Támadásból visszavonulás - Diplomácia Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel

Publikálás dátuma
2018.11.07. 12:00
Két eltérően gondolkodó ember szellemi összecsapása; Sztarenki Pál és Alföldi Róbert
Fotó: Vajda József / Népszava
Cyril Gely Diplomácia című darabja Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel a főszerepben olyan mint egy finom vacsora, tele van jó és meglepő ízekkel.
Amikor a történelemmel foglalkozunk nagyon ritkán gondolunk arra, hogy a történések mögött egyéni döntések állnak. Egészen másként alakul a történelem, ha a döntéshozó épp adott pillanatban másként dönt. A Diplomácia című darab a Rózsavölgyiben többek közt ezt a dilemmát veti fel és azt, hogy épp min múlhat egy parancs, vagy annak visszavonása. A sztori valós, azért is hátborzongató. A II. világháború vége felé a német hadsereg elfoglalja Párizst, de olyan nagy az ellenállás, hogy a megoldás a város felrobbantása. Ha pedig ez történik elpusztulnak a város hídjai, a városközpont, a műemlékek, múzeumok, szállodák, minden és mindenki. A parancsnok eltökélt a főhadiszálláson lévő óriási térképen már mindent bejelöltek. Ám egyszer csak a semmiből megérkezik Párizs svéd konzulja, aki tárgyalni kezd a parancsnokkal. A történet több, mint bizarr. A tétet ismerve főleg. Sztarenki Pál rendező, aki a parancsnokot is játssza egy izgalmas krimi szálakkal teli egyfelvonásost állít a színpadra, melyben két ember találkozása és egymásra hatása áll a középpontban. Az előadás azért is izgalmas, mert a katonai eskü, a hazafiság mögötti emberi tényezőket veszi elő. Két értelmiségi érvcsatáját. Egy olyan helyzetet mutat, amikor a gondolkodás, egymás gondolatai még számítanak. Gondoljanak bele egy háborús helyzetben. Nagy kérdés hol van az a pont, amikor valaki megváltoztatja az álláspontját, és ezt felvállalja. Milyen véletlenek, és más momentumok kellenek ehhez? A betegséggel küzdő parancsnokot a diplomata megmenti, amikor tudakolja, miért is tette, ezt a választ kapja: „Én diplomata vagyok, nem katona. Nincs túl sok érzékem a gyilkossághoz.” 
A diplomata megmenti a rohammal küzdő ellenfelét, másként is dönthetett volna
Fotó: Vajda József / Népszava
Talán ez, talán más, de a parancsnok végül úgy dönt nem robbant, megadja magát. Sztarenki Pál a parancsnok szerepében egyszerre karizmatikus és esendő, aki bár nem tűr megalkuvást a hivatásában, de képes még meghallani a másikat. Alföldi Róbert a svéd diplomataként tele van titokkal. Az egész lénye rejtélyes. De mégis képes a figyelmével, a pszichológiai érzékével, a ravaszságával és nem utolsósorban az emberségével átbillenteni a másikat. Az előadást nézve a mai hazai mindennapokra gondolva kissé idealisztikusnak tűnik, amit látunk. Két ember egy ilyen szituációban egyszer csak elkezd beszélgetni egymással. A helyszín pedig nem egy stadion lelátója, a végkimenetel pedig a robbantás, helyett a kapituláció. Lehet, hogy a rendszerváltás után, mi valamit már nagyon elszalasztottunk. És az is lehet, hogy a józan ész és a kiegyezés pillanata már sohasem tér vissza. Bár okulva a történelemből a reményt sohasem szabad feladni. Be kell kopogni olyan ajtón is, ahová legszívesebben sohasem mennénk be.

Infó:

Cyril Gely Diplomácia Rózsavölgyi Szalon Rendező: Sztarenki Pál    

Szerző

Intim pillanatok és kalapos hölgyek a Kieselbach Galériában

Publikálás dátuma
2018.11.07. 11:07
Perlmutter Izsák Család, Tisztaszobában és Ünnep című képe
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ártatlan női tekintetek, kordivatok, vidék és város egyaránt megjelenik a Kieselbach Galéria kiállításán. A népviselettől a kalapokig széles skálán kalandozhatunk.
A szépség ízléses vagy épp stílusos reprezentációja mindig is körülvett bennünket. Bár a közösségi média és az internetes kapcsolattartás kirakatvilágát mind gyakrabban emlegetvén talán elfeledkezünk arról, egyáltalán nem újkeletű dolog, amit a divatok és trendek terén látunk. Mindez különösen felkeltette az idők során a művészek figyelmét is. Ennek lenyomatát tárja elénk A csábítás fegyvere – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében című kiállítás a Kieselbach Galériában, valamint az azonos címen megjelent kötet, amelynek szerzői több mint hatszáz reprodukció mentén mesélnek a magyar festészet és divat kapcsolódási pontjairól. A tömegeket vonzó megnyitón is feltártak továbbá egy ikonikus alkotást: a Kálvin téri Fabulon reklám mozaikját a rajta szereplő Pataki Ági, valamint Mihalik Enikő leplezte le. A korábbi években egy tyúkól padlóján megtalált mű egyik darabját a modell rakta helyére a galéria előtt elhelyezett molinón. A kiállítás sem vállalkozik azonban kevesebbre mint a kötet: a kor sokak által ismert vagy feledésbe merült művészeinek legimpozánsabb alkotásaiból válogat a nagyvárosi miliőtől a vidéki házak romantikusan megjelenített világán átívelve. Rámutat arra is, bár ma már nem kiemelkedő jelentőségű a magyar népi kultúra, vagy a paraszti világ ábrázolása, a századfordulót követően ez még másképp volt. Többek közt Fényes Adolf vagy Perlmutter Izsák festményei is a falusi hétköznapok, a különféle népviseletek, és a hagyományok előtt hódolnak. S míg a vidéken élő asszonyok fején elsősorban kendőt, addig a városban több helyütt hatalmas, díszített kalapos hölgyeket, s cilinderes urakat láthatunk. De mindezek mellett ott áll az 1932-ből származó intő üzenet Hatvany Lilitől, akit a divat egyik leghíresebb hazai szakértőjeként tartanak számon: „Régi szabály, hogy ne fényképeztessük le magunkat kalapban. Az ilyen fényképre az imádott férfi egy esztendő múlva már szánakozó mosollyal tekint."
Góth Imre Art deco szépség című alkotása
Bepillantást nyerhetünk Czene Béla művészetébe is, aki a második világháborút követő divatot, s a modern, nagyvárosi élet hangulatát megjelenítő képeivel szerepel a tárlaton. Az érzékiség, a szenvedély – ha úgy tetszik, a „csábítás fegyvere” – sugárzik a művész festményeiről, legyenek alakjai a zsúfolt belvárosban, vagy intimebb körülmények közt. Emellett a tárlat a férfiak öltözködési szokásának egy szeletébe is betekintést enged: Horthy Miklós, I. Ferenc József és Rákosi Mátyás portréja mellett az úttörők és egy szakrajzórán résztvevő diákok öltözete is megjelenik. S bár másutt is láthatunk férfiakat a festményeken, mégis a nőké a főszerep. Góth Imre Art deco szépségét, Rauscher György Lilian Harvey portréját, Feszty Masa Barna szemű lány őszi táj előtt című képét vagy épp Benczúr Gyula Koszorút a mamának című alkotását nézve nem is kérdés, miért.
Hatvany Lili portréja
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ahogy az is egyértelműnek tűnik a festményeket szemlélve, hogy a művészek nem tettek élesen elhatárolható különbséget a szépség tekintetében vidék vagy város, a falusi dolgozó nők vagy a szalonokba járó úrihölgyek közt. Bár a hívószavak közt szerepel a divat és a stílus, a szépség mégis sokkal inkább egyetemes értékként jelenik meg az alkotásokra pillantva, amely nem az öltözék árától vagy az aktuális trendektől függ. A kiállítás a női test, a könnyed mozdulatok, s a csábítóan villanó vagy épp távolba révedő tekintetek egész arzenálját vonultatja fel, a huszadik századi festészet előtt emelve kalapját. Infó: A csábítás fegyvere – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében, látogatható november 24-ig a Kieselbach Galériában.  
Szerző
18

A hatályos jogszabályok szerint ez a cikk olyan elemeket tartalmazhat, amelyek kiskorúak számára károsak lehetnek. Ha Ön elmúlt 18 éves, kattintson a gombra, és a tartalom elérhető lesz. Minden más esetben görgessen tovább a következő cikk megtekintéséhez.