Demokrácia csak ott van, ahol van közös terv a jövőre

Publikálás dátuma
2018.11.01 11:06

Fotó: Népszava/ Vajda József
Meg kell tanulnunk a bizalmat, a gyerekeinket demokráciára kell oktatni, mert lehet, hogy a rendszerváltást elpuskáztuk, de a következő esélyt – ha lesz ilyen -, nem szabad elengednünk. Ezt üzenték a szabad gondolkodású Szűcs Jenő történészre emlékező konferencia résztvevői.
Egy átmeneti kor, a magyar közelmúlt egyik legnagyobb gondolkodójáról, a korai halála miatt történészként töredékes életművet hátrahagyó Szűcs Jenőről rendezett konferenciát a 168 óra című hetilap szerkesztősége. A találkozó bebizonyította, hogy a 30 éve elhunyt tudós nagyhatású történelmi munkái és nyilvános szerepléseken elmondott gondolatai élő üzenetek a mai magyar és az európai társadalmak elemzőinek, ahogy – ha figyelnének rá – tankönyvként lennének használhatók a hazai politikai elit tagjainak is, álljanak a mostani kormányoldalon avagy az ellenzék térfelén. Önértékelésre, reális helyzetelemzésre és jövőkép készítésre sarkall mindannyiunkat életműve – ebben a szerdai vita valamennyi résztvevője egyetértett. Már a vendéglátó szerkesztőség vezetője,Tóth Ákos is hangsúlyozta bevezetőjében, s aztán még sokszor előkerült a négyórás elemzés-sorozatban Szűcs Jenő 1988-ban, az Új Márciusi Front egyik összejövetelén elmondott beszéde, amelyben Bibó Istvánra hivatkozva így fogalmazott: „nem hiszek a történelemben százszázalékos szükségszerűségekben, hanem hiszek bizonyos nagy vonalakon belül több-kevesebb lehetőségben, melyet lehet elpuskázni és lehet szerencsés vágányokra irányítani”. A történész egyértelműen arra szavazott, hogy az akkor még csak jól érzékelhetően készülődő változás esélyét el fogjuk puskázni. Ezt az „elpuskázódást” lehet önbeteljesítő jóslatnak, a magyar pesszimizmus szokásos megnyilvánulásának tekinteni, de abban történészek és társadalomtudósok is egyetértettek, hogy Szűcs Jenőnek igaza lett. Csizmadia Ervin, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársa, a szerdai kerekasztal beszélgetés egyik résztvevője már a konferencia előtt a 24.hu oldalán közzétett elemzésében felidézte a történész által vázolt okokat. Egyrészt, hogy a hatalom közelében lévők közül csak kevesen hisznek a demokráciában, másrészt, hogy hiányzik a civil társadalomból a „bizonyos dolgokban” megegyezés szándéka, harmadrészt pedig, hogy Gorbacsov reformkísérletét újabb tekintélyelvű fordulat követi tőlünk keletre. Valamennyi felvetését azóta a hétköznapok igazolják. A Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője szerint ezen a ponton valamiféle nemzeti önvizsgálatra volna szükség. Mert – és itt lép be a képbe Szűcs Jenő legnagyobb hatású történelmi munkája, a Vázlat Európa három történeti régiójáról című könyve – adott volt a lehetőség más utat választanunk. Az 1983-ban megjelent kötet azt bizonyítja, hogy a Nyugat mai demokráciáinak több évszázados fejlődési folyamatába belefértek visszaeső szakaszok is, a társadalom alján lévők azonban már nagyon korán részesedek a hatalomból, és az ily módon alulról építkező struktúrák végül egy rugalmasságuk miatt stabil rendszerré álltak össze. Magyarország és Közép-Kelet Európa, mint köztes térség billegő helyzetben van a nyugati demokrácia és az autokrata Kelet között, mert itt alig másfél évszázad alatt, felülről irányítva próbáltuk behozni a lemaradásunkat, és ez nem volt reális elképzelés. Ugyanakkor – és a vitában ez többször felszínre került – egyáltalán nem biztos, hogy a mi mostani ködös helyzetünk egy végleges állapot. Az ország három legkiválóbb jelenkori történésze értékelte, elemezte, méltatta Szűcs Jenő történeti munkáit. Romsics Ignác és Zsoldos Attila akadémikusok mellett a legtöbb napi üzenetet Gyurgyák János történész, az Osiris Kiadó igazgatója szőtte bele gondolataiba, például, amikor a történetírásban is felfedezhető divatokról beszélt. A történész típusokat elemezve jutott el odáig, hogy a Kádár rendszernek még voltak apologétái (hitvédői – a szerk.), a mai Orbán-rendszernek azonban már ilyenjei sincsenek, mert a hatalomnak megfelelni akarókat vagy a műkedvelő doktorokat (név nélküli vágás Kásler humánminiszter felé – a szerk.) nem szabad komolyan venni. Gyurgyák azonban azt is kijelentette: le kell számolni azzal az illúzióval, hogy egy vezetőváltás megváltoztathatja a magyar politikai gondolkodás alapjait, mert demokrácia csak ott van, ahol van egy társadalmilag kiérlelt, a politikai felek által elfogadott közös terv a jövőre.
Az elpuskázott lehetőség és az imént említett közös terv esélye volt a központi gondolata a Lakner Zoltán politológus, a 168 óra főszerkesztő-helyettese által vezetett kerekasztal beszélgetésnek is, amelyben Kovács Mónika szociálpszichológus elismerte, hogy a negatív önbeteljesítő pesszimizmus a magyar történelemben sokadszor is tetten érhető az utóbbi három évtized történéseiben, az Európai Unióhoz való csatlakozást mégis sikerként értékelte. Stefano Bottoni történész, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa azonban arra mutatott rá, hogy a belépés egyben megfosztotta a politikusokat az egyetlen olyan projekttől, amelyben ellenzék és hatalmon lévők együtt gondolkodhattak, közösen tervezhettek. Új projektet azóta sem találnak. Szikra Dorottya szociálpolitikus, az MTA Társadalomtudományok Kutatóintézet főmunkatársa ehhez kapcsolódva megjegyezte, hogy a csatlakozás kérdéseit nem vitatták meg a társadalommal, ahogy számtalan szociálpolitikai intézkedést is egyszerűen felülről nyomtak rá a rendszerváltozás utáni kormányok a társadalomra. Példaként említette, hogy az 1997-es, a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert bevezető nyugdíjreformra is ez volt a jellemző, s ez a politikai hiba visszaütött, amikor az Orbán-kormány államosította a befizetett magánnyugdíjpénztári vagyon háromezer milliárdját. Az emberek ekkor sem érezték a magukénak az egészet, nem is lett belőle komoly ellenállás – mondta. Csizmadia Ervin többször is visszatért arra, hogy amíg a felnövő generációt nem kezdjük el demokráciára tanítani, addig nehezen várhatjuk el, hogy tudatos szembenállás alakul ki a hatalmi törekvésekkel szemben. Stefano Bottoni úgy látja, amit Orbán Viktor tesz, az a globális rend elleni helyi lázadás, s ebben benne van az az uniós hiba is, hogy a később csatlakozó országokat nem tekintették partnernek, lesajnált rokonok voltunk, vagyunk. Az EU belső magja azonban ezzel párhuzamosan egyre szűkül, ma már a spanyolok, olaszok is a lesajnált csoportba kerültek, ami azt jelzi, maga a rendszer van válságban és ma még nehezen jósolható meg, hogy a gazdag és leszakadó országoknak ez az ellentéte hová vezet. Amíg nincs konszenzus a magyar társadalomban a múltról, addig nem lesz a jövőnkről sem – utalt az önelemzés, önértékelés fontosságára Kovács Mónika, az ELTE szociálpszichológus docense, aki alaplépésnek nevezte az egymással szembeni bizalom hiányának felszámolását. Kiemelte ugyanakkor, hogy a legnagyobb társadalmi gond, az elvándorlás miatt ma már azzal kell kalkulálnunk, hogy nincs itthon a következő generáció politikai elitje. Stefano Bottoni ehhez hozzátette: a másik alapvető kérdés, amire nem ad választ sem a jelenlegi kormány, sem pedig az ellenzék, hogy mi történjen a ma már 850 ezer fős magyarországi roma közösséggel. Szikra Dorottya is ezt a gondolatot fűzte tovább, amikor implicit roma-ellenességnek minősítette a kormány családi adókedvezményre épülő családpolitikáját, és jelezte, hogy szociálpolitikai szempontból is bajban leszünk, ha nem kezdődik változás. A sok kérdőjel és a bizonytalan jövőről kifejtett gondolat mellett is volt egy optimista kicsengése a Szűcs Jenő történészre emlékező konferenciának. A rendező 168 óra főszerkesztője, Tóth Ákos a hatalmas érdeklődést, a pótszékes teltházat úgy értékelte, nincs veszve minden, közbülső állapotban vagyunk. „És amíg van közbül, talán jut remény is arra, hogy egyszer újra ott állhassunk a szerencsésebb vágányok iránya és az elpuskázódás lehetősége közt. Talán még ne temessük se a liberalizmust, se a konzervativizmust, se a történetírást, újságírást, irodalmat, se jogot, se magunkat, még ne; talán még van mit újraépíteni”.

Szűcs Jenő

A történész 1928-ban Debrecenben született, Sárospatakon járt gimnáziumba, a debreceni egyetemen magyar–angol szakon tanult, történelemmel 1948-ban kezdett foglalkozni, 1953-ban szerzett történész–levéltáros diplomát. Először az Országos Levéltárban, majd 1960-tól 1988-as haláláig az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott. Történeti munkái mellett útmutatók közéleti szereplései, amelyekben a liberalizmus, és a Nyugat felé nyitottság mellett megjelent a tiltakozás is a történelem aktuálpolitikai felhasználása ellen, nemzeti önvizsgálatot sürgetett. 1988. novemberében hunyt el.

2018.11.01 11:06
Frissítve: 2018.11.01 11:51

Komjáthi Imre: Azt hittem, felrobbanok!

Publikálás dátuma
2018.12.09 19:18

Fotó: /
Az MSZP alelnöke nem bán semmit, és a főnökieknél becsületesebb rendőrökről beszél. Az elemző szerint megeshet, hogy a hatalom meghátrál.
Semmit sem bántam meg, soha nem voltam jobban – jelentette ki a Népszavának Komjáthi Imre. Az MSZP alelnöke a szombati rabszolgatörvény elleni tüntetés hivatalos vége után egy zászlóval felment a színpadra, és azt mondta a demonstrálóknak, foglalják el a Kossuth teret. Ezután elkezdett a térre futni, ahol a rendőrökkel való viaskodás után földre került, majd térdsérüléssel vitték kórházba. Komjáthi lapunknak leszögezte, nem tervezte meg előre akcióját. – Azt vártam, hogy a szakszervezetek részéről történik majd valami. Ugyanis az összes tüntetésre való felhívás arról szólt, hogy a Kossuth térre vonulunk majd. Erre péntek éjszaka jött a hír a lezárásról, biztos voltam benne, hogy csak azért is bemegyünk – mondta az ellenzéki politikus. Ott álltam a színpad mögött – folytatta Komjáthi -, majd megint elhangzott, hogy menjünk haza békével. – Azt hittem felrobbanok, éreztem, hogy muszáj tennem valamit. A szocialista politikus most fájdalomcsillapítókat szed, egy hétig pedig injekcióznia kell magát, hogy megelőzze a vérömleny kialakulását. – Ez nem számít, a fontos, hogy mi történik majd az útlezárásokon és a tiltakozásokon. Ha sikerült lelket öntenem a résztvevőkbe, akkor megérte az egész. Még szombat este kiadott egy közleményt a BRFK, amelyben hangsúlyozták, hogy „Komjáthi Imrét nem rendőrök teperték földre, vele szemben rendőri intézkedés nem történt”. – Értem a rendőrség aggályait, attól félnek, hogy külföldön is hír lesz egy ellenzéki politikus sérülése. Nem vagyok jogász, nem tudom mi a rendőri intézkedés, de az, hogy egy hatos rendőrsorfal tolja ki a tömeget a térről, szerintem annak számít – reagált Komjáthi. A politikus szerint az esetről készült felvételek azt már nem mutatták, amikor a baj történt. Komjáthi ugyanis azt állítja, az erősítésként érkező készenléti rendőrök nyomták meg erősen a tömeget és ekkor tolták rá az ő lábát is egy kőkockára. Amikor viszont szólt, hogy baj van, akkor a rendőrsor elején álló fiatalabb egyenruhások enyhítettek a nyomáson és megvárták, amíg kiemelik a tömegből. – Ők becsületesebbek voltak, mint akik ezt a közleményt kiadták – fogalmazott az ellenzéki politikus. 

Előremutató volt, hogy a szakszervezetek és a pártok közösen tüntettek, sikeres akció volt – vont mérleget a szombati tüntetésről Reiner Roland, az Integrity Lab intézet alapítója. Szerint a sikerben szerepe volt annak is, hogy egy jól megragadható rabszolgatörvény megnevezéssel fókuszálhatták a felháborodást. Az sem mellékes, hogy a parlamenti vitában az ellenzék egységesen dolgozott együtt. Látható – mondta az elemző –, hogy a Fidesz magához képest kevésbé következetesen kommunikál a törvényről, az elmúlt egy hétben úgy tűnt, hogy enyhítenek, majd, hogy szigorítanak rajta. – Ha pedig valóban jönnek további tiltakozások, útlezárás, sztrájk, akkor nem tartom kizártnak, hogy végül idén meghátrál a kormány, és legfeljebb jövőre hozza vissza a törvényt, más formában – vélekedett a szakértő.

2018.12.09 19:18
Frissítve: 2018.12.09 19:41

Viharos szél és ónos eső - cudar egy nap lesz a hétfő

Publikálás dátuma
2018.12.09 16:29

Fotó: /
Nem szépen közeleg a tél.
Hajnalban ónos eső áztathatja az ország észak-keleti részét, de ha abba marad, akkor sem lesz sok ok az örömre. Az ország északnyugati, illetve délkeleti tengelyében helyenként viharos szél nyargal, sebessége óránként mintegy 55-65 kilométer lesz, és széllökések súlyosbítják a helyzetet.
2018.12.09 16:29