Támadásból visszavonulás - Diplomácia Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel

Publikálás dátuma
2018.11.07 12:00
Két eltérően gondolkodó ember szellemi összecsapása; Sztarenki Pál és Alföldi Róbert
Fotó: Népszava/ Vajda József
Cyril Gely Diplomácia című darabja Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel a főszerepben olyan mint egy finom vacsora, tele van jó és meglepő ízekkel.
Amikor a történelemmel foglalkozunk nagyon ritkán gondolunk arra, hogy a történések mögött egyéni döntések állnak. Egészen másként alakul a történelem, ha a döntéshozó épp adott pillanatban másként dönt. A Diplomácia című darab a Rózsavölgyiben többek közt ezt a dilemmát veti fel és azt, hogy épp min múlhat egy parancs, vagy annak visszavonása. A sztori valós, azért is hátborzongató. A II. világháború vége felé a német hadsereg elfoglalja Párizst, de olyan nagy az ellenállás, hogy a megoldás a város felrobbantása. Ha pedig ez történik elpusztulnak a város hídjai, a városközpont, a műemlékek, múzeumok, szállodák, minden és mindenki. A parancsnok eltökélt a főhadiszálláson lévő óriási térképen már mindent bejelöltek. Ám egyszer csak a semmiből megérkezik Párizs svéd konzulja, aki tárgyalni kezd a parancsnokkal. A történet több, mint bizarr. A tétet ismerve főleg. Sztarenki Pál rendező, aki a parancsnokot is játssza egy izgalmas krimi szálakkal teli egyfelvonásost állít a színpadra, melyben két ember találkozása és egymásra hatása áll a középpontban. Az előadás azért is izgalmas, mert a katonai eskü, a hazafiság mögötti emberi tényezőket veszi elő. Két értelmiségi érvcsatáját. Egy olyan helyzetet mutat, amikor a gondolkodás, egymás gondolatai még számítanak. Gondoljanak bele egy háborús helyzetben. Nagy kérdés hol van az a pont, amikor valaki megváltoztatja az álláspontját, és ezt felvállalja. Milyen véletlenek, és más momentumok kellenek ehhez? A betegséggel küzdő parancsnokot a diplomata megmenti, amikor tudakolja, miért is tette, ezt a választ kapja: „Én diplomata vagyok, nem katona. Nincs túl sok érzékem a gyilkossághoz.” 
Talán ez, talán más, de a parancsnok végül úgy dönt nem robbant, megadja magát. Sztarenki Pál a parancsnok szerepében egyszerre karizmatikus és esendő, aki bár nem tűr megalkuvást a hivatásában, de képes még meghallani a másikat. Alföldi Róbert a svéd diplomataként tele van titokkal. Az egész lénye rejtélyes. De mégis képes a figyelmével, a pszichológiai érzékével, a ravaszságával és nem utolsósorban az emberségével átbillenteni a másikat. Az előadást nézve a mai hazai mindennapokra gondolva kissé idealisztikusnak tűnik, amit látunk. Két ember egy ilyen szituációban egyszer csak elkezd beszélgetni egymással. A helyszín pedig nem egy stadion lelátója, a végkimenetel pedig a robbantás, helyett a kapituláció. Lehet, hogy a rendszerváltás után, mi valamit már nagyon elszalasztottunk. És az is lehet, hogy a józan ész és a kiegyezés pillanata már sohasem tér vissza. Bár okulva a történelemből a reményt sohasem szabad feladni. Be kell kopogni olyan ajtón is, ahová legszívesebben sohasem mennénk be.

Infó:

Cyril Gely Diplomácia Rózsavölgyi Szalon Rendező: Sztarenki Pál    

Frissítve: 2018.11.07 12:00

Tao már, támogatás pedig még nincs - talán májusban

Publikálás dátuma
2019.04.23 06:45
Az egri Gárdonyi Géza Színház erre az évadra 61 millió forintos taotámogatást kapott
Fotó: MTVA/ Faludi Imre
Az eddiginél több pénzt is kaphatnak a színházak, ha a kormány valóban rájuk költi az erre a célra félretett 37 milliárd forintot. A vidéki teátrumok azt remélik, hozzájuk is „csorog” majd ebből, bár egyelőre csak ígéreteket kaptak, többletfinanszírozást még nem.
- Talán májusban – ezt válaszolta több vidéki direktor is arra a kérdésünkre, mikor kapja meg az általuk vezetett teátrum is azt a többlettámogatást, amelyet a fővárosi önkormányzat által fenntartott 11 színháznak - 3,5 milliárd forint értékben - már kiutaltak. A jegybevételek alapján számolt előadó-művészeti taot idén megszüntették, helyette lehet többlettámogatásra pályázni. A rendszer működése egyelőre bizonytalan, beszéltünk olyan vidéki színházigazgatóval, aki szerint nem is kell pályázni, mert az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő égisze alatt működő EPER-programban ezt automatikusan leosztják majd a teátrumoknak. Az EMMI a támogatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseinkre – például arra, hogy a többlettámogatására szánt keretből mennyi jut a fővárosi és mennyi a vidéki színházaknak, s hányan adtak be eddig támogatási kérelmét – egy hét alatt sem válaszolt.

Több, általunk megkérdezett vidéki igazgató azt mondta: a budapestieknek könnyebb, mert "Tarlós István érdekérvényesítő képessége” nem vethető össze egy megyeszékhely polgármesterének lobbierejével. Ezzel utaltak Fekete Péter kulturális államtitkár szavaira, miszerint a főpolgármester „oroszlánként harcolt a budapesti színházak támogatásáért.” Miként lapunkban beszámoltunk, Tarlós maga is hangsúlyozta, hogy a 3,5 milliárd forintos támogatás 540 millió forinttal haladja meg azt az összeget, ami 2018-ban a fővárosi színházak tao-befogadása volt. Tucatnyi vidéki színház vezetőjét kérdeztük meg arról, hogyan épül fel a költségvetésük, s mire számítanak a tao kivezetése után, de a legtöbben nem válaszoltak. Arról, hogy egy ilyen színháznál nagyjából hogyan épül fel a költségvetés, s miként terveznek a jövőben, Blaskó Balázstól, az egri Gárdonyi Gáza Színház igazgatójától kaptunk precíz adatokat. Eszerint az intézmény idei évadra tervezett költségvetése 677 millió forint, ebből 180 millió az önkormányzati támogatás, 218 millió az előadó-művészeti törvény által meghatározott állami normatíva, 150 millió a saját bevételük, amelynek kétharmada a jegybevételből, a többi terembérleti díjakból származik. Erre az évadra 61 millió taot kaptak, s a költségvetésükből még hiányzó csaknem hetvenmillió forintot pedig pályázatokból fedezik. Blaskó Balázs azt reméli, hogy a színházakra szánt 37 milliárdos keretből is hatékonyan pályáznak majd olyan programokra, amelyek például a fiatalok színházba szoktatását segítik, s arra szolgálnak, hogy minden gyerek legalább évente egyszer jusson el egy darabra. - Tavaly 155 millió forint taóhoz jutottunk a jegybevételeink alapján – mondta Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója -, ha maradt volna a rendszer, az idei évben 172 millióra lettünk volna jogosultak. Hozzátette: egyelőre nincs információjuk, mekkora kiegészítő támogatás kerül hozzájuk. A várostól biztosan nem kapnak többet, mert ahogyan legutóbb, úgy most is 250 millió forintot szavazott meg a közgyűlés. Felvetésünkre, hogy az évadtervezés közepén okoz-e bizonytalanságot, hogy nem tudnak konkrét összegekkel számolni Rázga Miklós úgy reagált: ugyanúgy készülnek a 2019-20-as évadra, mint a korábbi években. - Optimisták vagyunk, nem gondolkodunk megszorításokban – mondta -, pontosan ugyanazon elvek alapján zajlik az előkészítő munka, mint esztendők óta. A vidéki teátrumok másutt sem igen számíthatnak plusztámogatásokra a településeiktől.
- A város költségvetésében csak az állami normatíva és az önkormányzati támogatás szerepel – felelte lapunk megkeresésére Kiss Ferenc, a zalaegerszegi közgyűlés MSZP-s tagja. – Annak idején, a büdzsé tárgyalásakor rá is kérdeztem, ha úgy adódik, lesz-e forrás a Hevesi Sándor Színház esetleges megsegítésére, ám kiderült, nem számol ilyesmivel a városvezetés, s az önkormányzati támogatás sem nőtt tavaly óta. A város ugyan elég komoly tartalékkerettel rendelkezik, de ez elvileg bizonyos pályázatok majdani önrészéül szolgál, vagyis nehezen elképzelhető, ha valamiért a korábbi taónál kisebb lesz a kiegészítő támogatás, akkor majd az önkormányzat csak úgy kipótolja. Ezt erősítette meg Besenczi Árpád, a teátrum igazgatója is: a várostól kapott támogatásuk ugyanannyi maradt – igaz, szerinte nem is lesz szükség pótlásra. - A tavalyi évben 76,79 millió taót vehettünk igénybe – tájékoztatott a Hevesi Sándor Színház vezetője -, viszonyításképpen: az összköltségvetésünk 735,25 millió forint volt. A tao kivezetése után az idei évre 80 millió forintra számítunk az EMMI-től, elvileg májustól, több részletben kapjuk meg a pénzt, vagyis – tette hozzá – a tao kiesése tehát nem befolyásolja a következő évad biztonságát. 

Nehéz tervezni

Az egyik legismertebb és legsikeresebb független vidéki társulat a 2000-ben alakult kaposvári Roxínház, amelynek belvárosi színházépülete a bérletes és bérletszünetes előadásokra is megtelik, s vendégjátékai is telt ház előtt futnak. Repertoárjukban megannyi népszerű felnőtt és gyerekdarab szerepelt és szerepel, emellett színitanodát is működtetnek több mint hatvan gyerekkel. Bérleteseik száma közel 4000 egy olyan városban, ahol a Csiky Gergely Színház is működik.

- Mennyire hiányzik majd a jegyek után járó tao-támogatás a büdzséjükből?
- Tavaly 21 millió forintot kaptunk – felelte Pintér Kata, a Roxínház egyik alapítója és rendezője -, ami nagyjából a negyven százalékát jelentette a költségvetésünknek. - Ekkora lyukat nehéz saját erőből betömni. - Beadtuk a kérvényünket az előadóművészeti többlettámogatásra. Miután harminc nap a határidő, elvileg április 19-ig eldől, megkapjuk-e az igényelt összeget.
- Mi lesz, ha kevesebbet ítélnek meg?  - Akkor megkezdjük a harcot a túlélésért. De erre nem is gondolunk. Az előzetes információk alapján mindenkinek jut pénz.
- Konkrétumok nélkül hogyan lehet tervezni az új évadra? - Nem egyszerű, máskor ilyenkor pontosan tudtuk, mekkora költségvetésből dolgozhatunk, most azért akad egy meglehetős kérdőjel. Bizonytalanságot okoz, hogy úgy tudjuk, a taopótló támogatás szigorúan erre az évre szól. A jegybevétel után járó taót viszont teljes évadra fel lehetett használni. Egy színház viszont két költségvetési évvel számol egy évadnál, így egyelőre nem tudjuk, mi lesz 2020 első felében, miből működünk majd januártól.  - Vas András

Frissítve: 2019.04.23 06:45

Mesés opera mesés előadásban

Publikálás dátuma
2019.04.22 17:32

Fotó: BTF/ VALUSKA GÁBOR
Csajkovszkij harmadik és egyben utolsó operája nem hallható, látható bárhol bármikor, egy a Mariinszkij Színházhoz köthető előadás azonban a „ha egyszer hallani kell és lehet, az ez legyen az" kategóriába tartozik.
A szentpétervári Mariinszkij Színházban mutatták be 1892 decemberében Csajkovszkij operáját. A mesés történet szimbolikus jelentéssel bír, a világtól elzárt vak királylány története, aki végül az isteni jóság eredményeképp a szerelem és a fény után vágyódva a mór orvos beavatkozása révén látóvá lesz, több aspektusból is értelmezhető. A csodás kertben eltévedt herceg alakjába, akinek valamilyen módon meg kell szabadítania egy világtól elzárt, a vakság fogságában sínylődő királylányt, nem nehéz Tamino alakját belelátnunk. Az opera hatalmas, a szólistákat, a kórust, zenekart is foglalkoztató istent dicsőítő fináléja pedig sokban emlékeztet Mahler 2. szimfóniájának záróütemeire, amelyet nemrégiben szintén itt hallhattunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Érdekesség, Mahler - aki az opera komponálásának, bemutatásának idején már foglalkozott három évvel később elkészült művével - vezényelte a Jolánta első külföldi bemutatóját, a premier után pár héttel, Hamburgban. 
Hogy Valerij Gergijev és zenekara mindent tud, arról nem is olyan régen, két évvel ezelőtt is meggyőződhettünk a Müpában. A vonósok kissé fojtott, ugyanakkor lágy hangzása, a fa- és rézfúvósok mindenekfölötti precizitása és ha kell, ereje, akkor is ámulatba ejtő volt. Most az operában azt is megcsodálhattuk hogyan igazodnak a hangszínek, hangzásarányok arányok a szöveghez, egészen pontosan ahhoz, ahogyan az énekesek szólamaiban megjelenik, ahogyan azt az énekesek eldalolják. Más zenekaroknál az tűnik fel, ha valami nagyon jó, kis túlzással Gergijevéknél az, ha csak az átlagot hozzák. De ilyen nem nagyon van. Az énekesi gárdában, csak úgy, mint néhány hete a Hovanscsina orosz szereplői körében, feltűnően erős volt a bariton-basszus szekció. Sztanyiszlav Trofimov nem mindennapi basszusával René királyt Godunovi mélységgel és erővel ruházta fel, bár a figura nem olyan tragikus alak, inkább Sarastroi belátás, bölcsesség vezérli. A mór orvos szerepében Roman Brugyeko remekelt, Alkeszej Markov is megérdemelten alakított nagy sikert, de még a kapus kisebb jelentőségű alakjaként Jurij Vorobjov is figyelemreméltó volt, mint ahogy nem lehetett bajunk a többi kevésbé fontos alak megjelenítőjével sem, és természetesen a kórus is illett az előadás színvonalába. A címszereplő szoprán, Irina Csurikova és a tenor lovag, Nazsmiddin Mavljanov is szépen hozta a nemzetközi kiváló színvonalat. Gergijev nem csak a zenekar, hanem Csajkovszkij nyelvét is érti, a Jolánta is egy olyan mű, amit kell vele hallani, ha eljön hozzánk vezényelni.
Frissítve: 2019.04.22 19:19