Előfizetés

Európában is nő a beavatkozás veszélye a választásokon

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.11.01. 20:52
Věra Jourová
Fotó: ec.europa.eu
A Cambridge Analytica botránya és más olyan esetek, amikor illetéktelenek törvénytelenül avatkoztak be kívülről választásokba, figyelmeztető jelzések a kormányoknak, hogy cselekedniük kell.
„Digitális fegyverkezési verseny” folyik, ami komoly fenyegetést jelent a szabad és demokratikus választásokra. Az Európai Bizottság arra hívja fel a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy páneurópai hálózatot, amely a szociális médiában és az internet más szegmenseiben is figyeli a választási kampányokat. A Bizottság azt várja a tagállamoktól, hogy működjenek együtt olyan rendelkezések kidolgozásában, amelyek a meglévő szabályozásokat a digitális világra is alkalmazhatóvá teszik. „Jelenlegi választási törvényeink, cselekedeteink és szokásaink a digitalizáció előtti korból származnak. Ilyenek a kampányköltség, a politikai hirdetésekre vonatkozó szigorú szabályok; az átláthatóság, hogy ki kampányol, és ki fizet ezért” – mondta Věra Jourová igazságügyi biztos az Európai Parlamentben. A cselekvések szükségességét a Cambridge Analytica-ügy vetette fel, amelyben 87 millió ember adatait használták fel törvénytelenül. Jurová kifejtettte, hogy az eset „kétségtelen figyelmeztető jele” annak, hogy a választási időszakok különösen ki vannak téve magánszemélyektől származó és külföldi érdekeket szolgáló dezinformációknak, manipulációknak, és a jövő májusi választások nem immunisak a fenyegetésekkel szemben. A szavazás előtti időszakot összecsapások fogják jellemezni, egyfelől a nacionalista és migrációellenes politikát képviselő Matteo Salvini olasz belügyminiszter és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, másfelől az Emanuel Macron vezette, Európa érdekében cselekedni kívánó erők között. Miközben Donald Trump egykori fő stratégája Steve Bannon egy nagy szélsőjobboldali blokk megteremtéséének lehetőségét keresi az Európai Parlamentben, a Cambridge Analytica vezetői azzal büszkélkednek, kulcsszerepet játszottak Trump hatalomra kerülésében. Az Oxfordi Egyetemen belül működő Oxfordi Internet Intézet jelentése szerint ebben az éveben a tavalyi 28-ról bizonyíthatóan 48-ra emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyekben hivatalosan szervezett manipulációs kampányok folytak a szociális médiában. A Bizottság nemrégiben publikált egy az egész EU-ra érvényes cselekvési kódexet, amelyben arra bátorítja a szociális médiákat, hogy csökkentsék a lehetőségét annak, hogy alapos adatgyűjtésen alapuló, személyre szabottan célzott kampányok érjenek el szavazókat, és tegyék átláthatóvá ezek pénzügyi alapjait a felhasználók számára. Ugyanakkor támogatják egy a tényeket ellenőrző független hálózat létrehozását, és aminőségi újságírást. Julian King biztonságért felelős biztos szerint az olyan internetes platformoknak, mint a Twitter és a Facebook felelősségük van abban, hogy megvédjék a választások tisztességességét, azzal, hogy „megvilágítják” az információik forrását oldalaikon. King azt is mondta, a cselekvési-kódex betartása önkéntes, de a jövőben nem zárható ki törvényi fellépés, ha nem lesznek eredményei. Dan Dalton konzervatív képviselő szerint az elmúlt vitatott szavazások – az amerikai elnökválasztás és a Brexit – eredményeiért nem okolhatók kizárólag a digitális manipulációk, inkább az, hogy sokan azt érezték, a politikai rendszerek nem értük működnek, A Facebook posztokat okolni puszta kifogás ahelyett, hogy ezeket a nagyon is helyénvaló fenntartásokat figyelembe vennék. 

Csak a kérdések szaporodnak a Hasogdzsi-gyilkosság körül

László Dávid
Publikálás dátuma
2018.11.01. 17:43

Fotó: YASIN AKGUL / AFP
Miért kellett meghalnia az újságírónak? Ki adott rá parancsot a gyilkosságra? Hol van a holttest? Csak néhány kérdés azok közül, amelyekre az elmúlt egy hónapban nem kapott választ a közvélemény.
Pénteken lesz egy hónapja, hogy Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró bement Szaúd-Arábia isztambuli főkonzulátusára, de ki már nem jött onnan. Azóta már sok hír és még több pletyka kapott szárnyra, ám még mindig több a kérdés, mint a válasz. Amit eddig bizonyosan tudni lehet:
  • Dzsamál Hasogdzsit október 2-án egy Isztambulba érkező szaúdi különítmény meggyilkolta;
  • A különítmény a gyilkosságot megpróbálta eltussolni;
  • Szaúd-Arábia több hetes tagadás után végül elismerte a bűncselekményt;
  • A felek alapvetően együttműködnek. Az isztambuli főkonzulátus némi halogatás után engedélyezte, hogy a török hatóságok átvizsgálják az épületet. Közös török-szaúdi nyomozócsoportot alakítottak az események felgöngyölítésére;
  • Rijád 18 embert őrizetbe vett a gyilkossággal kapcsolatban, a titkosszolgálatok átalakítását ígérték;
  • Ankara többször ígéretet tett arra, hogy nem fogják fedezni a gyilkosságot. Pletykák, kacsák, értesülések.
És ezzel nagyjából a tények felsorolásának a végére is értünk. Van még egy sor olyan „kiszivárgott” értesülés, melyek hitelessége egyelőre megkérdőjelezhető. A legfontosabb ilyen, hogy állítólag létezik egy (vagy több) felvétel (a hírek hangról és videóról is szóltak), amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogyan végeztek a szaúdi újságíróval. Ezt azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Volt ugyan török sajtótermék, amely konkrét, hátborzongató részleteket is közölt belőle, például, hogy az áldozatot megkínozták, körmeit letépdesték. Később azonban ők is beismerték, hogy az információkat nem első kézből szerezték. Állítólag a felvételt a CIA Törökországba utazó igazgatójának, Gina Haspelnek is bemutatták, de ezt az amerikaiak nem erősítették meg és a washigtoni kommunikáció sem változott meg. Ahogyan nem szólt a rejtélyes felvételről még egyetlen hatóság vagy politikus, köztük Recep Tayyip Erdogan török elnök sem. Persze ettől még a bizonyíték létezhet. Az egyik elmélet szerint azért rejtegethetik, mert a török titkosszolgálatok nem akarják felfedni módszereiket, hogyan figyelik meg a külképviseleteket. Mások úgy vélik, ezt az adut arra tartogatják, hogy bizonytalanságban tartsák a szaúdiakat, hogy minél nagyobb politikai hasznot kovácsolhassanak a történtekből. Az sem világos, hogy pontosan mi történt Dzsamál Hasogdzsival. A szaúdi verzió szerint az Isztambulba érkező különítmény feladata az lett volna, hogy meggyőzzék az újságírót, térjen vissza hazájába, ám a vita „eldurvult”. Az első közlemény még „ökölharcról” szólt, később egy névtelenül nyilatkozó tisztviselő már arról beszélt, hogy egy fojtófogásba halt bele a hatvanesztendős férfi.
A bal oldali képen az újságíró, amint bemegy az épületbe, a jobboldali kameraképpel pedig megpróbálták megtéveszteni a hatóságok
Fotó: AFP
A török sajtóban megjelent forgatókönyvek sem egyértelműek. A főügyész legutóbbi közlése szerint Hasogdzsit érkezése után azonnal fojtogatni kezdték. Mint azonban fentebb már említettük, korábban még olyan hírek láttak napvilágot, hogy előbb vallatták, majd meg is kínozták, halála után testét feldarabolták. A tetemet azonban azóta sem találják. A Sky News ugyan egyszer már hírt adott arról, hogy a hulla előkerült, és még a kínzás nyomairól is beszámoltak, azonban ez az értesülés is kacsának bizonyult. A szaúdiak szerint a holttestet egy „helyi kapcsolatuknak” adták át, hogy tüntesse el, azt azonban nem hajlandók felfedni, hogy ki ez a helyi kapcsolat. Végül, de nem utolsó sorban még nem derült ki, hogy ki rendelte el az újságíró meggyilkolását. Rijád tagadja, hogy a legfelsőbb vezetés tudott volna az akcióról, állításuk szerint az Isztambulba érkező ügynökök lépték át a hatáskörüket. Ezzel szemben a törökök azt állítják, a csapat már eleve azzal a céllal érkezett Törökországba, hogy végezzen Hasogdzsival. Az eligazodást a hírek, értesülések és pletykák között nehezíti, hogy a világsajtó a szenzációhajhászásban némileg feladta a forráskritikát, a médiát ellepték az álhírek. Az ellenőrizhetetlen értesüléseken kívül bizonyítottan ilyen volt például, hogy a sokat emlegetett felvételt az áldozat készítette az okosórájával, - később azonban kiderült, hogy ez technikailag nem lett volna lehetséges - vagy a Skynews már említett értesülése a megtalált holttestről. Csütörtökön saját vizsgálatára alapozva a Reuters hírügynökség egy olyan, 53 magát autentikus arab forrásnak beállító honlapból álló hálózatot azonosított be, melyek álhíreket terjesztettek Szaúd-Arábiáról, például hogy a király lemondatta a koronaherceget, Mohammed bin Szalmánt. Hasonló ködösítés persze megfigyelhető a szaúdi médiában is. Elég csak arra gondolni, hogy eleinte felháborodottan tagadták a vádakat, katari mesterkedésnek nevezve a történteket. Sőt még azt is megkérdőjelezték, hogy Hasogdzsi török menyasszonya valóban együtt volt a férfival.
Mohammed bin Szalmán herceg
Fotó: FAYEZ NURELDINE / AFP

Nyomasztó kérdések

Egy hónap elteltével még mindig több a kérdés, mint a válasz. Közülük néhányra fény derülhet, ám valószínű, hogy sok örökre homályba vész. A legfontosabbak:
  • Hol van Hasogdzsi holtteste?
Ha előkerül, az igazolhatja a feldarabolásról, kínzásról szóló vádakat.
  • Ha Rijád együttműködik, miért nem adja ki a kapcsolatot, és miért nem vallanak az őrizetbe vett tettesek?
Vagy mert védeni akarja őket, vagy mert takargatnivalója van. Szaúd-Arábia egyelőre kivár, míg Törökország felfedi lapjait.
  • Ki rendelte el a gyilkosságot?
Igazából mindegy is, hiszen a szaúdi király és a koronaherceg nyilvánvalóan soha nem fognak elismerni egy ilyen tettet, és rájuk bizonyítani sem fogják.
  • - Miért volt szükség 15 emberre egy újságíró „meggyőzőséhez”?
Ez az egyik gyenge pontja a szaúdi védelemnek.
  • - Tényleg ilyen fontos egy kritikus újságíró?
Nem, és ez meg azt az elméletet gyengíti, hogy meg akarták gyilkolni. A Washington Postban megjelent írásait olvasva egyértelmű, hogy Hasogdzsinál vannak sokkal nagyobb kaliberek, akik külföldről kritizálják Rijádot. Más kérdés, hogy Hasogdzsi nem egyszerű újságíró volt, kötődése a Muszlim Testvériséghez, Katarhoz jól ismert. Elhallgattatni azonban túl nagy kockázatnak tűnik.
  • Mi lapulhat még a törökök tarsolyában?
Feltűnő, hogy a törökök is egy ideje csak önmagukat ismételgetik, új információt nem nagyon „szivárogtattak ki”. Habár több kérdésben is szemben állnak egymással, alapvetően Ankarának sem érdeke, hogy országok közötti konfliktussá szélesítse a Hasogdzsi-ügyet. Amíg azonban nem világos, mennyit tudnak, a bizonytalanságot politikai és gazdasági tőkévé kovácsolhatják.
A követség isztambuli épülete
Fotó: AFP

Merkel fenntartaná az Oroszország elleni szankciók

MTI
Publikálás dátuma
2018.11.01. 17:42

Fotó: JOHN MACDOUGALL / AFP
A kancellár azt is támogatja, hogy ENSZ békefenntartó missziót küldjön a kelet-ukrajnai Donyec-medencébe.
Németország támogatja az Oroszországgal szembeni európai uniós gazdasági szankciók meghosszabbítását – jelentette ki a német kancellár csütörtökön Kijevben, azon a sajtótájékoztatón, amelyet Petro Porosenko ukrán elnökkel közösen tartott megbeszélésük után.  „Mi mindig azt mondtuk, hogy a szankciók összefüggnek a minszki megállapodások teljesítésével. Ha lesz valamilyen előrehaladás, akkor lehet beszélni bizonyos mérséklésről. Jelenleg viszont az látszik, hogy a minszki megállapodások nem teljesülnek, ezért Németország a szankciók folytatása mellett van” – szögezte le Angela Merkel. A kancellár hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az ENSZ békefenntartó missziót küldjön a Donyec-medencébe. Az Európai Unió a Krím elcsatolása és a Donyec-medencei agresszió miatt vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben.