Sokkal jobban kikapott Trump, mint ahogy látszott

Egy héttel az amerikai félidős választások után, a postai voksokat is figyelembe véve, a korábbinál kedvezőbb a demokraták szempontjából.

A még most sem teljesen lezárt szavazatszámlálás friss meglepetése, hogy Arizonában a demokrata Kyrsten Sinema nyerte meg a szenátorválasztást, kiütve a nyeregből a voksolás utáni éjszakán készült első mérleg szerint még győztesnek látszó, republikánus Martha McSallyt.

Ez a fordulat azért jelentős, mert Arizona elég szilárdan „vörös”, vagyis a republikánusok felé hajló államnak számított eddig. Ez a győzelem persze önmagában még nem jelenti azt, hogy a félidős választást hatalmas demokrata előretörés, a többek által várt „kék hullám” jellemezte volna, de kétségkívül jelzésértékű, hogy a 42 éves Sinema győzelmével 1988 óta most először választottak ebben a „vadnyugati” államban demokrata párti szenátort.

Kyrsten Sinema több szempontból is úttörő: ő lesz Arizona első női szenátora, illetve az első nyíltan biszexuális amerikai szenátor. Az elmúlt hat esztendőben a képviselőház tagja volt. Nem radikális, hanem sokkal inkább kiegyensúlyozottságra törekvő demokrata politikusnak számít: képviselőként megszavazta a Donald Trump elnök által szorgalmazott törvényjavaslatok több mint a felét.

Bár az eredmények még most sem teljesen véglegesek és hivatalosak, könnyen elképzelhető, hogy a republikánusoknak a száz tagú szenátusban a két elnökválasztás közötti félidőben tartott nagy erőpróba nyomán is csak alig lesz több szenátoruk, mint az eddigi 51, annak ellenére, hogy tíz olyan szenátusi poszt betöltéséről szavaztak most az amerikaiak, ahol eddig demokrata volt a szenátor, de az államban a 2016-os elnökválasztáson a republikánus Trump kapott több szavazatot, tehát az állam a legutóbbi mérhető versengés idején a republikánusokhoz pártolt.

Az, hogy most több „veszélyeztetett” szenátori poszton voltak kénytelenek vállalni a demokraták a megmérettetést, alapvetően a véletlennek tudható be: a félidős választáson a szenátusi helyek egyharmadáról döntöttek, mert a szenátori mandátum hat évre szól, és kétévente újítják meg a testület egy-egy harmadát.

Floridában még újraszámlálják a szavazatokat, Mississippi államban pedig e hónap 27-én pótválasztást tartanak, a tartós szenátusi erőviszonyok csak akkor fognak kialakulni.

Donald Trump már a november 6-i választás után néhány órával kihirdette a republikánusok hatalmas győzelmét. Ez az értékelés nem is a szenátusban bizonyult a legkevésbé megalapozottnak, hanem a teljesen újraválasztott képviselőházban, ahol a demokraták legkevesebb 32 helyet elhódítottak a republikánusoktól, további négy helyen pedig nyerésre állnak, és ezzel elragadták a többséget az eddig 23 fős előnyben volt republikánusoktól.

A szövetségi kormány politikáját, manőverezési lehetőségeit ugyan közvetlenül nem érinti, de az Egyesült Államok közhangulatáról sokat elárul, hogy a demokraták a félidős választásokon a maguk javára fordították meg az erőviszonyokat az 50 közül 7 szövetségi államban a kormányzóválasztás nyomán, valamint 8 szövetségi államban az állami törvényhozás tagjainak a megválasztásakor. Összességében a demokraták a 70-es évek első felében tombolt Watergate-botrány időszaka óta most szerepeltek a legjobban a félidős választásokon.

Az, hogy a képviselőházban „kék fordulat” történt, alapvetően átírja majd az elkövetkező két esztendő várható amerikai belpolitikai forgatókönyvét, hiszen az elnök emberei semmi lényeges törvényalkotást nem lesznek képesek keresztülvinni, ha nem kötnek alkut a demokratákkal, nem mennek elébe egyes demokrata követeléseknek. Ráadásul az a lehetőség is elveszett a republikánusok számára, hogy a két év múlva újra esedékes képviselőházi választásokra való felkészülés jegyében a saját érdekeiknek megfelelően rajzolják át az egyes képviselői választókerületek határát, ami – tekintettel az állandóan változó népességi arányokra – folyamatosan meglévő manipulációs lehetőséget biztosít a mindenkori többségnek.