Paks2: félrenézést vásárol a kormány

Publikálás dátuma
2018.10.20 06:30

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Politikai ellentétek elsimítására, „feszültségoldásra” használja a kormány a erőműbővítés részberuházásait. Rossz hír az adófizetőknek: a módszer működik.
Tavaly decemberben a Népszava is beszámolt róla, hogy a várakozásokkal és a papírformával ellentétben nem orosz, hanem amerikai tulajdonú cég, a GE-Alstom nyerte a tervezett paksi bővítés turbinatenderét. A beruházás során a turbinák beszerzése az egyik legdrágább egyösszegű beszerzés, az üzlet értéke 793,8 millió euró, mintegy 250 milliárd forint. Már az eredményhirdetéskor feltűnt, hogy bár volt orosz induló is, egy amerikai konzorcium lett a befutó. Visszatekintve ugyanakkor a tender kimenetelében nincs semmi meglepő: Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint inkább úgy tűnik, a kormány szándékosan rendezte úgy, hogy a GE-Alstom legyen a befutó.
Mint a politikus lapunknak elmondta, erre utal, hogy az az orosz cég, a Power Machines, amely szintén adott be ajánlatot, alapvető formai hibákban bővelkedő anyaggal pályázott, pedig saját értékelése szerint a világ legnagyobb és legprofibb turbinagyártói közé tartozik.
Jávor szerint a paksi bővítés nagyobb tételeinek átjátszásáról már azután hallani lehetett, amikor az Európai Bizottság 2015-ben komolyabban vizsgálni kezdte a projektet. Mint emlékezetes, a Bizottság kezdetben igen kemény álláspontra helyezkedett a beruházási tender elmaradásával kapcsolatban, ám végül 2017-ben átengedte a beruházást. A döntés részletes indoklását azóta sem hozták nyilvánosságra, és annak ellenére sem adták ki, hogy az EP-képviselő az ügy miatt az európai ombudsmanhoz fordult. Jávor feltételezése szerint az EB jogilag nehezen védhető politikai döntést hozott, amelynek magyar szempontból súlyos ára volt: a kormány „odakínált néhány milliárd eurót az üzletből a legnagyobb EU-tagállamok cégeinek." Brüsszeli beszélgetésekben akkoriban a német Siemenset nevezték meg az új atomerőmű biztonsági rendszerének szállítójaként, a francia Alstom pedig a turbinatender várható nyerteseként került szóba. Az Alstom eleve az amerikai GE céggel konzorciumban pályázott, az atomipar általános válsága miatt csődbe jutott francia vállalat turbinagyártó részlegét ugyanis a GE magába olvasztotta.
– A turbinatender alakulása erős közvetett bizonyíték a korábbi gyanú helyességére
– fogalmazott az EP-képviselő.
A tender eredményét tavaly decemberben hirdették ki, és az eredménnyel a magyar kormány legalább két legyet ütött egy csapásra: Franciaország mellett az USA-nál is szerzett egy jópontot. – Az oroszok természetesen nem örülnek, hogy kénytelenek jelentős szeleteket átengedni a tortából, de az uniós jóváhagyás nekik is fontos – tette hozzá Jávor Benedek, arra is kitérve: az Orbán-kormány a magyar cégek rovására kárpótolja az orosz felet. Ezzel illúzióvá teszi azt a korábbi ígéretét, amely szerint, az alvállalkozóként szerephez jutó hazai vállalkozások révén akár a 4000 milliárd forintos beruházási költség 40 százaléka is Magyarországon maradhat. Más forrásból származó információk szerint az orosz fél meglehetősen agresszíven érvényesíti az érdekeit a projektben – ennek egyik következménye, hogy a magyar kormány közbelépése nyomán a Ganz csoport kénytelen volt az orosz Transzmasholdingnak átengedni az egyiptomi vasúttársaság egymilliárd eurós, 1300 vasúti kocsi szállítására szóló megrendelésének nagy részét. Mint emlékezetes, azt az üzletet a Ganz csoport nyerte el, ám a finanszírozó magyar Eximbank kivonult a nyertes mögül, és a hitelt átcsoportosította a Transzmasholding és a Dunakeszi Járműjavító konzorciuma mögé, sőt a kormány az orosz sajtó szerint 50 százalékos részesedést is ad az állami kézben lévő járműjavítóból a Transzmasholdingnak, amelyért az utóbbi nem pénzzel, hanem megrendelésekkel fizet.

Véletlen egybeesés

2017 októberében David Kostelancik amerikai ügyvivő Budapesten keményen bírálta az Orbán-kormány médiapiaci nyomulását, és 200 millió forintos pályázati keretről beszélt, amelyből az USA elsősorban a vidéki sajtót támogatná. A pályázatot ki is írták, de annak eleve a választások utánra ígért elbírálására nem került sor. Az áprilisi szavazást követően pedig megérkezett a Budapestre akkreditált nagykövet, és kijelentette, hogy szerinte nincs gond a sajtószabadsággal – igaz, közben a GE-Alstom elnyert egy 250 milliárd forintos üzletet.

2018.10.20 06:30
Frissítve: 2018.10.21 18:37

Az OPEC visszavág, jön a drágulás, és a háttérben zajlik a palaolaj-forradalom

Publikálás dátuma
2018.12.08 11:30
Az olajkitermelő országok mindegyikét megrengette az olajár világpiaci zuhanása. Szaúd-Arábiát is FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/S
Fotó: /
Ismét meglódulhat kissé az olaj - és így a hazai üzemanyagok - ára az OPEC bécsi ülésén elhatározott újabb termelés-visszafogás nyomán.
Az olajár emelése érdekében napi 1,2 millió hordóval visszavágta pénteken a vele együttműködő államokkal közös kitermelését bécsi ülésén a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC). Ebből 800 ezer hordót vállaltak maguk a kartelltagok – legfőképp Szaúd-Arábia -, további 400 ezret pedig a többiek, így leginkább Oroszország. A hírek hatására délután az olajkurzus emelkedésnek indult: az Európában irányadó, Brent típusú nyersanyag hordónkénti ára a reggeli 59 dollárról lapzártánkra 63 dollár közelébe került. A kínálatszűkítés jelentős támaszt adott az olajárnak, így az akár 65-75 dollárig is felkúszhat – vélte lapunk megkeresésére Gaál Gellért, a Concorde részvényelemzője, aki 2019-re is nagyjából ezzel az ársávval számol. Szaúd-Arábia költségvetése például csak 88 dolláron nullszaldós. Tekintve, hogy a kartell és társai 2016 novemberében 1,6 millió hordós kínálat-visszafogásról, majd ez év júniusában, az emelkedő árak láttán ennek egymillió hordós enyhítéséről döntöttek, a mostani újabb nadrágszíj-húzás voltaképp a korábbiaknál is önsanyargatóbb. Az élet ugyanakkor ennél bonyolultabb, hisz például gazdasági összeomlása miatt Venezuela kitermelése jócskán visszaesett, Líbiából viszont éppenséggel több érkezik a vártnál – figyelmeztetett az elemző. Számos tényezőt összefújt a szél – fogalmazott Gaál Gellért arra a kérdésünkre, hogy miként tudott az év nagy részére jellemző, 90-100 dolláros olajárelőrejelzések után október közepe és november vége között a kurzus 87 dollárról harmadával 59 dollárra esni. Az árat felfelé is leginkább Donald Trumpnak a napi 2,4 milliós kivitelre alkalmas Irán elleni megszorító intézkedései hajtották, és az árzuhanást is az iszlám köztársaság elleni amerikai szigor enyhülése váltotta ki. Ráadásul mindenkit meglepett a – kartellen kivüli – Egyesült Államok palaolaj-kitermelésének megugrása is. (Bár alapvetően az olajár 2014 végi összeomlását is e kör meglepő erejével magyarázták, az azóta bekövetkezett áremelkedésben szintén szerepet játszottak e kitermelők állítólagos pénzügyi és szállítási gondjai.) A mostani áreséshez a palaolajcégek és bankjaik közötti kockázatmérséklő megállapodásokból fakadó, öngerjesztő eladási hullám is hozzájárult. A Jamal Khashoggi szaúd-arábiai újságíró ellen az ország isztambuli nagykövetségén elkövetett gyilkosság szintén az USA tárgyalási erejét javította a királysággal szemben. Táplálta az áresést a világ – így legfőképp Kína – keresletemelkedésének lanyhulása is. Az olajárra most leginkább az amerikai palaolaj-forradalom hat – vélekedett lapunk kérdésére Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza, akit a Budapest Energy Summit nevű rendezvényen kérdeztünk. Ez olyan, világtörténelmi szinten is ritkaságszámba menő kínálatbővülést hoz, mint akár Szaúd-Arábia a 60-as években. Az első nagy palaolaj-felfutást követő, 2014-2015-ös olajárzuhanás után kétségkívül több kitermelő tönkrement. Viszont ezeket mások felvásárolták és folytatták a repesztést. Ma már olyan nagy szereplők is komoly érdekeltségeket építettek ki maguknak, mint a Chevron vagy az ExxonMobil. A rendkívül tőkeigényes iparágban ma már több mint ezermilliárd dollár forog. Eme eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a kitermelés gyorsabb beindításával, illetve leállításával rugalmasabban reagáljanak az olajárszintre. Az érdekelteket az elmúlt évek során kétségkívül sújtották bizonyos szűk szállítási képességek. Ez azonban – mondhatni hagyományos piaci szabályok alapján – komoly vezetéképítési lázat gerjesztett. A palaolajbőség hatásához képest Varró László az Irán elleni megszorításokat, Venezuela, Líbia Nigéria, vagy épp más, váratlan világpolitikai események hatását hosszú távon kevéssé tartja számottevőnek. Mindemellett tartós maradhat a világkereslet évente napi 1,3-1,4 millió hordós, meglehetős számottevő emelkedése is - vélekedett az IEA vezető közgazdásza, aki előrejelzést nem kívánt adni az olajárra.
2018.12.08 11:30
Frissítve: 2018.12.08 11:30

Visszafelé sülhet el a rabszolgatörvény: a cégek könnyen dolgozók nélkül maradhatnak

Publikálás dátuma
2018.12.08 10:00

Fotó: Industry Views/
Az érintettek csak találgatják a valódi célt, a kormányoldal viszont az utolsó pillanatban tovább srófolt a már eddig is szoros munkajogi présen.
Egyre nehezebb kihámozni az elmúlt szűk három hét eseményeiből, mi vezérli a Fideszt és a kormányt a túlórakeretek erőteljes tágításakor. A szakszervezetek által csak rabszolgatörvénynek nevezett javaslat kapcsán a kormánypárton kívül  minden érintett próbálja ledobni magáról a felelősséget. A hazai munkaadói szervezetek már az első napokban jelezték: a javaslat őket is meglepte, és nem az ő igényük volt a túlóráztatás lehetőségének növelése. A Magyarországon működő német cégek szintén igyekeztek világossá tenni: ők ezt ebben a formában egyáltalán nem kérték. A szakszervezetek pedig erőteljesen tiltakoznak a dolgozók kizsigerelése ellen, mert hiába is igyekszik az ellenkezőjét elhitetni a kormány és a Fidesz, a változások sok jót nem hoznak a munkavállalók számára.  Az amúgy is bonyolult munkaidő-szabályozás tervezett változtatásainak okait és célját ugyanakkor a tervezetet jegyző Kósa Lajos magyarázatai nem segítik megérteni - pláne, hogy felszólalásaiban sokszor maga is kever időnként fogalmakat. A szakszervezetekkel utólag lefolytatott - és most már egyértelműen látszategyeztetéseknek nevezhető - találkozók után közölt ellentétes információk, a napról napra változó javaslatok szintén nem könnyítik a tisztánlátást. Persze a kormánynak ez feltehetőleg nem is célja, mivel valószínűleg inkább a külföldi befektetőknek kívánt üzenni a túlórakeretek felemelésével: a munkaerőhiány ellenére Magyarország még mindig megfelelő célpont a termelési beruházások számára. Erre utal Szijjártó Péter nyilatkozata is. A külgazdasági miniszter pár nappal a javaslat benyújtása után arról beszélt Düsseldorfban: a Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik a szükséges munkaerőt, és most örülnek a kormány erre irányuló javaslatainak. Ezek a beruházások azért fontosak a magyar gazdaságnak, mert a magyar autóipar már a 28 százalékát adja a teljes feldolgozóipari kibocsátásnak, az ágazat jövőbeni versenyképessége pedig nagyban függ attól, hogy a modern beruházások milyen mértékben érkeznek Magyarországra – mondta. Csakhogy ami az íróasztal mellett jó megoldásnak tűnik a munkaerőhiány kezelésére, az a gyakorlatban épp a visszájára sülhet el. Ha a törvényjavaslatban foglalt lehetőségekkel a vállaltok valóban élnek, akkor a dolgozóik könnyen otthagyhatják őket. A cégeknek nem érdeke rabszolgákként tartani dolgozóikat – mutatott rá Dirk Wölfer. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetője a magyarországi német cégek vezetőivel, HR-szakembereivel folytatott beszélgetései alapján azt is kijelentette: ebben a formában biztosan nem szorgalmazták az itteni német cégek a változtatásokat. A magyar munkaerőpiac már így is jóval rugalmasabb a munkaidő tekintetében, mint a német. A túlóra pedig drágább, mint a rendes munkaóra, a cégeknek nem érdeke tehát, hogy túlóráztatással váltsák ki a hiányzó munkaerőt -magyarázta. Szerinte a törvényjavaslatban foglaltakkal csínján kell majd bánniuk a munkaadóknak, ha nem akarják, hogy dolgozóik elmenjenek. Az ipari cégek helyi vezetőinek ugyanis a szakemberhiány mellett egyre inkább amiatt fő a feje, hogy megállítsák, vagy legalább mérsékeljék a helyenként már 40 százalékra rugó fluktuációt. Ebben pedig nem segítene, ha rabszolgákként akarnák dolgozóikat  túlóráztatni. A létszámhiány miatt a legtöbb cégnél a munkahelyi légkör már amúgy is rendkívül stresszes, a túlórakeretek már márciusra kimerülnek. A törvényileg most megengedettnek akár a dupláját is ledolgoztatják a munkáltatók, több helyen az ezért járó hatósági büntetéseket is belekalkulálják a költségvetésbe. A teljesítőképességük határán táncoló dolgozók egészségügyi állapota ugyanakkor nemzetközi mérések szerint is egyre romlik, és évről évre nő a munkahelyi balesetek száma is. Mindez egy öngerjesztő folyamat, hiszen a rossz munkahelyi légkör és a túlzott terhelés miatt hamar távoznak az újoncok, de akár a régiek is, ami miatt tovább fokozódik a létszámhiány, további rendkívüli terhelést róva az ottmaradókra. Ebben a helyzetben nehezedik hatalmas nyomás a helyi menedzsmentre, amely a tervszámok teljesítése miatt a legjobb szándék mellett sem tud odafigyelni a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére – panaszolják a szakszervezetek. Az érdekvédők egyébként attól is tartanak, ha nem kezelik a fenti problémákat – márpedig a rabszolgatörvény arra épp nem alkalmas - az egész a visszájára sül el, és a munkaerő-problémák miatt néhány cég hamarosan befejezi a termelést. Vagy ide sem hozza.           

A kormány nem kér az uniós munkaügyi ellenőrzésből

További felesleges bürokráciát, zavaros, a tagállami kompetenciákat hátrányosan érintő állapotot teremtene az Európai Munkaügyi Ügynökség létrehozása, a lépéssel a munkaügyi ellenőrzés ráadásul kikerülne a tagállami hatáskörből. Magyarország ezért nemmel szavazott az elképzelésre - olvasható  a foglalkoztatáspolitikai államtitkár közleményében. Bodó Sándor szerint a magyar munkavállalók és munkáltatók érdekét is sértené, ha egy uniós intézmény a helyi sajátosságok, körülmények ismerete nélkül intézkedne a nemzeti hatásköröket felülbírálva. A javaslat ellen a svédek is tiltakoztak, ennek ellenére  a Foglalkoztatási, Szociális, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács brüsszeli ülésén megszavazta a tervezetet, így megkezdődhetnek a tárgyalások az ügynökség létrehozásáról.    

Nem hagyják abba a tiltakozást

Pedagógusok, hallgatók, bölcsődei dolgozók, értelmiségiek szakszervezetei is részt vesznek a Magyar Szakszervezeti Szövetség által szervezett tüntetésen. A demonstráció résztvevő szombaton 10 órakor gyülekeznek a Jászai Mari téren a Képviselői Irodaháznál, ahonnan a Parlament elé vonulnak. A szakszervezetek ígérik: a tüntetés után sem hagyják abba a tiltakozást, nemtetszésüket a dolgozók országszerte félpályás útlezárásokkal fejezik majd ki a jövő héten, és készek az ipari parkok körbezárására is. 

2018.12.08 10:00
Frissítve: 2018.12.08 10:00