Bronz Diák-Oscart ért a vérző városban hajmosásra készülő nő

Publikálás dátuma
2018.10.12 08:04
Kovács István rendező, mellett Dévényi Zoltán operatőr, Gasztonyi Kálmán forgatókönyvíró és Duszka Péter vágó
Fotó: MTI/ Mónus Márton
A díj már korábban biztos volt, de most az is kiderült, milyen fokozattal jutalmazták.
Huszonhét év után újra magyar diplomafilm nyert Diák Oscar-díjat (Student Academy Award): Kovács István az Ostrom című diplomafilmért vehette át magyar idő szerint péntek hajnalban Los Angelesben az Amerikai Filmakadémia Samuel Goldwyn Theaterjében a Bronz Diák Oscar-díjat – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-t. Az Ostrom 1994-ben, a háború sújtotta Szarajevóban játszódik. Főhőse egy magányos bosnyák nő, aki elindul, hogy vizet találjon magának, és végre hajat mosson a várva várt randevúja előtt. Életveszélyes terve végrehajtásától sem a szomszédai, sem a mesterlövészek nem tudják eltántorítani. Az Ostrom a 32 éves Kovács István diplomafilmje volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol Enyedi Ildikó, Janisch Attila és Szász János voltak a tanárai. A 23 perces alkotás a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült. Havas Ágnes, a filmalap vezérigazgatója a díj kapcsán elmondta: „óriási eredmény, hogy 2014 óta a magyar alkotók a nagy európai filmfesztiválokkal párhuzamosan a leghíresebb amerikai filmes megmérettetésen is jelen vannak és legtöbbször nyernek. Szász János A nagy füzettel a legjobb kilenc külföldi film közé jutott, Enyedi Ildikó a Testről és lélekről című alkotása a legjobb öt idegennyelvű film közé került, azaz Oscar-jelölt volt, Nemes Jeles László a Saul fiával és Deák Kristóf a Mindenkivel megnyerte a legjobb külföldi film, illetve a legjobb rövidfilm Oscar-díját”.
Az elmúlt években az Színház- és Filmművészeti Egyetem végzőseinek három filmje is bejutott a Diák Oscar-díj jelöltek közé: 2016-ban a Kis Hajni által jegyzett Szép alak, tavaly pedig Freund Ádám rendezése, a Földiek volt versenyben, és idén Kovács István az Ostromért meg is nyerte a díjat. Ez a sikersorozat azért is kiemelkedő, mert eddig még egyetlen filmes egyetemnek sem sikerült három egymást követő évben a fikciós filmek kategóriájában a jelöltek közé kerülni, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a több évtizede tartó tudatos építkezés eredménye. Az Amerikai Filmakadémia Diák Oscar-díjaira idén összesen 1582 nevezés érkezett. Az Ostrom az Inforg-M&M Film (Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Alföldi Nóra producerek) és az SZFE (Bosnyák Miklós producer) gyártásában, a Film Force Team (Hutlassa Tamás, Hutlassa Barna producerek), a Filmfabriq (Osváth Gábor producer) és a Vision Team koprodukciójában készült. A forgatókönyvet Gasztonyi Kálmán írta, az operatőr Dévényi Zoltán, a vágó Duszka Péter Gábor, a látványtervező Rajk László, a hangmérnök Balázs Gábor volt, a line producer D'Intino Patrícia, gyártásvezető Hegyi Nóra volt. A Budapesten és Kiskunlacházán forgatott film főbb szerepeiben Vedrana Bozinovic, Mirela Lambic, bosnyák, Nenad Pecinar és Radoje Cupic szerb színészek mellett Trill Zsolt és Keszég László látható. Hutlassa Tamás és Osváth Gábor producerek korábban elmondták: „az Oscar szabályzata szerint ennek a díjnak köszönhetően az Ostrom című film esélyes lehet a legjobb rövidfilm kategóriában is. Így a magyar diplomafilm a február 24-én megrendezendő gálán is versenyezhet majd az Oscar-díjért, amennyiben bekerül a jelöltek közé az akadémia tagok szavazatai alapján”. Diák Oscar-díjat eddig egyetlen magyar alkotó nyert, 1991-ben Böszörményi Zsuzsa Egyszer volt, hol nem volt... című diplomafilmjéért.
Témák
filmostrom
2018.10.12 08:04
Frissítve: 2018.10.12 08:04

Az Imitation fura popzenéje

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:30
Pápai Zsanett
Fotó: /
Pápai Zsanett énekes-dalszerző és Gödri Bulcsu zeneszerző közös projektje, az Imitation minden tekintetben átlépi a műfaji határokat. Ők egyszerűen csak „fura popnak” (weird pop) nevezik The Original című lemezüket.
„Mindig fontos volt, hogy a lehető legszélesebb skálán keressek zenei inspirációkat. Mára a rigid műfaji határok szinte teljesen elveszítették a jelentőségüket, főleg az underground/indie világban. Bármilyen stílust meghallgatok, ha szélesíthetem a művészi eszköztáramat. Amikor az albumot írtuk, nem kerestünk műfaji viszonyulási pontokat, csak a húsbavágóan őszinte, koncentrált kifejezéssel törődtünk. Az így létrejött egységes, de eklektikus anyagot – art electrót, trip-hopot, indietronicát, jazzt is kihallani a The Originalből – neveztük el weird popnak, azaz fura popnak. Popzene, mert fontos a mindenki számára hozzáférhető kifejezésmód – és weird, mert eszközeiben és stiláris szabadságában kompromisszummentes” – vélekedik Bulcsu, aki zeneszerzője és sound designere, azaz „hangkép-alkotója” az új lemeznek. Szokatlan az angol nyelvű album szövegvilága is: a lírai, személyes hang éppúgy megjelenik benne, mint a társadalmi kérdésekkel való kritikus szembenézés. „Zenészként a nonverbális kifejezés érdekel jobban, a dalszövegek másodrendűek számomra. De pár éve még sokadrendűt vagy lényegtelent mondtam volna; ehhez képest, úgy látszik, több lett azóta a verbálisan is megfogalmazható mondanivalóm” – mondja Zsanett. „Nincs előre meghatározott tematika, bármiről írunk dalokat, ami épp az eszünkbe jut – politikától fiktív történeteken át magánéleti válságokig”. Bulcsu most csak egy szöveget írt (Before Work), ami az életközepi krízisről szól. „Egyrészt azért, mert ismerem, másrészt mert nem illik. A popzenében és úgy általában a minket körülvevő vizuális világban szinte mindig kizárólag fiatalnak illik lenni. Ellentétben például az ortodox countryval, ami nagyon pontosakat tud mondani a középkorú emberek magányáról. Benne van az összes dühöm és hitehagyottságom, amit oly bőkezűen osztogat 2018 Magyarországa az olyan formáknak, mint én” – teszi hozzá Bulcsu.
Az Imitation tagjai a magánéletben régóta egy párt alkotnak, de a közös zenei projekt csak két éve született meg. „Féltem, amikor először kipróbáltuk, mert az nagyon mély seb lenne, ha nem működne. A zene túl érzékeny szövet, és nagyon is benne volt, hogy nem rezonálunk úgy, ahogy azt a művészet megkívánja. De az első próbákon nekem revelatív volt, hogy a mélyáramokban egyfelé megyünk. Persze kemény konfrontációink voltak felszínes kifejezésbeli apróságok kapcsán, de ez nem meglepő, ha igazán fontos neked, amit csinálsz” – véli Bulcsu. Zsanett szerint „nagyon ritka szerencsés helyzet az, amikor olyasvalakivel találkozunk, akivel művészileg eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni ahhoz, hogy minden tekintetben a saját elképzeléseinket valósítsuk meg. Esetünkben úgy adódott, hogy ez a valaki pont az életünk párja, ami már nem feltétlenül szerencsés, többszörösen nehezített pálya, de egyúttal kihagyhatatlan lehetőség, hogy együtt dolgozzunk.” Az Imitation első lemezbemutatóját októberben tartották – kortárs tánccal (Maurer Milán), vizuális performansszal (outstand) és jó néhány vendégzenésszel. Remélik, hogy a jövőben is tudnak hasonló összművészeti esteket rendezni – bár Magyarországon nem mindig könnyű ehhez megfelelő helyszínt, körülményeket találni. A nemzetközi piacon is szeretnék megismertetni a lemezt; „először az online világban, aztán, ha eléggé érdekesek vagyunk, akkor személyesen is. Már kaptunk külföldi megkereséseket, hamarosan véglegesednek az első turnéállomások”. Infó Imitation: The Original – December 15. 20:00, Klinika (Budapest, XIII. Tátra utca 22.)  

Névjegy

Pápai Zsanett, a többek között filozófia szakot végzett, festészettel is foglalkozó énekesnő 2007-ben adta első önálló koncertjét Párizsban, ahol Marco Beacco és Anne Lys Galen tanítványa volt. Ugyanebben az időszakban (a Sorbonne-on végzett tanulmányai mellett) festményeit a Village Suisse-ben állították ki. Itthon rádióműsorokat vezetett és szerkesztett, majd 2011-től saját jazz-formációival (Jazzin’ the Box, Pápai Zsanett Quartet, Jazz Poetry) lépett fel. 2016-ban alapították meg az Imitationt. Gödri Bulcsu verseskötete, A vágy geometriája 2004-ben jelent meg. Versei szerepeltek a Jazz Poetry produkcióban; médiaművészként Puzsér Róberttel dolgozott (Szélsőközép, Reklámtörvényszék, Szigorúan Ellenőrzött Mondatok). A Stand-up Tragedy, azaz „egyéni világlátásra, szokatlan összefüggésekre és analógiákra épülő személyes, szenvedélyes monológ” magyarországi meghonosítója.

Témák
zene
2018.12.14 11:30
Frissítve: 2018.12.14 11:30

Jövőre Budapesten koncertezik Tom Jones

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:18

Fotó: AFP/ Mustafa Ciftci
A világhírű walesi énekes 2019. június 22-én hatodszor lép majd fel magyar közönség előtt.
Jövőre ismét koncertet ad Magyarországon Tom Jones. Az énekes 2019. június 22-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel és adja elő legnépszerűbb dalait – közölte a szervező Live Nation pénteken az MTI-vel. A 78 éves walesi születésű Tom Jones fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első zenekarát 1963-ban alapította Tommy Scott and the Senators néven. Első listavezető dala az It's Unusual volt 1965-ben, egy évvel később a Green, Green Grass of Home, 1968-ban pedig a Delilah lett hatalmas sláger. Saját televíziós showműsora volt Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, valamint több filmben – köztük a Támad a Mars!-ban – is szerepelt. Az erőteljes, remek hangú énekes a nyolcvanas években Prince dalának, a Kissnek a feldolgozásával tért vissza a sikerlistákra. Ezt a kislemezt a kísérletező újhullámos csapattal, az Art of Noise-zal közösen rögzítette, a korong több millió példányban kelt el világszerte. A kilencvenes években az If I Only Knew (1994) és a Sexbomb (1999) számított kiemelkedő Tom Jones-slágernek.
1965 óta mintegy 150 millió példányban adták el lemezeit. Legutóbbi – sorrendben 41. – stúdióalbuma, a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg. Az énekes 2001, 2009, 2011, 2014 és 2017 után hatodszor lép fel magyar közönség előtt jövő júniusban a Sportarénában, legutóbb tavaly a VeszprémFesten járt. Pályafutása során kapott Grammy-díjat, Brit Awardsot, 1999-ben átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE), 2006-ban lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő.
Szerző
2018.12.14 11:18
Frissítve: 2018.12.14 12:51