Halállal játszó bohócok - diktátoron gúnyolódni nem életbiztosítás

Publikálás dátuma
2018.10.15. 10:06

Fotó: Vajda József / Népszava
Már önmagában kurázsi, ha valaki A diktátor címmel színre visz hazai színpadon 2018-ban egy darabot. Eszenyi Enikő megtette, még pedig hatásos, látványos produkciót rendezett és egyáltalán nem mellesleg telibe találta a címszereplőt.
Ifj. Vidnyánszky Attila, mint borbély indítja A diktátor című előadást a Vígszínházban. Borotvál. Külsője és mozdulatai is azonnal Chaplint idézik. És a legendás filmet, amelyből most a Chaplin család engedélyével nálunk is előadás született. Csakhogy Ifj. Vidnyánszky nem másol, nem kopíroz, hanem pillanatok alatt önálló figurát teremt. Az ötlet is nagyszerű, vagyis, hogy Charlie Chaplin A diktátor című filmjéből színpadi mű legyen és kezdődjön a borotválással, ami a filmben később kap helyet. Ez a néhány perc nem egyszerű hatásos felütés, ennél jóval több. Rögtön egy figurában kapjuk meg a borbélyt és a diktátort. A saját műhelyében a borbély az úr. Az ő kezében van a kés. Úgy borotvál, ahogy ő szeretne. Ő diktál, a delikvens csupán elszenvedője a történéseknek. Ifj. Vidnyánszky ezt a kettősséget, vagyis a kisembert és „diktátort” már az első néhány percbe egymásba mossa, méghozzá olyan színpadi eleganciával, figyelemmel, ritmusérzékkel, mozgáskultúrával és nagyvonalúsággal, amely tényleg párját ritkítja. Igaz a fiatal színész kivételes adottságait már a Vígszínházban, például a Hamlet címszerepében is bizonyította. A mostani vígszínházi vállalkozásnak egyébként sem volt kis tétje, hiszen egy legendához, jelen esetben Chaplin filmjéhez nyúlni, mindig nagy kockázattal jár. Lehet-e újat mondani? Több tud-e lenni a produkció, a film felidézésénél? Szerencsére ezekre a kérdésekre igenekkel lehet válaszolni és ez már önmagában is nagy dolog. A mű vígszínházi színpadi változatát a rendező mellett Vecsei H. Miklós és Vörös Róbert jegyzi. Alapvetően a filmforgatókönyvre támaszkodnak, de tovább is mennek és egy ma érvényes változattal állnak elő a hatalomról, a mindenkori diktátorokról és azokról, akik ezt az egészet elszenvedik. Az alkotócsapatot érezhetően inspirálta a téma. Az előadás stílusát is megtalálták, amely döntő részben a vásári humor, a maró irónia, a bohóctréfa és a cirkuszi játékosság eszközein belül marad. A második részben fordul csak elő, hogy az álombeli részeknél talán túlzó rendezői gesztusok is megjelennek, ízlés kérdése, ki hogy viseli például a gumikacsás vadász, vagy a görkorcsolyás gettó jelenetet. De ezeket leszámítva egy stílusban marad a produkció és ez rendkívül hatásos. Az áthallások is működnek, például amikor a repülős jelenetnél elhangzik, hogy ezt a kormányt nem lehet elengedni, a narrátort játszó Ember Márk elnézést is kér a harsányan nevetgélő közönségtől. Az is elképesztő, amikor a diktátor zászlója beborítja a közönség egy részét, van aki némán tűri, más kétségbeesve próbálja maga fölé emelni, de valahogy mégis kitör a végére a vastaps. Őrületes, hogy ez így működik. Mondanom sem kell, hogy a zászló milyen párt szimbólumát idézi. Az is mélyre megy, amikor megérezzük, hogy miként születik meg egy diktátor Herr Spejz ( Hajduk Károly) segítségével. Elvégre újszülöttként még senki sem erre készül. Aztán jönnek a sérülések, szorongások, sodródások és ilyenkor már könnyebb megtalálni az ellenséget. Később pedig kitör az őrület. Ifj. Vidnyánszky Attila rendkívül érzékenyen képes megmutatni ezt a folyamatot, beleértve az infantilizmust, a gyerekes dacot. Csodás jelenet, amikor diktátorként egy földgömbbel játszik, az kiröpül a közönséghez, majd ez az enyém felkiáltással visszaveszi. Végül aztán tönkre is teszi. Szétpukkan. 
Az áldozatok világát is sok humorral, mély empátiával mutatja az előadás. Rendkívül érzékletes például a puding jelenet. Az átállt hadnagy (Wunderlich József) belesüt egy pénzérmét a süteménybe, annak kell feláldoznia magát, aki ezt megtalálja. Mindenki méregeti, egymásnak adogatja a pudingot, a borbély pedig sorra nyeli le a pénzérméket. Ez a néhány perc visszahozza a némafilmek magával ragadó abszurd hangulatát. A résztvevők féktelen bohócokká válnak, miközben a halállal játszadoznak. A szerelmi szál is vonzó. Elsősorban a Hannát játszó Szilágyi Csenge jóvoltából, aki az életerőt, a józanságot képviseli és a költészetet, hiszen ő mondja: a csillagot nem tudják tőlünk elvenni. A vígszínházi stáb valamennyi tagja kitesz magáért, nagyon kreatív és praktikus Antal Csaba díszlete, nem beszélve arról, ahogy egy diktátor fő kellékeit a lépcsőt, az emelvényt, a mikrofont, a széket és az asztalt használja. Pusztai Judit jelmezei is markánsak, mint ahogy találóak Kovács Adrián zenei motívumai és Bóbis László koreográfiája. Megrázó és katartikus az előadás vége. A diktátornak nézett borbély beszél az emelvényen. Milliók hallgatják. Elmondja, ő nem akar császár lenni, emberséget szeretne, az elesetteknek segítene. A tömeg zavarodottan reagál. A Hynkel jelmezébe bújtatott borbély pedig nemes egyszerűséggel kilép az egyenruhából és visszavedlik emberré, miközben a szerelmét szólongatja. A tekintete önmagáért beszél. Némi reményt ad arra, hogy higgyünk benne, egyszer mindig eljön a lelepleződés ideje. Amikor már nem lehet hazudni, szemfényt veszteni. Persze az addig létrejött károk mindig tetemesek, nem pótolhatók.

Chaplin mágiája

A diktátor című filmet Charlie Chaplin 1940-ben forgatta. A mű, amely Chaplin munkásságának emblematikus darabja lett Hitler Németországáról szól, a fasizmus térnyeréséről, egy diktátor megszületéséről. Chaplin zseniális döntésének bizonyult, hogy kettős szerepet osztott magára. Hynkelt a diktátort és a zsidó Borbélyt is ő játszotta. A Diktátor a filmtörténet megkerülhetetlen klasszikusának számít. 

Szerző
Frissítve: 2018.10.15. 11:09

Judi Dench: Bond legyen inkább nő!

Publikálás dátuma
2018.10.15. 06:00

Fotó: Manuel Romano/NurPhoto / AFP
Judi Dench életműdíjat vehetett át a Zürichi Nemzetközi Filmfesztiválon. Itt mutatták be Red Joan című új filmjét is, amelyben olyan kémet alakít, aki csak nagymama korában bukik le. És adott egy remek interjút a Népszavának.
Mit gondol a múltról? Hisz abban, hogy egyetlen személyként növünk fel, öregszünk meg, vagy tényleg változunk és létezhetnek különböző inkarnációink?  Ó, hát ez a beszélgetés izgalmasabban indul, mint vártam. De azt kell, hogy mondjam: semmilyen természetfeletti erőben sem hiszek. Nem vagyok vallásos. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy egyetlen személyiség marad-e az ember egész életében, akkor azt mondom: ez egy elrettentő a kérdés. Leginkább azért, mert ebbe senki sem akar komolyan belegondolni. Illetve, igazán jól mások tudnák megválaszolni, olyanok, akik ismertek egész életedben, vagy legalábbis annak jelentősebb részében. De azáltal, hogy tanulunk és tapasztalunk, folyamatosan változunk. Néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, még gyermeknek érzi magát. Ezt még mindig tartom. Mindig is tiltakoztam az ellen, hogy valaki azt mondja magáról: öreg. Ezt nem szabad. Különösen azt kérném ki magamnak, ha valaki csak úgy besorolna az épp csak életben lévő, „kellemes nyolcvanasok” közé. Sokkal inkább a kortalanok csoportjába tartozom, aki az unokájával például tökéletesen egy hullámhosszon van. Az egész életemben egy nagy konfliktussal szembesültem: sosem voltam hajlandó vérkomolyan venni a dolgokat. Ott van például a nyelvtan. Miért macerálják az embert, ha valamit nem tökéletesen fogalmaz meg? Már elnézést, de az angolját Shakespeare-en csiszolta.  Ez igaz. Shakespeare elképesztően fontos nekem. Nem csak most, mindig az volt. Sokszor beszélek arról, pályakezdőként óriási szerencsém volt, hogy az Old Vic Company-hoz kerülhettem. Ez 1957-ben történt, az első profi színpadi produkcióm a Royal Court Theatre-ben volt, ahol Oféliát alakítottam. Aztán 1961-ben meghívtak a Royal Shakespeare Company-ba, ahol mai napig tag vagyok. De, hogy érdemben válaszoljak: az édesapám a nyelvtan megszállottja volt, hozzá képest én egy teljesen irracionális személyiség vagyok. Ha sms-t írok, vagy ha chatelek, én sem ismerek semmilyen szabályt.  De hát azt nem is lehet másképp! Sajnos én már nem szeretek annyira kütyüzni, egy szembetegség igencsak rontott a látásomon. Azért néha próbálkozom és jókat nevetek azon, amikor elmondják, miket írtam össze. Ha már témánál vagyunk: mivel idén van a Szerelmes Shakespeare című filmjének a huszadik évfordulója… A huszadik? Ez sokkoló… Az is szinte „sokkoló”, hogy nyolc perces játékidővel olyat nyújtott John Madden filmjében, ami Oscar-díjat ért.  A legerősebb emlékem arról a forgatásról: három emberre volt szükség ahhoz, hogy a kosztüm rám kerüljön. Ha ez megvolt, jött még smink, majd egy alap és a főparóka. Ha ennyit dolgoznak rajtad, akkor a minimum, hogy igyekszel a lehető legjobb lenni. Különösen, hogy ebédidőben sem lehetett csak úgy magamra hagyni: mindig valakinek etetnie kellett egy kanállal. Azt hiszem, a kosztüm fogságában egy időre tényleg én voltam Erzsébet királynő. Igaz, hogy a film kedvéért teljesen felépítették a korabeli Globe színházat? Annak idején azt lehetett hallani, az sokkal több volt, mint egy szokásos díszlet.  Teljesen mérethű és korhű volt. Sokkal autentikusabb volt, mint a színház, amit most Londonban Globe-nak hívnak. A forgatás után hozzám került: miután szétszerelték, David Parfitt producer nekem adta. Terveztem a barátaimmal, hogy újra felépítjük és üzemeltetjük, de a mai biztonsági és tűzvédelmi előírások miatt sosem játszhattunk volna benne. Hadd kérdezzem meg: komplett díszletépületen kívül tart meg mást is a forgatásai után? Csak annyit mondok: a férjem egykor szarkának becézett. Sokadik díját kapta a zürichi fesztiválon. Van még a díjnak helye az otthonában?  Színész vagyok: a díjaknak mindig lesz helye nálam. Elképesztően nagy öröm, amikor az embert elismerik, ezekre a pillanatokra jó emlékezni. Ha egy színész azt állítja, nem érdeklik a díjak: akkor épp szerepet játszik. Méghozzá nagyon rossz szerepet. Melyik a nagyobb szerelem: a mozi vagy a színház? Egyértelműen az utóbbi. Azért, mert sokkal nehezebb. Az Antonius és Kleopátrát játszottuk egyszer Anthony Hopkins-szal és éreztem, van egy csodálatos szövegem, aminek nevetést kellene kiprovokálnia. De nem sikerült, egészen a századik előadásig, akkor tényleg robbant. Szóval, a színházban minden este kapsz egy új esélyt a csodára. Amikor a Red Joan-ban kihallgatja a brit titkosszolgálat, nem jutottak az eszébe a Bond-filmek, amelyekben ön volt M, a kémszervezet feje? Egyáltalán nem. Minden egyes szerep esetében muszáj a nulláról indulnod. Különösen manapság, amikor rengeteg hasonló film készül. Ha elfelejtesz mindent, akkor van arra esélyed, hogy nem leszel önismétlő, vagy valaki másnak a lenyomata. De elárulok magának egy vicces történetet az MI6-ról, ugyanis civilként jártam ott. Amikor megkaptam M szerepét, meghívtak ebédelni. Mondtam nekik, hogy tudom, hol vannak, kérdeztem, mikorra menjek. Ám ragaszkodtak ahhoz, hogy csak az ő autójuk jöhet értem. Szóval, én tudtam hova kell menni és időre ott is lettem volna, de a titkosszolgálat sofőrje nem találta meg a házat, ahol lakom, így negyvenöt percet késtem. 
És volt ott valami érdekes? Mármint a finom ebéden túl. Lenyűgöző élmény volt. Fel sem fogtam, hogy mi és mennyiféle technika és eszköz áll rendelkezésre. Amit ott láttam, az szinte hihetetlen. Szóval, a James Bond-filmek mégsem túloznak?  Gondoljon csak bele, milyen technológiára volt szükség, hogy azonosítsák azt a két orosz férfit, akik minden bizonnyal felelősek Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynök és lánya tavaszi angliai megmérgezéséért. A valóság túllépett a Bond-filmek csodamasináin. Ma már mások az eszközök. A sorozat talán egyik legszórakoztatóbb pillanata volt, amikor az Aranyszemben azt mondja a Bondot alakító Pierce Brosnannek: egy őskövület, a hidegháború hagyatéka. Önnek ki a kedvenc Bond-színésze? Erre képtelenség válaszolni. Hogyan is árulhatnám el? Talán annyit sértődés nélkül elmondhatok: nagy rajongója voltam azelőtt is a Bond-filmeknek, hogy bekerültem volna a sorozatba. A férjemmel mindig az elsők voltunk, akik megnéztük Sean Connery-t a szuperkém szerepében. Az én időszakomról annyit elárulok: mind Pierce Bronsnannel, mind Daniel Craiggel élvezetes volt a munka. De nagyon különböző karakterek. Az új Bond-filmet Cary Fukunaga rendezi, akivel 2011-ben a Jane Eyre-t forgatta. Igaz a legenda, hogy a rendező azzal vette rá a szerepre, hogy azt ígérte: ön lesz a legszexibb nő a filmben? Erre én így nem emlékszem! De csodálatos volt vele együtt dolgozni. Kár, hogy a Bond 25-ben már nem én leszek M, de azért tizennyolc év alatt nyolc Bond-filmben voltam benne. Nincs mit hiányolnom. Michael G. Wilson és Barbara Broccoli producerek először négy filmre szerződtettek. amikor hosszabbítani szerettek volna velem, mondtam: csak akkor vállalom, ha a jövőben nem kizárólag egy íróasztal mögött kell ülnöm. Aztán a következő rész forgatásánál már utaztunk is Nassauba. Miamiban kellett átszállni és fennakadtunk az amerikai határon: a bevándorlásiak gépe nem tudta szkennelni a sminkesem ujjait. Aztán egy hét múlva, amikor mentünk vissza, azt állították: én annak előtte sosem jártam ott. Mondtam nekik: én nem csak játszom a szerepét, valójában is én vagyok M. De nem nagyon nevettek. Mit szól ahhoz a pletykákhoz, hogy Bondot meg akarják ölni? Állítólag ezért távozott Danny Boyle a rendezői székből. Szerintem Bond legyen inkább nő! És akkor én is visszatérnék főgonoszként. Komoly változások lesznek a való világban, amikor Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Ez izgatja? Hogyne izgatna! Ma jobban nyomasztanak a hírek, mind a kubai rakétaválság esetén. A brexit egy őrültség. Mindent el fogok követni, hogy kulturálisan mindig is Európához tartozzunk.

Névjegy

Dame Judith Olivia Dench Yorkban született 1934-ben. Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színésznő. Számos felejthetetlen mozis szerepéért több mint 170 alkalommal jelölték díjakra, amelyek közül sokat át is vehetett. James Ivory 1985-ös, a Szoba kilátással című filmje hozta meg az első nagyobb elismerést neki. John Madden 1997-es drámája, a Botrány a birodalomban főszerepért, egy évvel később a Szerelmes Shakespeare mellékszereplőjeként tüntették ki Oscarral. Több mint százhúsz filmet jegyez, ám színházi karrierje talán még jelentősebb. 

És még egy névjegy - az interjú készítőé

A Népszava filmkritikusa, Csákvári Géza is ítél az Indianapolisban zajló, 27. Heartland Film Fesztivál alkotásairól. Az 1992-ben, mindössze 20 vallási témájú filmet vetítő mustrából mára több mint 100 független filmet bemutató fesztivállá terebélyesedett rendezvényre idén először hívták meg a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) delegációját. A szervezet a legnagyobb A kategóriás filmfesztiválokon ad át díjat - magyar vonatkozásban szempontból legutóbb szeptemberben emlegették, amikor Nemes Jeles László Napszállta című alkotásának adta a legjobb film díját. Csákvári Gézát - aki újságírói munkája mellett a Miskolci Cinesfest Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója is - a szervezet filmkritikusi és programszervezői tevékenysége elismeréseképpen hívta meg az Egyesült Államokbeli rendezvényre.

Frissítve: 2018.10.15. 12:20

A tartásjavító hátizsáktól a XXI. századi fokosig

Publikálás dátuma
2018.10.13. 11:04

Fotó: Mohai Balázs / MTI
A Design Hét Budapest keretében ingyenes kiállításon keresztül ismerkedhetünk a magyar és német design újdonságaival.
Ahány ház, annyiféle design – mondhatnánk nyugodtan, hiszen mindenki egy kicsit másra gondol e fogalom hallatán. Design a táska, a lámpa, az ékszer, a szék, és még sorolhatnánk: a könyvkiadástól a nappali bútorzatáig, az autóipartól a reggeli öltözködésig óriási távolságokat hidal át és ölel fel a design műfaja, amely a XXI. század meghatározó művészeti kérdéseire, a minket körülvevő társadalmi, vagy természeti problémákra egyaránt reagál. A design egyszerre látványos és praktikus válaszokat ad napjaink kihívásaira – erre mutat rá a tizenötödik alkalommal megrendezett Design Hét Budapest, amely a változó tendenciákat és törekvéseket egyaránt követi. Az október közepéig tartó rendezvény számos programot – beszélgetéseket, előadásokat – kínál az érdeklődőknek, a rendkívül sokszínű központi kiállítás mellett. A Flashback Photo Studio terében a Magyar Formatervezési Díj pályázatára beérkezett legjobb munkákat, a díjazott alkotásokat, valamint a Fresch! című kortárs német designtárgyakat bemutató kiállítást láthatjuk.
Ez utóbbi keretében különleges lámpákkal, fotellel, kerékpárral és babakocsival, sportcipővel és egyéb sportkiegészítőkkel, takarítóeszközzel is találkozhatunk. A magyar pályázatra beérkezett darabok között szintén találhatunk használati eszközöket, és számos problémamegoldási ötletet kínáló tárgyat. Ilyen például a Wiwe nevet viselő mobil szívdiagnosztikai eszköz, amely a szív-és érrendszeri elégtelenségek egyéni felismerését teszi lehetővé. Vagy épp az Onni tartásjavító hátizsák, amely a helyes testtartás kialakítását és fenntartását célozza, megjelenésében viszont követi az aktuális trendeket.
Többek között a megváltozott felhasználói szokásokra és igényekre reagál a SysTents XXI. századi mobiljurta rendszere, valamint a Dualscope okos (smart) sztetoszkópja is. Az újítások mellett a hagyományok továbbvitele, újra- és átértelmezése szintén fontos szempontnak tűnik a kiállított műveket szemlélve: a könnyedén szétszedhető, „költöztethető” Mix karszék, a Fokos21 (XXI. századi fokos), vagy a szedettes szőttesek mintázatát továbbvivő szövött textilkollekció is ennek remek példái. Mindezek mellett szívószál-újrahasznosító kísérleti projektet, készségfejlesztő játékokat, játszótéri gyermekkefét, különleges ékszereket,esőkabátot is találunk a kiállított darabok sorában.
A sokszínű művek arról tanúskodnak: egy tömeggyártást folytató kultúrában és korban igenis van jelentősége az új formáknak és anyagoknak, ahogy az egyedi hangvételnek is. Hiszen kinek ne fájt volna még a háta egy kényelmetlen hátizsáktól, ne lett volna szüksége nyaraláskor egy nagyobb sátorra, vagy ne gondolt volna vissza nosztalgiával nagymamája szőtteseire.

Infó:
Design Hét Budapest, október 5–19., több mint 250 program Budapest számos pontján, valamint Debrecen, Győr, Sopron, Pécs és Veszprém városában. A Magyar Formatervezési Díj legjobb munkáiból nyílt kiállítás, valamint a német design termékeit bemutató Fresch! ingyenesen látogatható az óbudai Flashback Photo Studióban.

Belvárosi túra mobillal

A design valóban mindenhol körülvesz minket – a telefonos alkalmazással követhető Design Túrák a főváros különböző pontjain vezetik végig az érdeklődőket. A Kálvin tértől a Deák Ferenc térig egy tizenöt állomásos belvárosi túra útvonalán sétálhatunk az applikáció segítségével, amely nem csupán az egyes helyszínekről ad addig ismeretlen információkat, de a környéken található designhoz kapcsolódó programokat is kínál.

A különdíjas kutyahám

A Design Hét nemzetközi és piaci jelentőségét az idén tízéves Design Management Díj is növeli. Az elismerést olyan szervezetek kapják, amelyek kiemelt figyelmek fordítanak piaci stratégiájuk során a designmenedzsmentre is, amely a felismerhető, egyedi stílust, arculati elemeket is magában foglalja. Idén a díjat a sixay furniture nyerte el, amely bútoraival nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő értéket képvisel. Különdíjat kapott a Julius K-9, akik kiemelt figyelmet fordítanak a kutyás kiegészítők – elsősorban hámok – tervezésére. A harmincöt éves Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület is különdíjat vehetett át, az iparművészek érdekképviseleti platformjának működtetéséért.

Szerző
Témák
Design Hét
Frissítve: 2018.10.13. 14:25