Marquis Hill, a trombitáló slammer

Publikálás dátuma
2018.11.10. 13:33

A keleti parti improvizatív zene egyik legtehetségesebb titánja, Marquis Hill chicagói trombitás és Blacktet nevű zenekara dupla lemezbemutató koncertet ad az A38 hajón.
Ezúttal nem maradunk el a nemzetközi trendektől: a 31 éves Marquis Hill alig néhány napja tette közzé legújabb albumát (Modern áramlatok II.) a fontosabb legális internetes zeneletöltő csatornákon, s novemberi európai turnéján (régiónkból egyedüli városként) Budapestre is ellátogat. A lemez megjelenése alkalmából terjedelmes címlapinterjút közölt vele a Chicago Jazz Magazine, amely podcast-verzióban is elérhető. Hill ebben világossá teszi, hogy pályáját és zenéjét három tényező alakítja: szülővárosa (Chicago) sokszínű kultúrája, az afro-amerikai identitás újrafogalmazása, valamint a jazz és a modern irányzatok – főleg a hiphop és a slam poetry – összekapcsolása. A dél-chicagói Chatham városrészben nőtt fel, amely az évtizedeken át asszimilálódó, majd újabban identitását kereső afro-amerikai kispolgárság otthona. „Amikor egy dokumentumfilmes kérésére megmutattam életem jellegzetes színtereit, teljesen világossá vált számomra, hogy fél évszázaddal a polgárjogi mozgalmak után nekünk, mostani fiataloknak még mindig felmérhetetlenül sok feladat maradt” – mondja Hill, aki öttagú zenekarát nem véletlenül hívja kvintett helyett Blacktetnek. Saját muzsikáját pedig nem tartja tisztán jazznek: bár felnéz a nagy elődökre, szerinte ez olyan modern, nagyvárosi zene, amit teljesen fölösleges műfaji keretek közé szorítani. „Az a fontos, hogy ne csak szórakoztasson, hanem társadalmi kérdésekre reflektáljon” – véli a trombitás. Bár a zenekar Hill nevét viseli, a tagok szinte teljesen egyenrangúak. A dobos, Makaya McCraven például maga is elismert zenekarvezető, akinek néhány hete jelent meg új szólólemeze (Universal Beings), s legalább olyan öntörvényű, mint Hill. Az altszaxofonos Christopher McBride pedig a közelmúltban – Matt Wilson dobossal közösen – Chicago emblematikus költője, a háromszoros Pulitzer-díjas Carl Sandburg emlékére adott ki lemezt, amely remek kritikai fogadtatásban részesült. Marquis Hill nevét négy évvel ezelőttig csak szűkebb pátriájában ismerték. Előadóművészi és tanári diplomát szerzett, klubkoncerteket adott, sőt a Skiptone Records nevű független kiadónál már négy lemeze is megjelent, de a városhatáron kívül senki sem hallott róla. Épp ezért nem tartozott az esélyesek közé, amikor jelentkezett a Los Angeles-i Thelonious Monk nemzetközi jazzversenyre, amit a szakmában a legrangosabbnak tartanak. „Nem ismertem senkit a nyugati parton; demófelvételek alapján választottak ki, hogy egyáltalán indulhattam” – meséli Hill, aki fölényesen megnyerte a versenyt, s ezzel beindult a nemzetközi karrierje. A Universal Music multicéghez tartozó Concord kiadó ajánlott számára szerződést, így The Way We Play című 2016-os lemezét már világszerte terjesztették. Ezen olyan jazz-standardeket értelmezett teljesen újra, mint a Straight No Chaser (Thelonious Monk, 1967) vagy a Maiden Voyage (Herbie Hancock, 1989). Most, a Modern Flows második részével visszatért a saját kompozíciókhoz.  Infó: Marquis Hill Blacktet november 12. 19 és 21 óra, A38 Hajó  

Chicago, a zenefőváros

1945 előtt egyértelműen Chicago volt a jazz fővárosa; olyan muzsikusokkal, mint a hőskorban Jelly Roll Morton és King Oliver vagy a húszas-harmincas években Louis Armstrong és Benny Goodman. Az elmúlt hetven évben ugyan New York mögött a második helyre szorult, de a jazz és a blues ma is hozzátartozik a város hétköznapjaihoz. Az 1891-ben alapított Chicagói Szimfonikus Zenekar is a világ élmezőnyébe tört. Egyik aranykora Solti György nevéhez fűződik, aki huszonkét éven át (1969–1991) vezette az együttest. Jelenlegi zeneigazgatója Riccardo Muti, aki épp az elmúlt hetekben hosszabbította meg szerződését 2022-ig. 

Témák
Jazz Marquis Hill

Kalákahíd és luxusvilla, avagy a transzparencia dicsérete

Publikálás dátuma
2018.11.09. 16:45

Fotó: Bujnovszky Tamás / MÉD
A szakma és a laikusok találkozása jegyében zajlott a 14. Média Építészeti Díj átadása csütörtök este a Művészetek Palotájában.
Hogyan lehet a körtét összehasonlítani a szőlővel, a narancsot a naspolyával? Ja, és hogy mi egyáltalán az a naspolya…?  És össze lehet-e hasonlítani egy pici gyergyói kalákahidat egy több ezer négyzetméteres újpesti rendezvényközponttal vagy éppen egy családi luxusvillával? És ha igen – és ha nem -, miből jönnek a tanulságok? A Média Építészeti Díja (MÉD) professzionális eseménye a szakmai közéletnek, amit a legrangosabb magyar online építészeti napilap, az Építészfórum.hu hozott létre. Közelebb hozni az építészetet és a laikusokat: a MÉD ajtót nyitna a sokszor túlságosan is szakmázós építészetre még azon az áron is, hogy mindezt intellektuális showműsorrá alakítjuk. A gálaesten bemutatkozó finalistákat előbb egy nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri válogatta ki 145 jelentkező közül, majd a nyilvános zsűrizés színpadra és közönség elő költözött. A Média Építészeti Díj tehát az építészet mellett már a médiáról is szól, ahogyan az megpróbálja a saját szája ízére is formálni az építészetet. A zsűriben különböző médiumokat képviselő újságírók ülnek, mellettük pedig a háromtagú szakmai zsűri. Külön nagy találmány Dúll Andrea szerepeltetése, aki pszichológusként egészen különleges szempontokat tud felhozni szubjektív érzetekről, kellemességről, személyes aurákról, természet és épített környezet kapcsolatáról. Felváltva tehát egy terv és egy megvalósult épület szerepelt prezentációkkal és hol szakmai, hol laikus vitával a színpadon - az eseményt pedig két profi színpadmester házigazda, Winkler Nóra és Rózsa Péter segítette kulturális show-vá válni. Lehetne írni ugye, külön – külön a versenyző és a döntőbe került épületekről (a tervek általában kiszorulnak a beszámolókból, mert túl nagy lenne a markolás), de valójában már egy versenyt látunk. Némi Ki mit Tud? fílinget némi Megasztár fílinggel kiegészülve - zsűrizés és izgalmas kulturális esemény látványos és néha félrefutó előadásokkal, fotókkal, filmekkel és fogadással. A zsűriző újságírók közreműködésével apró, észrevétlen léptekkel haladunk közelebb ahhoz, ami néhány éve már trendi is lett: az építészetet bevonni a kulturális közbeszédbe, úgy elemezni és bírálni, hogy közérthető és szórakoztató is legyen.
És közben újra és újra előkerül a körte vagy alma dilemma: mit tart egy laikus újságíró zsűritag a természetbe való túlzott beavatkozásnak vagy szubjektíve alacsony irodai belmagasságnak, amelyekről aztán kiderül, hogy külön megrendelői óhaj volt, vagy egy szabvány kötelező előírása. Mire lehet egy látványterv kapcsán hagyatkozni? Vagy vitatkozni arról, hogy milyen lehet egy tervezett hospice ház, egyik pillanatban igazat adunk a bírálónak, hogy mit keres egy Converse cipő a látványterven, azután amikor tervező válaszol, kiderül, hogy a valóság mindig felülírja az elképzeléseinket. Hol simogatásnak találjuk az elismerő dicséretet, hol túl keménynek és alaptalannak a bírálatot - így zajlik az intellektuális ping-pong, a közönség elé vitt építészet kultúrshow. A beszéd is dramaturgiai szereplővé válik, és rajzok és emelkedett szavak helyett az építészek is egyre inkább sztorikkal és látvánnyal megerősített prezentációkkal tűnnek ki. A gálán a médiazsűri végül a megvalósult épületek közül egy gönyűi kikötői ipari épületet, egy veresegyházi ökoturisztikai központ tervét, valamint egy parányi gyergyói kaláka fahidat választott 2017 magyar építészeti csúcsteljesítményeinek. Gönyüi épület afféle „ipar a tájban” a Mosoni-Duna torkolatánál, a szlovák-magyar országhatárnál. Egy ipari park kontrollépületnek hívott épületéről van szó – amit mellesleg csak a zsűri láthatott élőben, mi már öntudatlanul is „hiszünk” az attraktív épületfotóknak. A Duna 1794 km-es szelvényénél ez az épület egyszerre iroda, irányító központ és szervizállás, személyzete innen kommunikál a partfalnál várakozó uszályokkal, de alkalmasnak kell lennie arra is, hogy elvégezhessék az uszályok hulladék- és veszélyes anyag mentesítését. Magában foglal gépkocsi tárolót, vízminőség vizsgálati labort, tárgyalót, sőt még vendégszobát is. Mindezt tehát elsősorban a kikötői infrastruktúra szigorú rendszere határozza meg, az építészeti díjat mégis a formája nyerte, ahogy a földszinti tömböt egy merészen elfordított vízszintes toronnyal tette izgalmassá a tervező Sporaarchitects építésziroda. Értékelésében a zsűri bravúrként értékelte, ahogy az ipari tájat a természeti környezettel játékosan köti össze az épület. A fiatal Nagy Mercédesz Erika, a terv kategóriában egy Veresegyházon átalakítandó malom tervével győzött győztes alkotója – a szakmai zsűri egyszerre értékelte a hatásos prezentációt, a múltba gondosan beágyazott átalakítás tervét. Végül megkapta megérdemelt díját a Kőzúgó néven futó gyergyói kalákasztori esemény- és érzelemdús történettel és egy apró fahíddal.

Díjazottak és díjazók

A magyar sajtóorgánumok (Index, Forbes, 24.hu, HVG, Magyar Hang, Mandiner, Magyar Konyha) újságíróiból álló médiazsűri a díjat a megvalósult épületek közül • a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötőnek, a tervek közül • az Öreg-tó malma tájlabor és ökoturisztikai központnak ítélte oda. A gálaesten a versengő megvalósult épületeket és terveket alkotóik mutatták be látványos prezentációkban és filmeken. A rövid ismertetőket a médiazsűri értékelései, valamint három szakmai bíráló (Beleznay Éva urbanista, építész, Dúll Andrea környezetpszichológus és Somogyi Krisztina vizuáliskörnyezet-kutató, építészetkritikus) elemzései követték. A közönség tetszését a megvalósult épületek közül a zsűri által különdíjjal is elismert - gyergyócsomafalvi fahíd nyerte el, a díjat a Lafarge adta át. A tervek közül a közönség még • Krajnyák Nándor Bencét díjazta, aki a Rudabányára álmodott búvárbázis tervéért a Streamnettől vehette át az elismerést. Az Index.hu online szavazatai alapján az Index.hu különdíját is kiosztották, amelyet • Csupor Anna érdemelt ki lakható konténerházával – a nyertest bejelentő Indexes újságíró Földes András szerint a tervező megmutatta, hogy az igényes építészethez nem feltétlenül sok pénz, hanem egy jó ötlet kell. A díjat a Dornbracht ajánlotta fel. Idén először adták át a Perika-díjat, az Építészfórum társalapítója és egy éve elhunyt főszerkesztője, Pásztor Erika Katalina (művésznevén Perika) emlékét őrző szakmai elismerést.  • Nagy Bálint Ybl-díjas építészt, a Fuga kreatív igazgatóját az Építészfórum által felkért szakmai zsűri választotta ki. Az idén átadott 1,6 kilogrammos nagyszilárdságú finombeton díjakat a VPI Beton gyártotta a cég dizájnere, Nagy-Mihály Márk terve alapján. 

Frissítve: 2018.11.09. 19:02

Európai Könyvdíjat kapott Paul Lendvai

Publikálás dátuma
2018.11.09. 14:20

Fotó: Szalmás Péter
A tízezer euróval járó nemzetközi díjat Orbán-életrajzáért ítélték oda a publicistának.
A Jacques Delors által 2007-ben alapított Európai Könyvdíjat idén egy nemzetközi zsűri a lengyel rendező, Krzystof Warlikowski elnökletével Paul Lendvai publicista Orbán-életrajzának ítélte oda -tudta meg a Népszava.
A németül írt könyv (Orbáns Ungarn) megjelent magyarul (Új honfoglalás, Kossuth Kiadó, 2016), románul és egy bővített kiadásban angolul (Orbán - Europe`s New Strongman, Hurst, London Oxford University Press, 2018). A tízezer eurós díjat évente ítélik oda egy regénynek illetve esszének, amelyet a 28 európai tagállamban megjelent könyvek közül válogat ki az „Esprit d´Europe“ szervezet. A zsűri tagjai a nemzetközi sajtó vezető lapjainak képviselői. A díjat december 5-én ünnepélyesen adja át az Európai Parlamentben az elnök, Antoni Taiani és a védnökség elnöke, Pascal Lamy, volt francia Eu-biztos, aki hosszú ideig a WTO vezérigazgatója volt. A díjat eddig a többi között Tony Judt, Robert Menasse, Anthony Giddens, Sofi Oksanen és, Roberto Saviano kapták. 
Szerző