Orbán;

2018-10-11 17:08:10

Ami igazán zavarja Orbánt, az a szerénység

A miniszterelnök adta át a jövőnek a pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémiát. Magvas gondolatait a nem feltétel nélkül kormánypárti sajtó nem közvetíthette, ugyanis csak a lojális médiumok fértek be az új csarnokba.

Délelőtt tízkor kaptam a hírt, hogy Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke Pécsett van, és avatja a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát. Hívom a városházát, hogy tényleg igaz-e hír, ott megerősítik, hogy igen, de többet nem tudnak róla, mert az akadémia állami pénzből épült, így átadását se az - amúgy fideszes irányítású - város hoppmesterkedi.

Elgurultam a pécsi vásártérrel szemközt álló akadémia két és félmilliárd forint közpénzből emelt épületegyütteséhez. Rendőrök, őrök, műanyagszalagos kordon. A szalag előtt újságírók. Senki se neheztel, hogy nem kapott meghívást, megszokták már, hogy ha a kormány akar valamit közölni, akkor csakis a hivatásos rajongókat engedi magához. Annyira automatikus ez már, mint ahogy szipogó ember nyúl a zsebkendőért. A nem kormánypárti újságírók üldözni kénytelenek a kormánypárti politikusukat, ha ki akarnak belőlük csikarni egy „nem nyilatkozom”-ot. A tavaszi kampány idején Kósa Lajos, nagyvárosi fejlesztésekért felelős miniszter kérdezőktől veszélyeztetett, idegesen kapkodó autója nekihajtott a pécsi városháza kapujának. A hivatal portását – aki nem kergetett elég messze egy, a befordulást gátló járművet – menesztették. Állítólag nem ezért, ám március óta még nem találkoztam emberrel, aki ezt elhitte volna.

A nem kormánypárti újságírók társasága efféle történetekkel szórakoztatja magát, miközben várja, hogy történik-e valami. De semmi. Találgatunk, miről beszélhetnek odabent. Van-e migránsozás? Biztos nincs, rázza fejét egyikünk, hisz a magyar labdajátéksportok tele vannak külföldiekkel, még félreértenék.

Néha kijön a csarnokból egy híresség, és elhajt. Sasvári Sándor, színművész, énekes, aztán Udvardy György, püspök, a pécsi egyházmegye vezetője. Félt tizenkettőkor tárulnak a csarnok kapui, s a publikum ünnepélyes lassúsággal távozik. Fideszes polgármesterek, képviselők, egyetemi és pénzintézeti vezetők, jogászok, sportolók.

Néhányan kezet nyújtanak, parolázásukban érzek némi szégyenkező bocsánatkérést, hogy ők bent, mi meg kint. Mondják, hogy Orbán szépen beszélt. Rábólintok, biztos úgy volt, ő hatásos szónok. Rátgéber László szólalt még meg odabent. Ő Pécsen igazi szupersztár. Kilencszer nyert a pécsi lányokkal kosárbajnokságot, s ott volt a csapat a kontinens legjobbjai között. Aztán elment, s külföldön nyert tovább, itthon meg kiderült, hogy nagy ára volt a menetelésnek, mert a klub mögött álló vállalkozás eladósodott, a csapat meg elszállt, repterét felszántották. Az akadémia ötlete egyébként Rátgéberé volt, s ő a szakmai irányítója a Pécsett folyó utánpótlás nevelésnek.

Várjuk, hogy jöjjön Orbán, de a hír szerint fogadáson van. Már összeáll a kormányfői konvoj, a rendőrök ugrásra készen a kapunál. Megszólít egy ismerősöm, kérdi mi végre vagyok itt. Mondom. - Arra vársz, hogy Orbán elmenjen? – csodálkozik rám. – Én nyolc éve várok rá, de közben azért csinálok mást is, nincs időm lopni az időt. Menj haza te is - mondta.

Hallgatok rá. Otthon szalonnás rántottát sütők, villázom már, miközben megjön a hír, hogy Orbán elment. Pécsről.