Halállal játszó bohócok - diktátoron gúnyolódni nem életbiztosítás

Publikálás dátuma
2018.10.15 10:06

Fotó: Népszava/ Vajda József
Már önmagában kurázsi, ha valaki A diktátor címmel színre visz hazai színpadon 2018-ban egy darabot. Eszenyi Enikő megtette, még pedig hatásos, látványos produkciót rendezett és egyáltalán nem mellesleg telibe találta a címszereplőt.
Ifj. Vidnyánszky Attila, mint borbély indítja A diktátor című előadást a Vígszínházban. Borotvál. Külsője és mozdulatai is azonnal Chaplint idézik. És a legendás filmet, amelyből most a Chaplin család engedélyével nálunk is előadás született. Csakhogy Ifj. Vidnyánszky nem másol, nem kopíroz, hanem pillanatok alatt önálló figurát teremt. Az ötlet is nagyszerű, vagyis, hogy Charlie Chaplin A diktátor című filmjéből színpadi mű legyen és kezdődjön a borotválással, ami a filmben később kap helyet. Ez a néhány perc nem egyszerű hatásos felütés, ennél jóval több. Rögtön egy figurában kapjuk meg a borbélyt és a diktátort. A saját műhelyében a borbély az úr. Az ő kezében van a kés. Úgy borotvál, ahogy ő szeretne. Ő diktál, a delikvens csupán elszenvedője a történéseknek. Ifj. Vidnyánszky ezt a kettősséget, vagyis a kisembert és „diktátort” már az első néhány percbe egymásba mossa, méghozzá olyan színpadi eleganciával, figyelemmel, ritmusérzékkel, mozgáskultúrával és nagyvonalúsággal, amely tényleg párját ritkítja. Igaz a fiatal színész kivételes adottságait már a Vígszínházban, például a Hamlet címszerepében is bizonyította. A mostani vígszínházi vállalkozásnak egyébként sem volt kis tétje, hiszen egy legendához, jelen esetben Chaplin filmjéhez nyúlni, mindig nagy kockázattal jár. Lehet-e újat mondani? Több tud-e lenni a produkció, a film felidézésénél? Szerencsére ezekre a kérdésekre igenekkel lehet válaszolni és ez már önmagában is nagy dolog. A mű vígszínházi színpadi változatát a rendező mellett Vecsei H. Miklós és Vörös Róbert jegyzi. Alapvetően a filmforgatókönyvre támaszkodnak, de tovább is mennek és egy ma érvényes változattal állnak elő a hatalomról, a mindenkori diktátorokról és azokról, akik ezt az egészet elszenvedik. Az alkotócsapatot érezhetően inspirálta a téma. Az előadás stílusát is megtalálták, amely döntő részben a vásári humor, a maró irónia, a bohóctréfa és a cirkuszi játékosság eszközein belül marad. A második részben fordul csak elő, hogy az álombeli részeknél talán túlzó rendezői gesztusok is megjelennek, ízlés kérdése, ki hogy viseli például a gumikacsás vadász, vagy a görkorcsolyás gettó jelenetet. De ezeket leszámítva egy stílusban marad a produkció és ez rendkívül hatásos. Az áthallások is működnek, például amikor a repülős jelenetnél elhangzik, hogy ezt a kormányt nem lehet elengedni, a narrátort játszó Ember Márk elnézést is kér a harsányan nevetgélő közönségtől. Az is elképesztő, amikor a diktátor zászlója beborítja a közönség egy részét, van aki némán tűri, más kétségbeesve próbálja maga fölé emelni, de valahogy mégis kitör a végére a vastaps. Őrületes, hogy ez így működik. Mondanom sem kell, hogy a zászló milyen párt szimbólumát idézi. Az is mélyre megy, amikor megérezzük, hogy miként születik meg egy diktátor Herr Spejz ( Hajduk Károly) segítségével. Elvégre újszülöttként még senki sem erre készül. Aztán jönnek a sérülések, szorongások, sodródások és ilyenkor már könnyebb megtalálni az ellenséget. Később pedig kitör az őrület. Ifj. Vidnyánszky Attila rendkívül érzékenyen képes megmutatni ezt a folyamatot, beleértve az infantilizmust, a gyerekes dacot. Csodás jelenet, amikor diktátorként egy földgömbbel játszik, az kiröpül a közönséghez, majd ez az enyém felkiáltással visszaveszi. Végül aztán tönkre is teszi. Szétpukkan. 
Az áldozatok világát is sok humorral, mély empátiával mutatja az előadás. Rendkívül érzékletes például a puding jelenet. Az átállt hadnagy (Wunderlich József) belesüt egy pénzérmét a süteménybe, annak kell feláldoznia magát, aki ezt megtalálja. Mindenki méregeti, egymásnak adogatja a pudingot, a borbély pedig sorra nyeli le a pénzérméket. Ez a néhány perc visszahozza a némafilmek magával ragadó abszurd hangulatát. A résztvevők féktelen bohócokká válnak, miközben a halállal játszadoznak. A szerelmi szál is vonzó. Elsősorban a Hannát játszó Szilágyi Csenge jóvoltából, aki az életerőt, a józanságot képviseli és a költészetet, hiszen ő mondja: a csillagot nem tudják tőlünk elvenni. A vígszínházi stáb valamennyi tagja kitesz magáért, nagyon kreatív és praktikus Antal Csaba díszlete, nem beszélve arról, ahogy egy diktátor fő kellékeit a lépcsőt, az emelvényt, a mikrofont, a széket és az asztalt használja. Pusztai Judit jelmezei is markánsak, mint ahogy találóak Kovács Adrián zenei motívumai és Bóbis László koreográfiája. Megrázó és katartikus az előadás vége. A diktátornak nézett borbély beszél az emelvényen. Milliók hallgatják. Elmondja, ő nem akar császár lenni, emberséget szeretne, az elesetteknek segítene. A tömeg zavarodottan reagál. A Hynkel jelmezébe bújtatott borbély pedig nemes egyszerűséggel kilép az egyenruhából és visszavedlik emberré, miközben a szerelmét szólongatja. A tekintete önmagáért beszél. Némi reményt ad arra, hogy higgyünk benne, egyszer mindig eljön a lelepleződés ideje. Amikor már nem lehet hazudni, szemfényt veszteni. Persze az addig létrejött károk mindig tetemesek, nem pótolhatók.

Chaplin mágiája

A diktátor című filmet Charlie Chaplin 1940-ben forgatta. A mű, amely Chaplin munkásságának emblematikus darabja lett Hitler Németországáról szól, a fasizmus térnyeréséről, egy diktátor megszületéséről. Chaplin zseniális döntésének bizonyult, hogy kettős szerepet osztott magára. Hynkelt a diktátort és a zsidó Borbélyt is ő játszotta. A Diktátor a filmtörténet megkerülhetetlen klasszikusának számít. 

2018.10.15 10:06
Frissítve: 2018.10.15 11:09

Posztumusz díjazhatják Hvorosztovszkijt

Publikálás dátuma
2018.12.12 12:30

Fotó: AFP/ Igor Russak
A tavaly elhunyt legendás orosz bariton, Dmitrij Hvorosztovszkij utolsó lemezét is Grammy-díjra jelölték.
A londoni Royal Opera múlt év decemberében Dmitrij Hvorosztovszkij emlékének ajánlotta fel egyik Rigoletto-előadását. A legendás orosz baritonnak a világon mindenütt, így Magyarországon is hatalmas rajongótábora volt és van. Tavaly novemberi halála óta Moszkvában emlékművet kapott, szülővárosa, Krasznojarszk Zene- és Színházművészeti Akadémiája, valamint operaháza és repülőtere is felvette a nevét. Múlt év végén a legjobb klasszikus vokális szóló kategóriában jelölték Grammy-díjra a lemezét, amelyen a neoromantikus Georgij Szviridov dalait énekelte fel a Szentpétervári Állami Szimfonikus Zenekar kíséretében. Idén Verdi Rigolettóját jelölték Grammy-díjra a legjobb operafelvételek kategóriájában, amelyen a címszerepet énekli Nadine Sierra (Gilda) partnereként a Kaunasi Szimfonikusokkal, és alig két héttel a halála előtt jelent meg – utolsó lemezeként.
Február 10-én Los Angelesben 84 kategóriában osztanak Grammy-díjat – az amerikai Hangfelvétel-művészetek és tudományok Nemzeti Akadémiája által alapított díj minden évben a zeneipar legkiemelkedőbb teljesítményeit hivatott elismerni. A könnyedebb műfajokban az amerikai rapper, Kendrick Lamar a favorit: bár idén nem jelent meg önálló lemeze, a Fekete Párduc című Marvel-filmnek köszönhetően nyolc jelölést kapott. A kanadai rapper, Drake hét, az amerikai folk-rock énekes, Brandi Carlile hat jelöléssel van szorosan a nyomában.
2018.12.12 12:30
Frissítve: 2018.12.12 12:30

Elmagyarázta a L'art pour L'art társulat a közönségnek, hogyan kell ülni és tapsolni

Publikálás dátuma
2018.12.12 10:30

Fotó: /
A Pál utcai fiúkkal és Besenyő Pista bácsi családjával egyszerre lehet találkozni a Budapest Bábszínházban.
Abszurd humor, kifigurázott tárgyak és emberek – ez jellemezte az 1986-ban alapított L’art pour L’art Társulat performanszát szombat este, amelynek a Budapest Bábszínház adott otthont. Szó szerint vett poénok és rögtönzött jelenetek színesítették a produkciót, mely a „Mintha elvágták vol” címet viselte. Jelenetek a múltból és a jövőből – állították a műsor szereplői, és valóban e kettő keverékét láthattuk.

Dolák-Saly Róbert megtornáztatta a közönséget, illetve megtanította nekik a közönségkódexet. Elmagyarázta, hogyan kell ülni, tapsolni – és legfőképpen nevetni. Külön meglepetés volt, hogy a magyar irodalomból is láthattunk jeleneteket: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét mesélte el röviden Dolák-Saly, természetesen a társulathoz hűen, Laár András pedig saját abszurd költeményeit szavalta el. Megjelent a Besenyő család négy tagja is, a közönség taps- és füttyviharral fogadta őket.

A família története egyébként egy autóban született meg valahol a Bakony környékén. Szászi Móni és Dolák-Saly rokonlátogatásra utaztak éppen, amikor Móni megjegyezte, olyan erősek ezek a figurák (Boborján, András parasztfigurája és az öreg), szerinte az volna az igazi, ha ezek egy agymenéses családot alkotnának. Móninak köszönhető ezen kívül a jelenetek szövegkönyvei, de a színházi estek és televíziós műsorok koncepciói is az ő tollából származnak. A társulatnak sosincs két egyforma előadása, ugyanis improvizációkkal színesítik azokat, így „ugyanazt” az előadást akár százszor is bátran megnézhetjük.
2018.12.12 10:30
Frissítve: 2018.12.12 10:30