Támadásból visszavonulás - Diplomácia Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel

Publikálás dátuma
2018.11.07 12:00
Két eltérően gondolkodó ember szellemi összecsapása; Sztarenki Pál és Alföldi Róbert
Fotó: Népszava/ Vajda József
Cyril Gely Diplomácia című darabja Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel a főszerepben olyan mint egy finom vacsora, tele van jó és meglepő ízekkel.
Amikor a történelemmel foglalkozunk nagyon ritkán gondolunk arra, hogy a történések mögött egyéni döntések állnak. Egészen másként alakul a történelem, ha a döntéshozó épp adott pillanatban másként dönt. A Diplomácia című darab a Rózsavölgyiben többek közt ezt a dilemmát veti fel és azt, hogy épp min múlhat egy parancs, vagy annak visszavonása. A sztori valós, azért is hátborzongató. A II. világháború vége felé a német hadsereg elfoglalja Párizst, de olyan nagy az ellenállás, hogy a megoldás a város felrobbantása. Ha pedig ez történik elpusztulnak a város hídjai, a városközpont, a műemlékek, múzeumok, szállodák, minden és mindenki. A parancsnok eltökélt a főhadiszálláson lévő óriási térképen már mindent bejelöltek. Ám egyszer csak a semmiből megérkezik Párizs svéd konzulja, aki tárgyalni kezd a parancsnokkal. A történet több, mint bizarr. A tétet ismerve főleg. Sztarenki Pál rendező, aki a parancsnokot is játssza egy izgalmas krimi szálakkal teli egyfelvonásost állít a színpadra, melyben két ember találkozása és egymásra hatása áll a középpontban. Az előadás azért is izgalmas, mert a katonai eskü, a hazafiság mögötti emberi tényezőket veszi elő. Két értelmiségi érvcsatáját. Egy olyan helyzetet mutat, amikor a gondolkodás, egymás gondolatai még számítanak. Gondoljanak bele egy háborús helyzetben. Nagy kérdés hol van az a pont, amikor valaki megváltoztatja az álláspontját, és ezt felvállalja. Milyen véletlenek, és más momentumok kellenek ehhez? A betegséggel küzdő parancsnokot a diplomata megmenti, amikor tudakolja, miért is tette, ezt a választ kapja: „Én diplomata vagyok, nem katona. Nincs túl sok érzékem a gyilkossághoz.” 
Talán ez, talán más, de a parancsnok végül úgy dönt nem robbant, megadja magát. Sztarenki Pál a parancsnok szerepében egyszerre karizmatikus és esendő, aki bár nem tűr megalkuvást a hivatásában, de képes még meghallani a másikat. Alföldi Róbert a svéd diplomataként tele van titokkal. Az egész lénye rejtélyes. De mégis képes a figyelmével, a pszichológiai érzékével, a ravaszságával és nem utolsósorban az emberségével átbillenteni a másikat. Az előadást nézve a mai hazai mindennapokra gondolva kissé idealisztikusnak tűnik, amit látunk. Két ember egy ilyen szituációban egyszer csak elkezd beszélgetni egymással. A helyszín pedig nem egy stadion lelátója, a végkimenetel pedig a robbantás, helyett a kapituláció. Lehet, hogy a rendszerváltás után, mi valamit már nagyon elszalasztottunk. És az is lehet, hogy a józan ész és a kiegyezés pillanata már sohasem tér vissza. Bár okulva a történelemből a reményt sohasem szabad feladni. Be kell kopogni olyan ajtón is, ahová legszívesebben sohasem mennénk be.

Infó:

Cyril Gely Diplomácia Rózsavölgyi Szalon Rendező: Sztarenki Pál    

2018.11.07 12:00
Frissítve: 2018.11.07 12:00

A Dal: Mennyi hat meg négy?

Publikálás dátuma
2019.01.20 18:40

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Az egykori X-Faktor győztes Oláh Gergő, valamint Szekér Gergő jutott túl elsőként A Dal első válogatóján. Születik még sok dal, kérdés, lesz-e elég értelmes mondat hozzájuk.
Környezetvédelem, árvaság, gyász, és természetesen szerelem – a Dal 2019 című műsor első, szombat esti válogatóján e változatos témákat énekelték meg. Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai indulóját és az ország idei legjobb dalát felkutató műsorból a korábbról már ismerős Oláh Gergő (Hozzád bújnék) és a vajdasági Szekér Gergő (Madár, repülj!) Antal Timi és férje, Demkó Gergő duója (Kedves világ!) a Nomad rockzenekar (A remény hídjai) és az alternatív Konyha zenekar (Százszor visszajátszott) jutott tovább a zsűri szavazatai alapján tíz versenyzőből, a közönségnek köszönhetően vigaszágon pedig a rapénekes, Deniz és csapata került be a következő műsorba.
 
Az első élőadás valóban csak fellibbentette az említett témákat, majd gondosan el is hessegette, és sokkal inkább más irányba terelte a szót. A zsűritagok − Both Miklós, Mező Misi, Nagy Feró és Vincze Lilla − eleinte a zeneiségre és a szöveges elemekre is kitértek korrekt értékelőikben, különösen előbbi kettő. Később azonban hangsúlyosabbá vált, részben a műsorvezetésnek köszönhetően, a fellépők életkora, a korábbi pályája vagy párkapcsolati állapota. Holott saját szerzemények, és költészetből született dalok is felhangzottak (ez utóbbi például Pátkay Rozina Frida című száma, amely Bán Zsófia versének megzenésítése), az értékes tartalom kiemelése a műsor végéhez közeledve egyre inkább háttérben maradt. Lett helyette iskolás matekóra: „Ma már hat produkciót meghallgattunk, ami azt jelenti, hogy még négy van hátra.”
 
Kétségtelen, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált az elmúlt években nem a szívhez szóló balladák, és a zenei magasságok, sokkal inkább a show és a látvány nyerte meg. (Ritka kivétel volt a dalfesztivál 2017-es győztese, a portugál Salvador Sobral dala, amiről az itthoni kritikák erősen megoszlottak: nálunk sokan nem voltak annyira vevők a portugál fado és dzsessz ötvözéséből született, furcsa hangulatú sanzonra. ) Mégis, volt abban valami fájó, hogy a közszolgálatinak mondott Duna Televízióban könnyed mosolyok és frázisokat puffogtató mondatok kíséretében söpörték le az asztalról a fontos üzeneteket.
És az is meglehetősen ironikus, amikor Deniz, Budapestről szóló, egyébként fülbemászó számát követően azt mondja: ha a nézők úgy gondolják, hogy szükség van arra a fajta mondanivalóra, hogy szeressük Magyarországot és legyünk arra büszkék, hogy ide születtünk és itt élhetünk, akkor küldjenek egy SMS-t. Képzeljük el, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon Tel-Avivban felcsendülne ez a dal: hány ezer kivándorolt magyar ülne döbbenten, fájó lélekkel a televízió előtt, és hallgatná visszafojtott lélegzettel a rapdal sorait: „Legyek bárhol, bármilyen messze, mindig hazahúz a szívem Budapestre.”
Ahogy a műsorvezető, Freddie könnyed mosollyal megjegyezte Oláh Gergő árva gyerekekről szóló dalát követően: „szembesültünk a szomorú valóssággal”, épp olyan fanyar ez a mondat is.

Infó

A Dal
Duna Televízió, január 19.

2019.01.20 18:40

Az Esterházy-kincsek két pernek is a főszereplői

Publikálás dátuma
2019.01.20 14:48
A vezekényi tál
Fotó: /
Elperelhetik a magyar államtól az Esterházy-kincseket − írta az Index a Der Kurier értesülése alapján. Az osztrák napilap szerint 260 műtárgy tulajdonjogáért folyik a per, 100 millió euró értékben, és már február 22-én döntés születhet a „fővárosi bíróságon.” Az Esterházy Magánalapítvány lapunkhoz eljuttatott közleményében állítja, nem szándéka Ausztriába vinni a kincseket. „A magánalapítvány még 2013-ban kezdeményezte, hogy a Tanácsköztársaság által elhurcolt és a kommunista diktatúra idején jogtalanul elvett Fraknói-kincs tulajdonjoga körüli kérdések kerüljenek tisztázásra. Ugyanakkor továbbra is a magyar kulturális örökség elidegeníthetetlen részeként kezeli a kivételes értékű gyűjteményt és tartja magát azon vállalásához, a számára kedvező bírósági ítélet után is Magyarországon tartja a kincseket. A magánalapítvány véleménye, a kincsek ne a kevésbé látogatott Fertődön, hanem egy budapesti közgyűjtemény keretein belül kerüljenek bemutatásra” – írták többek között. A közleményből nem derül ki: valójában két per folyik az Esterházy-kincsekért. 2013 novemberében született kormányrendelet arról, hogy ha a magyar állam nem tudja bebizonyítani, egy műtárgy jogosan került a tulajdonába, azt adja vissza – a magánalapítvány még abban az évben benyújtotta restitúciós igényét. Az igényt elutasították, emiatt a közigazgatási bíróságon pereskedik. Egy korábbi miniszterelnöki javaslat nyomán az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-kincsek mintegy hetven darabját 2016-ban szállították a fertődi Esterházy-kastélyba. A magánalapítvány ekkor újabb polgári pert indított a magyar állam, az Iparművészeti és az Eszterháza Központ ellen. Úgy tudjuk, a Fővárosi Törvényszék előtt azt kívánja bizonyítani: a kincsek az ausztriai Fraknó várának tartozékai. Az eddig ismert adatok szerint már a monarchia felbomlásakor, 1918 végén került Budapestre Közép-Európa legjelentősebb barokk főúri kincstára. Egyik híres műtárgya a vezekényi tál: a XVII. századi dísztál Budapest ostromakor a kincsek nagy részével együtt csaknem megsemmisült, Szvetnik Joachim Kossuth-díjas restaurátornak köszönhetően született újjá. A levéltári dokumentumok szerint Esterházy Pál a Fraknóban hagyott ezüstkincseket, illetve a magyar fővárosba hozott műtárgyakat mindig külön kezelte. A gyűjteményt a Tanácsköztársaság idején „köztulajdonba vették”, 1919 végén visszaadták a tulajdonosának. A herceg 1920-ban és 1923-ban is letéti szerződést kötött az Iparművészetivel, a kincseket mint hercegi hitbizományt államosították 1945 után. Az Index és a Der Kurier szerint Fertődön pincében, ládákban tárolják az Esterházy-kincseket. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő múlt év októberében közzétett videóriportjában viszont azt mutatta be: Fertődön jó állapotban, jó körülmények között vannak a műtárgyak. Abban nem kívánt állást foglalni, Fertődön vagy a felújítás alatt álló Iparművészetiben volna-e a helyük.
2019.01.20 14:48
Frissítve: 2019.01.20 17:26