Sejtésből keserű valóság: boldogtalanná tesz a kattintásvadászat

A különböző közösségi platformokon töltött idő növelheti a depresszió és a magányosság érzését az emberben - derült ki a Facebook, a Snapchat és az Instagram használatát vizsgáló első kísérleti tanulmányból, amelyet a Journal of Social and Clinical Psychology című folyóirat közölt.

A Pennsylvaniai Egyetemen dolgozó Melissa G. Hunt és kollégái arra a három közösségi platformra összpontosították a tanulmányukat, amelyek a legnépszerűbbek voltak a vizsgálatba bevont 143 egyetemi hallgató körében - írja az Eurekalert tudományos hírportál alapján az MTI.

A tanulmány kezdetén a résztvevők mindegyikének ki kellett töltenie egy kérdőívet a hangulatára vonatkozóan. A hallgatókat véletlenszerűen osztották szét két csoportra: a kontrollcsoport tagjai a szokásos módon használhatták a közösségi oldalakat, míg a másik csoportnak napi 10-10 percre kellett korlátoznia a Facebook, Snapchat és Instagram használatát. A következő három hétben a résztvevőknek képernyőfotókat kellett készíteniük az iPhone-juk akkumulátor-használatáról, hogy a kutatók heti bontásban lássák, hogy az egyes alkalmazások mennyi ideig voltak használatban a képernyőn. Az adatok fényében Hunt és kollégái megnézték, hogy az egyes résztvevőknél egyebek között milyen mértékű volt "a valamiből való kimaradástól félelem", a szorongás, a depresszió és a magány érzése.

Az eredmények ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a 18-22 éves korosztály tagjainak teljesen ki kell zárniuk a közösségi oldalakat, de ezen applikációk használatának korlátozása hasznos lehet számukra. A közösségi médiával foglalkozó irodalmak egy része szerint a különböző platformok böngészése közben a felhasználók összehasonlítást végeznek.

A szakemberek szerint ugyanakkor nem tudni, hogy ezek az eredmények más közösségi platformok és korcsoportok esetében, illetve eltérő körülmények között is érvényesek-e.

Hunt szerint noha a tanulmány nem határozza meg azt az optimális időt, amelyet a felhasználóknak ezeken a platformokon kellene tölteniük, vagy hogy miként lehetne őket a legjobban használni, az eredményekből azonban mégis kirajzolódik két olyan konklúzió, amelyek betartása egyetlen közösségimédia-felhasználónak sem árthat. Először is csökkenteni kell a szociális összehasonlításra alkalmat adó lehetőségeket.

Másodszor, mivel ezek a platformok még jó ideig az életünk részei maradnak, ezért a társadalomnak ki kell találnia, hogy miként lehetne őket úgy használni, hogy a legkevesebbet ártsák a felhasználóknak