Az I. világháború lezárásának vasárnapi századik évfordulójára Emmanuel Macron a fél világot összetrombitálta Párizsba. A centenáriummal és az azt követő „béke konferenciával” a francia elnök szeretné emlékeztetni a vezetőket arra, milyen pusztításhoz vezethet az ellenségeskedés, a világrendet összetartó szabályok felrúgása. Macron külpolitikájában mindig nagyra tört, a világ sorsát aktívan alakító hatalomként próbálja ismét a térképre tenni Franciaországot. Pofonokat osztogat jobbra is, balra is: nemrégiben például arra figyelmeztetett, hogy a jelenkor a két háború közötti időszakot idézi, újra a „nacionalizmus leprája” terjed, máskor meg a középosztályt ellehetetlenítő ultraliberális Európát bírálta. Szembeszáll a populizmussal, erősítené az európai integrációt, megregulázná az unió olyan „fekete bárányait”, mint Magyarország és Lengyelország.
Néhány hete a Szíriáról rendezett isztambuli konferencián Angela Merkel, Recep Tayyip Erdogan, és Vlagyimir Putyin kezét szorongatta, egyértelművé téve, hogy eredménytelennek tartja a Moszkvával szembeni nyugati politikát. Ugyanakkor közös európai hadsereg felállítását sürgeti, amely akár önállóan, az Egyesült Államok segítsége nélkül is képes megvédeni magát a sűrűsödő fenyegetésekkel, például éppen Oroszországgal vagy Kínával szemben. Az effajta törekvések persze nagyon nem tetszenek Washingtonban, de nem is nagyon titkolja, hogy ő sem szívleli Donald Trump „Amerika az első” felfogását. Közben harcos védelmezője a párizsi klímaegyezménynek, kiáll az iráni atomalku mellett, és tető alá hozná az izraeli-palesztin békét.
Ezeknek még a fele is nagy falat lenne Emmanuel Macronnak, különösen miután lassan szövetségesei is lassan kikopnak mellőle. Miután Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy nem indul újra pártja vezetéséért és utolsó ciklusát tölti, megroppant az Európát hajtani hivatott Párizs-Berlin-tengely. Az elmúlt évek választásai sem azt mutatják, hogy neki áll a zászló. Nagy-Britannia elhagyja az uniót, – ami akár lehetőséget is jelenthetne Franciaország számára – Theresa May alatt pedig amúgy is inog a miniszterelnöki szék. Közben mindenütt erősödnek, sőt Olaszországban már hatalomra is jutottak a populista pártok. Jövőre következnek az Európai Parlamenti választások, ám a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján ha meggyengülve is, de ebből is újra a jobboldali Európai Néppárt fog győztesen kikerülni.
Ha rendezné is a kapcsolatokat Moszkvával, Oroszországra nyilvánvalóan akkor sem építhet. Vlagyimir Putyinnak egyébként sincs oka engedi: nyerésre áll Szíriában, lényegében Kelet-Ukrajnában, gond nélkül bekebelezte a Krím-félszigetet, szikla szilárd a helyzete belpolitikailag. Mint a Politico találóan írja, az orosz elnök számára az I. világháborús felvonulás felér majd egy győzelmi menettel. De Macron nem számíthat Donald Trumpra sem. Az amerikai elnöknek a félidős választások izgalmai után jól jön majd egy kis szusszanás, ám teljesen másképpen képzelik el a világ jövőjét. Végül egyébként vasárnap hivatalosan nem egyeztet egymással Trump és Putyin, miután állítólag a francia fél erre kérte őket, mondván a bilaterális találkozó beárnyékolná a közös emlékezést. Valószínűleg a két hatalom vezetői a hónap végén, Buenos Airesben rendezendő G20 csúcs keretében fognak inkább találkozni, ahol Trump a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel is szót vált majd.
Végül, de nem utolsósorban a francia elnöknek előbb saját háza táján is söprögetnie kellene. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Macron támogatottsága ismét rekord alacsonyra, alig 27 százalékosra süllyedt, igaz, a többi párt vezetője sem sokkal népszerűbb, és elődjei eredményei sem voltak lényegesen jobbak. Aggódhat viszont amiatt is, hogy Marie Le Pen szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Front már húsz százalékon állt, ezzel fél százalékkal megelőzte az elnök alakulatát. A francia népet pedig kevéssé érdeklik a világmegváltó tervek, mikor tovább emelkedik az üzemanyag ára, és elmarad a gazdasági fellendülés.
