Cseh vitéz a Szajna partján

Fölzaklatott hetek, sőt immár hónapok óta a francia sajtóvilág. Cikkek tucatjai jelentek meg arról a vezető párizsi napi és hetilapokban, hogy a Szajna partján hódító hadjáratra indult Daniel Kretinsky, a negyvenhárom éves cseh energiacsászár. Tekintélyes részvénytulajdont szerzett a Le Monde birodalomban, ebben a kivételes hatalmú redakcióban. 
Csehországban az energiaipar guruja, valamint az egyik legnagyobb médiacég - benne a legnagyobb példányszámú bulvárlap - tulajdonosa, aki már hosszabb ideje jelen van a nemzetközi porondon is. Édesatyja informatikus professzor, édesanyja jogász, a cseh alkotmánybíróság szakértője, és ő maga is e világból indult joghallgatóként. Ugyanakkor már szinte középiskolás korától frankofon elkötelezettségű kulturális értelmiséginek vallja magát. A Le Monde-hoz bizonyos Matthieu Pigasse révén érkezett: az utóbbi 49 százalékos részvénycsomag tulajdonosa a világrangú párizsi napilapnál, Kretinsky az ő pakettjéből vásárolt be nemrégiben. Tulajdonosa lett ugyanakkor a Lagardere csoport korábbi portfóliója egy részének is:  megvette az  Elle-t és a Télé 7 Jours-t, valamint megszerezte a Marianne című hetilapot.
A felvásárlás a Le Monde Szajna-parti redakciójában érthetően viharra vezetett. A háborút követő lapalapítás óta még a De Gaulle tábornokkal megkötött alkujában az erősen katolikus orientációjú Hubert Beuve-Méry megállapodásba foglalta, hogy a redakció politikai irányvonalának meghatározásába mindig döntő szava lesz a szerkesztők tanácsának, az újságírók közösségének, így igyekeztek megőrizni az újság politikai függetlenségét. Időnként természetesen közbejöttek kisebb súrlódások, amelyek rendszerint elsimultak, és mindig megmaradt a teljes szólásszabadság. Most azonban a szerkesztők tanácsa megrettent, fölébredhet megint a veszély.
Matthieu Pigasse azonban igyekezett lehűteni a kedélyeket: mint az AFP-nek nyilatkozta, legfőbb céljának továbbra is azt tekinti, hogy megőrizze a Le Monde csoport egyensúlyát és függetlenségét, s úgy véli, Daniel Kretinsky ehhez jelentősen hozzá tud járulni.   
Szerző
Várkonyi Tibor
Frissítve: 2018.11.16. 09:48

Trauma

 A fiatalember megvakult. Nem tudta, fog-e újra látni valaha. Nem ígértek gyógyulást az orvosok, sok figyelmük nem is jutott a sebesült katonára, egyre a rengeteg közül. 
Várnia kellett, tehetetlenül és kiszolgáltatottan. A poroszországi Pasewalk hadi kórházában ápolták, az első világháború végnapjaiban. 1918 október közepén sebesült meg a flandriai fronton, Ypres-nél, brit gáztámadásban. A mustárgáz általában égési sérüléseket és tüdőödémát okozott, de előfordult, hogy a kötőhártyát roncsolta az áldozat szemében. Ez történt az őrvezetővel is.
Nyomorultul, magányosan teltek napjai. Otthon, család nem várta. A szülei meghaltak, testvéreivel megszakadt a kapcsolata, nem volt felesége, barátnője, gyereke. Senkije a világon, akit érdekelt volna, él-e még egyáltalán. Mi járhatott a fejében, amíg bekötött szemmel feküdt? Mindjárt harminc éves, egész addigi élete totális kudarc. Szerencsétlen, meg nem értett művész, hajléktalanszállón tengődött, a hazájában katonának se kellett, úgy került önkéntesként a németekhez. A fegyverletétel híre a betegágyon érte november 11-én, és a végletekig lesújtotta. Állapota megint rosszabbra fordult.
Ez később táplálta a gyanút, hogy a vaksága valójában nem a mustárgáz, hanem a harctéri sokk következménye volt. Tehát pszichés eredetű, hisztérikus zavar, ami szintén nem ritkaság a lövészárkok poklában. Így vagy úgy, a sérülés traumája hatással volt Adolf Hitler életének alakulására.
Ő maga állította: a kórházban határozta el, hogy politikus lesz. „Éjszakákon át forrt bennem a gyűlölet, a gyűlölet azok iránt, akiket mindezért felelősség terhelt”, írta a Mein Kampfban a kapituláció utáni napokról évek múltán, és a zsidókat nevezte meg Németország árulóiként. Talán tényleg akkor, a kilátástalannak tűnő pillanatokban hatalmasodott el rajta végzetes küldetéstudata, talán csak utólag magasztosította fel kórtermi kínjait megvilágosodás-élménnyé új karrierje érdekében. Találgat az utókor arról is, hogy hipnózissal kezelték Pasewalkban, hátha az idézett elő drámai változásokat a személyiségében.
Száz év telt el azóta. Bárcsak megértenénk végre, mi és miért történt a balsorsú katonával, attól kezdve, hogy visszanyerte a látását, és 1918 november végén elhagyhatta a kórházat, egészen öngyilkosságáig, 1945-ig. Hiányzik a megnyugtató magyarázat a közbenső 26 és fél évre. Miből született a leendő Führer, miért szegődtek nyomába a tömegek, mitől vetkőzött ki önmagából az emberiség? Honnan indult az út, amelyik a hullahegyekig és az üszkös romokig vezetett?
Szerző
Bártfai Gergely
Frissítve: 2018.11.15. 10:00

Előválasztás

A tartósan 10 százalék alatt népszerű, az 5 százalék alá szorgalmasan taposó MSZP (és a kis híján több mint 1 százalékos Párbeszéd) főpolgármesteri előválasztást rendez januárban. Hát ez bizony izgalmas lesz. Már most rágom a körmöm. A parádés címért eddig tülekedők sora hemzseg az ifjú tehetségektől. Azokról, akik nem óhajtanak részt venni az előzetes megméretkezésen, nem is beszélve. Ők nem kevésbé tehetségesek. 
Főhet a fejünk nekünk, előválasztóknak. Kire voksoljunk? Egyáltalán, kik lesznek a később egyesülő pártok külön-külön előjelöltjei? És lesz-e közöttük tévé-vita? Vajon hajba kapnak? Na, az nem valószínű! Ugyanis nincs min. Annyira egyetértenek mindenben. Egyiküknek sincs épeszű terve arra az esetre, ha nyerne. Végül is bölcs az önmérséklet. Nyerésre ugyanis semmi esély. 
Ám tételezzük föl, hogy valahonnan a sifonír aljából előkerül egy tökéletes jelölt, egy született főpolgármester. Amint az MSZP vagy a DK saját jelöltjének tekinti, a potenciális szavazók fele elpártol tőle. Ha mindkét baloldali erőtlen támogatja, akkor 75 százalék hátrál ki, ha az LMP is beszáll a támogatásba, akkor élő szavazója nem lesz a tökéletes jelöltnek. Mi, budapestiek ugyanis nem vagyunk teljesen hülyék. Két dologból elegünk van: a pártok irányította önkormányzatokból és a Fidesz-féle fővárosi létből. Nem kicsit, nagyon!
A pártok alkotta képviselőtestületek kizárólag az „országos érdek” érvényesítésére esküdnek föl. Ha véletlenül egy tisztességes, helyi érdeket szolgáló polgármesterrel kerülnek szembe, legázolják, mint úthenger a szitakötőt. Látjuk, hogy a Fidesz esetében nincs kivétel, és bár az SZDSZ-MSZP időkhöz képest a különbség nagyságrendi, a tendenciák akkor is hasonlóak voltak. Hogy mi az „országos érdek”? Természetesen a korrupció. 
A fővárosi lét Budapestnek Trianon óta csak kárt és veszteséget okoz. 2010 óta pedig a vidéki „szívű” kormány kirabolja a várost, minden tárgyi érték elfoglalására és a szellemi élet teljes elpusztítására készül. Sport világversenyek céljára sajátítja ki utcáinkat és tereinket. Kötélbarátok építenek stadionokat és szállodákat a szent családnak és stróman úrnak. Mi ez? Korrupció a javából! Globális! Közben a város dzsumbujosodik. Hajrá Magyarország! Hajrá Budapest! Éljen Tarlós István! 
Menjünk előválasztani?
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2018.11.15. 10:00