Dögszag

Találóra sikeredett a Mészáros-sportbrand, a 2Rule – ejtsd: ”Turul” - nemrég bemutatott imázsfilmje. Mivel a youtube-on fent lévő reklámot eddig másfél ezren sem nézték meg, ezért nem ússzuk meg a vázlatos ismertetését. Szóval odakint, a nemzet örökké borult egén dühöng a vihar, Dárdai Pál sportról szőtt lázálmok között hempereg a penthouse-luxuskéró ágyán, közben odakint életre kel egy turulszobor. Dárdai ettől fellelkesülve kocsiba vágja magát, és meg sem áll egy dugig tömött, a világ össze TAO-támogatását besöprő sportcsarnokig, ahol klasszis focistához képest kissé merev mozgással besétál középre, majd jön a szlogen: „Urald a pályát!”. Ja, és közben Dárdainak is szárnya nő.

Ez eddig semmi különös, nagyjából hozza a Szabadság téri megszállási emlékmű intellektuális szintjét. Azonban az oligarcha-brand kreatívjai túl sok Wass Albertet olvastak, és túl kevés Gerald Durellt. Az utolsó kockák egyikén ugyanis már három turul-dögkeselyű is kering a stadion felett. Márpedig az köztudott, hogy ilyen madárkák többnyire ott szoktak körözni, ahol arra számítanak, hogy előbb vagy utóbb egy jókora, ízletes dög hever majd a földön. E hasonlatot folytatva – amely nem nagyobb képzavar, mint a Turul „történelem és hagyományok mezzé formálva” jelmondata –: a stadion felett keringő keselyűket eddig nem csapták be az ösztöneik.

A Mészáros-Turul szinte zavarba ejtően életképtelenül látta meg a napvilágot, egy sima, piaci viszonyok közé született kisvállalkozás így két csipogás után menten kipurcant volna. De bár kialakult know-how és gyártói bázis nélkül, olyan véramatőr marketinggel dobták piacra az egészet, mintha egy kisvárosi sufnicégről lenne szó, a NER Magyarországán mégis egy sor csapat és sportszövetség érezte hirtelen szükségét, hogy leszerződjön velük, és az ún. köztévé is nyíltan reklámozta a vállalkozást.

Azonban a dolgok még így sem mehettek túl simán – például a jövő sportmárkájának azóta sincs webshopja, és második hónapja csúszik az amúgy kulcsrakész Váci úti márkabolt megnyitása is –, mégis, most Mészáros Lőrinc hirtelen kivásárolta az eddigi kisebbségi tulajdonos, az ötletgazda Kővári Ágnes részesedését. Filozofikus kérdés, hogy Kővári magától adta-e át az exkluzív sportszerződésekkel felpumpált Turul-cég tulajdonrészét, vagy eddig is csak pont annyira volt tulajdonos, amennyire azt magáról Mészárosról rebesgetik.

Számunkra inkább az az érdekes, hogy a Turul eddigi sztorija is ugyanannak - a Klik kínlódását, a Magyar Nemzeti Buszgyártó csődjét, vagy éppen a kukaholding döglődését magába foglaló - történetnek egy alfejezete: a NER illetékes elvtársai kiagyalnak valami zengzetes-hangzatosat, amivel lehet villantani a miniszterelnöki szobában és a sajtótájékoztatókon, majd a részletmunkát menetrendszerűen ellinkeskedik, a vége pedig az állami támogatás mértékétől függően a lassú rothadás vagy gyors csőd. Mindkét esetben az adófizetők állják a számlát.

De ami ennél is rosszabb: azok akarnak itt atomerőművet építeni, akik egy nyavalyás sportmezes céget sem tudtak gatyába rázni.