A hazaáruló király

Publikálás dátuma
2018.11.23. 12:00

Azt mondotta Habsburg Károly a horvátoknak és cseheknek, hogy vegyenek annyit az ország földjéből, amennyit csak tudnak
Habsburg Károly bukása előtt boldog-boldogtalannak kínálgatta hű magyarjait. Horvátoknak és cseheknek mondotta Magyarország királya, hogy vegyenek annyit az ország földjéből, amennyit csak tudnak. A fő az, hogy maradjanak meg a Habsburg jogara alatt.
Ha közönséges halandó követte volna el azt, amit Magyarország királya tett meg az országgal, és ha ez a közönséges halandó a földi igazságszolgáltatás kezére kerül, akkor halálnak halálával lakol. Hisz ez nyilván-való hazaárulás volt. Hazaárulás, amelynek a büntetése a katonai büntetőtörvénykönyv szerint: halál.
De király tette g monarchikus országban nincs bűntett, amiért királyt büntetni lehet. A király minden törvények fölött áll. A király szent és sérthetetlen. A király nem hibázhat, mint egy régi angol jogi mondás mondja. A királynak nincs bűne. S lelki-ismeretfurdalása sincs. Mert a királyokban megvan az az érzés, hogy nem ők vannak az államért, hanem az állam őértük. Az állam én vagyok, mondotta XIV. Lajos. S ez nemcsak a Napkirálynak volt a véleménye, ha-nem ez a felsőbbséges érzés áthatja a királyság egének kis bolygóit is. Bármily jelentéktelen ember volt is Habsburg Károly, ő azt hitte, hogy a monarchiának hatalmas területei, sok milliónyi népe elsősorban azért van, hogy egy embernek, legjobb esetben egy családnak szolgáljon. A monarchia népei a Habsburgokért éljenek s a Habsburgokért haljanak. A monarchia a Habsburgok uradalma, a Habsburgok magántulajdona. A monarchiát alkotó országokból ő részeket hasíthat, népeket bocsáthat áruba, mint a nagybirtokos az ő gulyáit.
És nem lehet mondani, hogy a Habsburgnak, ha így gondolkodott népeiről, ne lett volna igaza. Azok a népek, amelyek parancsszóra mennek a vágóhidra, csaknem olyan állatok, mint azok a marhák, amelyek nyugodtan mennek arra a helyre, ahol életüket veszik. Sőt marhábbak a marhánál, mert a marha nincs tisztában azzal, hogy a vágóhíd egyet jelent a halállal. A népek azonban tudják, hogy a háború, az imperialista célokért folyó világháború emberek vágóhídja, hatalmas embermészárszék. Ha az állam polgárai engedelmes barmok, akkor a királyokban kialakulhat olyan tudat, hogy az állam az ő magántulajdonuk, hogy ők még akkor is, ha egyébként jelentéktelen semmik, az államok.
Az öntudatra ébredő nép ezért nem tűrhet királyokat.
Népszava 1918. november 23.