, a nemzeti, a vallási önmeghatározása szabad, akkor a szexuális orientációjára vonatkozó önmeghatározása is az. Ha a hit Isten ajándéka, a nemi identitás és a szexuális orientáció is Isten ajándéka", az embernek szabadnak kell lennie szexuális orientációjának megélésében, kinyilvánításában és megmutatásában is, beleértve a párválasztást, a családalapítást és a házasságot. A magyarlakta megyék a részvétel tekintetében utolsók lettek. Legkevesebben Kovászna megyében voksoltak, 8,5 százalék, Hargita megyében pedig 11,12 százalék. És ez nemcsak az RMDSZ és a magyar egyházak irányába, hanem Budapest felé is üzenet értékű. Az Orbán-kormány általában minden határon túli szavazás esetében állást foglal, most  visszafogottabb volt. Az nem volt kérdés, hogy mind az RMDSZ, mint az erdélyi egyházak a budapesti „nemzeti kormánynak” akart tetszeni, amikor besorolt az ortodox fundamentalisták mögé, de egyedül Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár buzdított szavazásra Erdélyben. Nagyváradon, egy a helyi püspökökkel közösen tartott sajtótájékoztatón Soltész úgy érvelt, Európa-szerte az egyik legnagyobb kihívás a demográfia, amire Brüsszel és több ország is a migrációt látta megfelelő megoldásnak, ám egyre többen ismerik fel, hogy ez tévút, ezért szembefordulnak ezzel, és belátják, hogy a megoldást a család, a családok megerősítése jelenti. A magyar állam képviselője gratulált a referendumot kezdeményező Koalíció a Családért csoportnak, hangsúlyozva, hogy „a közös cél összehozta az egyházakat” és a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea szavait idézve állította, ha azért vallási fanatikusnak minősül, mert hagyománytisztelő ember, keresztény, aki szerint a családot egy férfi és egy nő alkotja, akkor vállalja a vallási fanatikus jelzőt is. Az államtitkár rámutatott, vannak feszültségek Románia és Magyarország között, de vannak olyan kérdések, amelyeket meg tudtak oldani az elmúlt évek, elmúlt hónapok során. És valóban, egyre látványosabban közeledik a bukaresti baloldali és budapesti jobboldali kormány, Bukarest szorgalmasan másolja a budapesti unortodox, illiberális receptet mind a sorosozás, mind a migráció, mind a család kérdésében. Talán az is megelőlegezhető, hogy az érvénytelen, de az igenek többségével zárult homofób népszavazás eredményét ugyanúgy győzelmi zászlóra tűzi, mint tette azt a Fidesz kormányzat a 2004-es kettős állampolgársági és a 2016-os migrációról szóló magyar referendummal.  A Koalíció a családért pedig máris jelezte, folyatja a harcot a „genderideológia” elleni harcot.

Melegjogok az Európai Unióban

Az Európai Unió 28 tagállama közül 14 engedélyezi a melegházasságot. Azonos neműek házasságát engedélyezi Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britannia, Szlovénia. Ausztriában 2019. január elsejétől lép hatályba Azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát engedélyezi Ausztria, Belgium, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország , Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Szlovénia, Nagy-Britannia. Alkotmány zárja ki azonos neműek házasságát Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia  

Minket nem kérdeztek

Az Országgyűlés 2009. április 20-án fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvényt. Az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv viszont egyaránt rögzíti, hogy házasságot csak egy nő és egy férfi köthet. Magyarországon az Orbán-kormány referendum nélkül módosította ilyen irányba az alkotmányt, arra hivatkozva, hogy a 2010-es kétharmados győzelem egyben referendum is volt, felhatalmazás az alkotmánymódosításra. Az „alaptörvény” szerint „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”. Vagyis a magyar család fogalmából kimaradnak a regisztrált élettársi kapcsolatok, az élettársi kapcsolatok (az együttélések), az egyszülős családok, az élettársi viszonyban élő mozaikcsaládok, az egyneműek és gyermekeik által alkotott családok. Azaz a mai magyar családok nagyobb része.  

Szerző

Bolgár újságíró-gyilkosság: gyanúsítottat vettek őrizetbe

Publikálás dátuma
2018.10.09. 14:15

Fotó: JODI HILTON / NurPhoto
Román és moldovai állampolgárságú férfit vettek őrizetbe a gyilkosság kapcsán. Viktoia Marinova megemlékezésén tömegek vettek részt, önkéntesek még a nyomozásban is részt kívánnak venni.
A bolgár rendőrség őrizetbe vett egy gyanúsítottat a gyilkosság kapcsán írja a Reuters. Viktoria Marinovát szombat éjjel fojthatták meg, miután megerőszakolták és megkínozták. Testére a Duna partján találtak rá vasárnap, egy hét éves kislány maradt árván utána.
Marinova televíziós újságíróként az uniós pénzek elosztása körüli korrupcióval foglalkozott, mielőtt kivégezték. Utolsó műsora szeptember 30-án került adásba, ahol olyan újságírókat szólaltatott meg, akik dokumentumokat megsemmisítő feltételezett elkövetőket követtek. Értesítették a hatóságokat, akik viszont közbelépés helyett őket verték bilincsbe. Marinova műsorában arról beszélt, hasonló nyomozásokat fog folytatni.
Míg a rendőrség nem gondolja, hogy az áldozat riporteri munkájának köze lenne a gyilkossághoz, a közvélemény más állásponton van. A korrupció miatt és a sajtószabadságért aggódók tömege vett részt a hétfő esti megemlékezésen és virrasztáson. Az Európai Bizottság hétfőn az ügy mielőbbi felderítést sürgette.
"Azt tudjuk mondani, hogy egy gyanúsított őrizetben van"

- fogalmazott a Reuters kormányközeli forrása. A belügyminisztérium nem kívánta kommentálni az értesülést. Az ügyészség pedig csak annyit mondott, három további ügyészt küldtek, hogy segítsék a nyomozást. A gyilkosság Duna-parti helyszínét nyomok után kutató civil önkéntesek is elárasztották.
Az őrizetbevétel hírét a bolgár állami rádió híradása is megerősítette - írja az Euronews. Úgy tudják, egy moldovai és román útlevéllel is rendelkező férfiról van szó.
Szerző

Meghívta a pápát Kim Dzsong Un

Publikálás dátuma
2018.10.09. 10:49

Fotó: Massimo Valicchia / NurPhoto
Az észak-koreai meghívást a dél-koreai elnök fogja átadni októberi európai útján, minthogy a diktatúrának nincs formális diplomáciai kapcsolata a teokráciával.
Semjén Zsolt után az észak-koreai diktátor is bejelentette, meghívta hazájába a pápát - derül ki a Reuters cikkéből. Észak-Koreának nincs hivatalos diplomáciai kapcsolata, így a meghívást a dél-koreai elnök, Mun Dzsein fogja átadni.
"Mun elnök október 17-én és 18-án látogat el Vatikánba, hogy áldását és támogatását kérje a Koreai-félsziget békére és stabilitásra való törekvésére"

- fogalmazott az elnöki szóvivő. Hozzátette, ekkor fogja közvetíteni a phenjani meghívást.
Az észak-koreai alkotmány formálisan biztosítja ugyan a vallásszabadságot, de ez csak egy maroknyi, államilag irányított imahelyre vonatkozik, nem pedig a nyílt vallásgyakorlásra.
Utoljára 2000-ben kapott meghívást pápa a diktatúrába, még Kim Dzsong Iltől. Ám a látogatás akkor nem valósult meg.
Szerző