Máris kirobbant a tao-háború, Tarlós épp egy államtitkárral csörtézik

Publikálás dátuma
2018.11.09. 12:53

Fotó: Kallos Bea / MTI
Javában egyeztet az EMMI a „színházi tao” átalakításáról, de csak szűk körben. Minden jel arra mutat, hogy központosítják a pénzosztást – a főpolgármester pedig sorompóba állt a budapesti előadóművészeti szervezetek miatt.
A tao átalakítással kapcsolatban nehéz nem tulajdonítani jelentőséget annak, hogy miközben a kormányzati szereplők átlátható rendszerről, növekvő forrásokról beszélnek, L. Simon László nemrég azt mondta: az új elképzelések szerint az eddigi adókedvezményt ezentúl a cégek vagy sportegyesületek felé irányítják, vagy befizetik a költségvetésbe. És a kormány kultúrpolitikusa nem téved, ezt valószínűsíti, hogy a héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága rábólintott arra a javaslatra, amelyik úgy módosítaná a Tao-törvényt, hogy a jövőben ilyen támogatáshoz ne juthassanak hozzá az előadó-művészeti szervezetek. (Persze ahhoz, hogy ez törvénnyé izmosodjon szükség van a Tisztelt Ház igenjére is, de a parlamenti gyakorlat azt mutatja: amennyiben egy bizottságban támogattak egy indítványt a kormánypárti honatyák, azt a plenáris ülés nem torpedózza meg.) Nem véletlen, hogy a kulturális intézmények vezetői egy olyan új elosztási rendszerről egyeztetnek, ami kompenzálja a kieső 40-50 milliárd forintot. (Például az évi mintegy 2,5 mulliárd forintból gazdálkodó Budapesti Fesztiválzenekar, a Népszava november 2-i számában megjelent közleménye is, amely szerint tárgyalnak a minisztériumi vezetőkkel arról, hogy a zenekar számára évi 450 millió forintot jelentő, megszűnő taót milyen módon kompenzálja az állam.) Csakhogy a színház taót kiváltó szisztéma egyetlen eleme sem ismert. Egyrészt nem tudni, hogy alakul a cégek adakozó kedve, ha a költségvetésnek kell majd utalni azt a summát, amivel eddig közvetlenül kedvenc kultúrintézményüket segítették. Másrészt nincs még terv, hogy mennyivel hajlandó beszállni a kormányzat. Ahogy az sem világos, milyen összetételű testület/szervezet osztaná el a keretet. Hogy a rendszerben sok a bizonytalanság, azt mi sem mutatja jobban, hogy Tarlós István is aggódik. Úgyhogy a kormányfőnél készül lobbizni. Azt kéri a miniszterelnöktől, amikor találkoznak, hogy a kormány ne generálisan szankcionáljon, ha valamilyen rendellenességet észlel a kulturális tao-támogatások esetében, hanem akkor járjon el, amennyiben konkrét esetek jutnak a tudomására. És azt is kéri, hogy a budapesti színházak esetében a kulturális tao-támogatások értékét továbbra is deklaráltan garantálja a kabinet. Ezt október végén nyilatkozta a Népszavának a főpolgármester, ám ma emelte a tétet, és azt üzente Fekete Péter kulturális államtitkárnak, hogy ne rendelgesse be a fővárosi színházak igazgatóit magához, ő (mármint a főpolgármester) folyamatosan egyeztet egyeztet a megoldásról a TAO-pénzek ügyében L. Simon Lászlóval. Tarlós arra reagált, hogy a teátrumok épp most tárgyalnak Fekete Péter kulturális államtitkárral arról, miképp pótolhatja és csatornázhatja be a színházi szakma kieső tao-pénzt. Csakhogy Fekete Péter nem a teljes szakmával beszélget (legalábbis egyelőre), a Népszava információi szerint a konzultációra a minisztérium a kiemelt és nemzeti előadóművészeti szervezetek képviselőit invitálta a Nemzeti Színházba, a független és magán társulatok nem kaptak meghívást. (És persze korai ítélkezni, de ha az egyeztetési kör nem tágul, az azt jelzi: a kormányzat központi elosztási rendszerben gondolkodik.) Ami az előzményeket illeti: a k ormán június 5-én kérte fel a pénzügyminisztert a társasági adóból a kulturális szervezetek által igénybe vehető támogatások ügyének megvizsgálására, és egy előterjesztés elkészítésére arról, szükséges-e a kapcsolódó adó-, illetve egyéb törvények módosításáról. A háttérben állítólag zajlottak egyeztetések, ezekről hónapokig nemigen szivárogtak ki információk. Október utolsó hetében azonban a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely miniszter újságírói kérdésre elismerte, átépítik a rendszert. A kormányzati kommunikációs gyakorlat itt sem módosult: Gulyás kriminalizálta az ügyet, mondván: a változtatásra a kulturális területen tapasztalható jelentős visszaélések miatt van szükség. Azt Gulyás sem titkolta, hogy létezik olyan javaslat, miszerint a jövőben az EMMI csatornázná be a támogatásokat az előadókhoz. Ám a miniszterelnökség vezetője szerint a visszaéléseken kívül erre azért van szükség, mert a tao-támogatásokat „egyenlőtlenül” osztották el. Arra nem tért ki, mit nevez egyenlőtlennek egy olyan rendszerben, amely arra alapult, hogy egy kulturális intézmény hány jegyet ad el: Azt sem magyarázta, miért egyből a rendszer megszüntetésén gondolkoznak a csalások vizsgálata helyett. 

Csökkenti a függést

A független színházak vezetői közül néhányan a saját, objektíven mérhető teljesítményük visszaigazolását látják a tao-rendszerben.  - Összegszerűségében egy kisebb, kevesebb jegybevétellel rendelkező társulat kevésbé érintett, de nálunk a háromszázezer forint is nagyon sokat számít – válaszolja Feuer Yvette, a drámapedagógiával hátrányos helyzetű településeken is foglalkozó, önálló színházi produkciókat készítő Láthatáron Csoport vezetője. - Nem tudjuk, jövőre ki bírálja majd el a működési pályázatot, nem tudjuk mennyit fogunk kapni, ezért minden olyan támogatás, amit a saját, mérhető teljesítményünk alapján kapunk, nagyon fontos. Az is rendkívül lényeges, hogy a tao támogatás miatt a kisebb társulatok is elkezdték előadásaikat eladni, tudatosabban dolgozni a saját bevétel megszerzése érdekében – folytatja, majd hozzáteszi - A több lábon állást segíti elő, és csökkenti a függést a pályázati támogatástól – foglalja össze a tao előnyeit a társulatvezető.

Szerző
Frissítve: 2018.11.09. 14:38

Orbán szerint blöff a CEU költözése - de ő is blöffölt az egyetemről

Publikálás dátuma
2018.11.09. 11:59

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A miniszterelnök a tájékozatlan Fidesz-szavazóknak játszott a Kossuth Rádióban, amikor a Közép-Európai Egyetem ügyéről kérdezték.
„Az emberek is keveset tudnak a Soros-egyetemről, ez nem nagy egyetem, magyar mértékkel sem, ez egy magán egyetem, 1700 körüli hallgatószámmal (…) a 80 százalékuk a külföldi lehet”

- mondta Orbán Viktor pénteken a közrádióban, amikor egyéb témák mellett a CEU helyzetéről is kérdezték.  A miniszterelnök mondatai azért fontosak, mert rávilágítanak, hogy Orbán Viktor teljesen tisztában van a közvélemény tájékozatlanságával – és pont erre a tudatlanságra építhet, amikor csúsztatásokat fogalmaz meg az egyetem működéséről. Ilyenből a pénteki interjúban is sok volt. Orbán – aki a CEU-t egyszerűen Soros-egyetemnek nevezi, azt mondta, az intézmény 
  • „régi ügye a magyar politikának, mióta itt vannak, állandó hisztériakeltés van körülöttük”
A valóság:  CEU 1991-ben alapították, 1993 óta működik Budapesten. A  hisztériakeltésből annyit, hogy ekkoriban főként Magyar Fórum és Csurka István támadta őket – ám 1992-ben az akkor még liberálisnak számító Fidesz közleményben  kelt az egyetemet is fenntartó Soros Alapítvány védelmére, a nol.hu cikke szerint. „Megdöbbenéssel figyeljük a Soros Alapítványt és Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.” Nem mellékes, hogy a Fidesz vezető politikusai - Orbánnal az élen  – Soros-ösztöndíjakkal tanulhattak tovább, Kovács Zoltán kormányszóvivő pedig a CEU-n diplomázott.
  • Orbán arról is beszélt, hogy „a törvény tiszta beszéd, a törvényen kívüliséget pedig senkinek sem engedik.”
A valóság: 2017 márciusában az Orbán-kabinet éppen a Soros-egyetemre kihegyezve módosította a felsőoktatási törvényt úgy, hogy a külföldi fenntartású egyetemeknek anyaországukban is kell legyen akkreditált képzésük. A CEU – ami itthon törvényesen működött – több mint egyéves bürokráciai huzavona során teljesítette a feltételeket. A Bard College-dzsel együttműködve kialakítottak egy amerikai kampuszt is, amit New York állam akkreditált képzési helyként tart számon. Az Orbán-kormány által kreált feltételek teljesültek, de a kabinet még mindig húzza az időt, nem írják alá az egyetemi megállapodást. 
  • A kormányfő szerint blöff, hogy a CEU költözik, és nagy tételben merne rá fogadni, hogy fogják még őket (az egyetem munkatársait, hallgatóit) látni Budapesten.
A valóság: Ez is játék a szavakkal. A CEU rektora Michael Ignatieff bejelentette, hogy ha december végéig nem születik meg a megállapodás az egyetem jogi helyzetének rendezéséről, Bécsbe költöznek – de budapesti épületüket megtartják, mert az otthonuknak tekintik, már megkezdett képzéseik egy részét is itt folytatják tovább. Nem lesz nehéz őkez tehát később is a fővárosban látni őket. 
Szerző
Frissítve: 2018.11.09. 12:27

Semmivé lesz a nyugdíjemelés – és ez a kormánynak is fájhat

Publikálás dátuma
2018.11.09. 10:02
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az nyugdíjak inflációja jövőre túlnőhet a kormány számításain, az élelmiszerárak növekedését az idősek is megérzik majd. Ha pedig a nyugdíjasok elégedetlenek, azt az Orbán-kabinet is megérzi.
A nyugdíjasok kosara szerint számolt infláció is beindult az elmúlt hónapokban, nem csak az általános fogyasztóiár-index. A Központi Statisztikai Hivatal mai adatközlése szerint a nyugdíjas infláció 3,4 százalék volt októberben- írja az mfor.hu
Ez jóval meghaladja a 2,7 százalékot, amennyivel a kormány emeli 2019 januárjától a nyugdíjakat, vagyis jogosan vetődik fel a kérdés, kapna-e nagyobb nyugdíjemelést az idősek.

Ha igen, arról a következő hetekben kell dönteni, a jövő évről szóló költségvetési törvény módosításával. Ez nem lenne példa nélküli, a 2017-es költségvetést is ki kellett igazítani, hasonló okokból.  A nyugdíjakat az inflációhoz kötötten állapítja meg a kormány. Tavasszal úgy kalkuláltak, hogy 2019-ben 2,7 százalékos lehet az éves infláció, ezért ennek megfelelően emelik a nyugdíjakat. Idén január és október között egyébként pont ennyivel nőttek átlagosan az árak a nyugdíjasok fogyasztása szerint számolva, vagyis ha a hátralévő két hónapban ennél nagyobb lesz a nyugdíjas infláció - amire jóval nagyobb esély van, mint az ellenkezőjére - akkor idén inkább a 3 százalékhoz lesz közelebb ez a mutató. Az emelkedő trend eltagadhatatlan. Ez persze még nem jelenti azt feltétlenül, hogy jövőre is ilyen pályát ír le az infláció, mindenesetre jelzésértékű, hogy a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, szeptemberi inflációs jelentése szerint a következő évben 3,1 százalék lesz az áremelkedés átlagos üteme. Ami meghaladja a kormány 2,7 százalékos várakozását. Ehhez tegyük hozzá, hogy az MNB most októberre jóval szerényebb, 3,3 százalékos inflációt várt, mint amennyit a KSH közölt, vagyis benne van a pakliban, hogy még a jegybanki számítás is alábecsüli a jövő évi áremelkedés mértékét. A mai részletes adatokból az derül ki, hogy az inflációt alapvetően olyan termékek húzzák - üzemanyagárak, jövedéki adós termékek, például cigaretta - amelyek az idősek kosarában kisebb súllyal szerepelnek, de az élelmiszerárak fefutását már a nyugdíjasok is megérzik a bőrükön. Az élelmiszereknél 4,6 százalékos ütemet mért a KSH, főleg az idényáras termékek (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) árai ugrottak meg, 20,5 százalékkal.

Ha nincs pénz krumplira, oda a szavazó is

Jelenleg 2,027 millió saját jogú, azaz a korhatárt betöltött nyugdíjas él az országban, és ez a legnagyobb, azonos élethelyzetben lévő, lényegében a mindenkori hatalomtól függő, ráadásul politikailag a leginkább mozgósítható szavazócsoport. Utal rá a tájékoztató is, hogy „2006 óta több 65 év feletti ember él Magyarországon, mint 15 év alatti és ez az olló évről évre nyílik”, illetve az idősek politikailag hagyományosan aktívabbak, mint a fiatalok – vagyis az ő megnyerésükkel lehet választást nyerni.  Ráadásul 90 százaléka az időseknek kizárólag a kormánytól remélhet bevételt. És amíg ZRI Závecz Research Intézet szerint 2011-ben még csak az emberek 62 százaléka gondolta azt, hogy az állam feladata biztosítani a tisztes öregkort, hat évvel később már több mint 73 százalék vallja ugyanezt. Vagyis ahogy erősödik az állam (értsd: , ahogy centralizál a hatalom) úgy épül le az öngondoskodás, ha úgy tetszik, az önállóság.
Szerző