Sejtésből keserű valóság: boldogtalanná tesz a kattintásvadászat

Publikálás dátuma
2018.11.13. 10:14
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A különböző közösségi platformokon töltött idő növelheti a depresszió és a magányosság érzését az emberben - derült ki a Facebook, a Snapchat és az Instagram használatát vizsgáló első kísérleti tanulmányból, amelyet a Journal of Social and Clinical Psychology című folyóirat közölt.
A Pennsylvaniai Egyetemen dolgozó Melissa G. Hunt és kollégái arra a három közösségi platformra összpontosították a tanulmányukat, amelyek a legnépszerűbbek voltak a vizsgálatba bevont 143 egyetemi hallgató körében - írja az Eurekalert tudományos hírportál alapján az MTI.     
A tanulmány kezdetén a résztvevők mindegyikének ki kellett töltenie egy kérdőívet a hangulatára vonatkozóan. A hallgatókat véletlenszerűen osztották szét két csoportra: a kontrollcsoport tagjai a szokásos módon használhatták a közösségi oldalakat, míg a másik csoportnak napi 10-10 percre kellett korlátoznia a Facebook, Snapchat és Instagram használatát. A következő három hétben a résztvevőknek képernyőfotókat kellett készíteniük az iPhone-juk akkumulátor-használatáról, hogy a kutatók heti bontásban lássák, hogy az egyes alkalmazások mennyi ideig voltak használatban a képernyőn. Az adatok fényében Hunt és kollégái megnézték, hogy az egyes résztvevőknél egyebek között milyen mértékű volt "a valamiből való kimaradástól félelem", a szorongás, a depresszió és a magány érzése. 
"Ha az ember a szokásosnál kevesebb időt tölt a közösségi platformokon, az jelentősen csökkenti a depressziót és a magányt. Ez a jótékony hatás különösen azoknál a résztvevőknél volt érzékelhető, akik depressziósabbak voltak a tanulmány kezdetén"

- mondta a kutató.

Az eredmények ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a 18-22 éves korosztály tagjainak teljesen ki kell zárniuk a közösségi oldalakat, de ezen applikációk használatának korlátozása hasznos lehet számukra. A közösségi médiával foglalkozó irodalmak egy része szerint a különböző platformok böngészése közben a felhasználók összehasonlítást végeznek. 
"Amikor az ember mások életét nézi, különösen az Instagramon, könnyedén arra a következtetésre juthat, hogy mások élete sokkal menőbb vagy jobb mint a sajátja"

- magyarázza a kutató.

A szakemberek szerint ugyanakkor nem tudni, hogy ezek az eredmények más közösségi platformok és korcsoportok esetében, illetve eltérő körülmények között is érvényesek-e. 
Hunt szerint noha a tanulmány nem határozza meg azt az optimális időt, amelyet a felhasználóknak ezeken a platformokon kellene tölteniük, vagy hogy miként lehetne őket a legjobban használni, az eredményekből azonban mégis kirajzolódik két olyan konklúzió, amelyek betartása egyetlen közösségimédia-felhasználónak sem árthat. Először is csökkenteni kell a szociális összehasonlításra alkalmat adó lehetőségeket. 
"Amikor az ember nem azzal van elfoglalva, hogy a kattintásvadász tartalmakat bújja a közösségi médiában, akkor több időt szentel azoknak a dolgoknak, amelyek nagyobb valószínűséggel töltik el elégedettséggel a saját életét illetően"

Másodszor, mivel ezek a platformok még jó ideig az életünk részei maradnak, ezért a társadalomnak ki kell találnia, hogy miként lehetne őket úgy használni, hogy a legkevesebbet ártsák a felhasználóknak

Óriási kozmikus szökőkút segíthet megfejteni a galaxisok titkait

Publikálás dátuma
2018.11.12. 11:20
Sárga színnel az ALMA által érzékelhető hideg gázok láthatóak. A vöröses árnyalatok pedig az előzővel azonos területen az ESO Na
Fotó: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), Tremblay et al.; NRAO/AUI/NSF, B. Saxton;
Egy fekete lyuk által működtetett grandiózus gázszökőkutat azonosítottak a galaxisban az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai.
A kolosszális méretű galaktikus szökőkút tőlünk mindössze egymilliárd fényévre található. A távoli galaxis közepén lévő nagy tömegű fekete lyuk hideg molekulafelhőket pumpál az extragalaktikus térbe, az anyag pedig özönvízszerű galaktikus esőzéshez hasonlóan hullik vissza a fekete lyukra. Egy ilyen hatalmas kozmikus szökőkútban működő ki- és beáramlásokat egyszerre még sosem figyeltek meg máshol - számol be a Csillagászat.hu.
„Ez lehet az első olyan rendszer, amelyben egyértelműen észleltük mind a fekete lyuk felé beáramló hűvös molekulafelhőket, mind pedig a ki- vagy feláramló anyagsugarakat, amelyeket a fekete lyuk lövell ki magából. A hatalmas galaxis közepén ülő szupernagy tömegű fekete lyuk úgy működik, mint egy szökőkút mechanikus pumpája”

– magyarázta Grant Tremblay, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics jelenlegi, illetve az ESO korábbi munkatársa, a kutatócsoport vezetője.

A csillagászok az ALMA rádiótávcső-rendszer segítségével tárták fel a molekulafelhőkben megtalálható szén-monoxid elhelyezkedését és mozgásait. Ezek a mínusz 250–260 Celsius fok hőmérsékletű hideg molekulafelhők a jelek szerint mind a fekete lyuk felé hullanak. A kutatócsoport továbbá az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működő MUSE spektrográf segítségével a fekete lyukból kiáramló, melegebb gázok által alkotott anyagnyalábokat, jeteket is kimutatott.
„A két eszköz rendkívül eredményesen használható együtt.”

Ez a megfigyelés a galaxisok életciklusára is új fényt vethet. A kutatók gyanúja szerint az általuk feltárt folyamat valószínűleg a galaxiskeletkezés megértése szempontjából kulcsfontosságú is lehet. Habár a hideg molekuláris gázoknak mind a ki-, mind a beáramlását korábban is megfigyelték már, ám most először észlelték ezeket egyszerre, egyetlen rendszeren belül, ami azt igazolja, hogy a két jelenség egy gigantikus körfolyamat két része.  
Szerző
Frissítve: 2018.11.12. 11:26

Az ózonlyuk és az AIDS is az I. világháború öröksége

Publikálás dátuma
2018.11.11. 14:44
Világháborús harctér - illusztráció
Fotó: COLLECTION ROGER-VIOLLET / Roger-Viollet
Gyökeresen átalakította a bolygó arcát az a négy év, amíg az éppen száz éve véget ért háború dúlt. Betegségek és ökológiai katasztrófák mellett a mai közel-keleti háborúkat is a világháborútól kaptuk örökül.
Bár pontosan száz éve ért véget, november 11-én, az első világháború ma is formálja életünket - írja a BBC History -, és környezeti perspektívából nézve lesz csak igazán érzékletes 1914-1918 rettenetes öröksége.
A hadiiparnak köszönhetően erdőségek tűntek el és fajok sodródtak a kipusztulás szélére, mindössze négy év alatt. Az oszmán csapatok teljes cédruserdőket vágtak ki Libanonban, hogy a faanyaggal mozdonyokat és mészégető kemencéket fűtsenek. A Kelet-Európában állomásozó német csapatok európai bölények húsát ették, s majdnem kipusztították a lengyel Białowieża-erdőben elő egyik legfontosabb fajt. Egész folyók fulladtak agyagfolyamba, az élelmiszerek eltarthatóságát lehetővé tevő konzervdobozok kedvéért, mikor az európaiak vég nélkül igyekeztek növelni az ázsiai ónbányák kapacitását.
Minthogy a keleti marhavész megfertőzte a jelentős afrikai marhaállományt, hatalmas állattenyésztő telepeket létesítettek Argentínában, amelyek amellett, hogy gondoskodtak az antant fehérje-utánpótlásának zöméről, totálisan átalakították a dél-amerikai pampákat. Az erdőirtást az állati eredetű metán- és széndioxid-felszabadulás megugrása követte, ami később az ózonlyukban és a globális felmelegedésben mutatta meg hatását. Eközben az amerikai és kanadai gabonatermesztők feltörték a félszáraz prérik földjét, ami a következő évtizedekben széleróziót és elsivatagosodást okozott.
Az emberek életét gyökeresen átalakította a nagy háború - és nem csak a 8 millió halott és 20 millió sebesült, testileg és lelkileg is nem gyógyuló sebeket szerző túlélő szempontjából. Tömeges éhezés, menekültválságok és járványok jártak a háború nyomában, az 1918–1919-es spanyolnáthában például világszerte 20–100 millió ember halt meg. De az AIDS terjedése is a világháború és az európai nagyhatalmak műve: a gyarmattartók besorozták, kényszermunka-zászlóaljakba zsúfolták és tömegesen hurcolták a világ különböző pontjaira az afrikaiakat, ami talán a HIV-1 vírust is elszabadította későbbi.
És nem utolsó sorban a mai közel-keleti háborúk is az európai gyarmatosítók első világháborús geopolitikai érdekeivel állnak közvetlen kapcsolatban. Az oszmán kézben lévő Moszul, Bagdad és Baszra ígéretes kőolaj-lelőhelyeihez igazították a brit katonai stratégiát Mezopotámiában. Az energiapolitika volt a hajóereje a Közel-Kelet háború utáni úgynevezett „mandátumokra” darabolásának is a győztes hatalmak részéről, ami egyenes útként vezetett a térség instabilitásához.
Szerző
Frissítve: 2018.11.11. 14:51