zene;irodalom;

2018-11-30 12:00:00

Magashegyi kalandozások

Pályafutásának egyik legizgalmasabb koncertjére készül a Magashegyi Underground. Régi és új dalaik mellett szimfonikus zenekarral szólaltatják meg Tóth Krisztina szövegeire épülő irodalmi lemezük anyagát.

Bocskor Bíborka énekesnő szinte a kezdetektől, 2006-tól tagja a Magashegyi Undergroundnak. „Ötünk konstellációja egyedülálló, érzékeny és értékes esszencia. Sok mindenben különbözünk, de együtt találtuk ki az aluljáró-turnét – majdnem egyszerre a szimfonikus koncertjeinkkel. Ez az a két távoli pont, ami ma is létezik, s amit a nevünk is definiál.” Szerinte a zenekar életében fontos mérföldkő volt a közös kezdeti elhatározás, amihez máig tartják magukat: minőségi és kísérleti popzenét létrehozni. Mérföldkő ez a koncert is, mert „bevállaltuk azt a missziót, hogy a popzenéhez közelebb visszük a kortárs irodalmat és fordítva.”

A zenekar régóta szoros kapcsolatban áll mai magyar költőkkel és műveikkel. Parti Nagy Lajos Nyár, némafilm című versét 2010-ben zenésítették meg, Ezer Erdő című bemutatkozó nagylemezükre. Bíborka szerint „szépen illeszkedett a lemez hangulati, dramaturgiai ívéhez, sőt emelte azt hipnotikus, nyugodt kétségbeesésével. Parti Nagy Lajos kedves és nagyvonalú volt a feldolgozásunkkal kapcsolatban. Závada Pétert is nagyon szeretjük: a Szinopszis című versét zenésítettük meg és közösen rögzítettük a Csend című dalt. Idén pedig Tóth Krisztina versei és prózái annyira beszippantottak bennünket, hogy most az ő alkotásaiból készítünk lemezt.” Az énekesnő szerint Tóth Krisztina költészete könyörtelenül őszinte, örvénylően mély. Most rögzítették például a Somnivore című versre írt dalt – billentyűsük, Fűrész Gábor szerzeményét –, nőikar közreműködésével. „Olyan, mint ha a görög drámákból a kórus benyitott volna az ajtónkon és velünk is maradt volna. A Kosztolányi hajszálaiból pedig egy teljesen modern, szomorú, súlyos sodrású dal lett, a dobosunk, Toldi Miklós zenéje által.”

A mostani koncert hangzását különlegessé teszik azok a szimfonikus hangszerelések, amelyeket a kitűnő jazz-trombitás, Subicz Gábor készített. „A zenekar szerzői nagyon pontos instrukciókat szoktak adni nekem – gyakran olyan zenei irányokat, műfajokat célozva meg, amelyek jóval túlmutatnak egy popzenekar mozgásterén. Nagy kihívás ilyen nagy apparátussal dolgozni. A zenekar sosem hangszerekből, hanem hangszeren játszó emberekből áll; ezt a mai, laptopról vezérelt korban hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ennek pszichológiai és akusztikai részei is vannak: úgy kell kialakítani a hangzást, hogy minden érthetően szóljon, izgalmas legyen, de ne legyen káosz. És természetesen úgy kell a Magashegyi Underground zenei világába beemelni egy nagy csapat klasszikus zenészt, hogy egyik fél se lógjon ki, nagyon érzékeny egyensúlyt kell teremteni” – mondja kérdésünkre Subicz Gábor.

Bocskor Bíborka úgy látja, a Magashegyi Underground semmiben sem tartja be a mai magyar popzene kereteit, szabályrendszerét. Dinamikusan változó zenekar, amely nem épít imázst, nem faragja a saját szobrát, ezért mondanivalója sem tud beporosodni. „Eszméletlenül szerencsések vagyunk, hogy a közönségünk folyamatosan velünk tart. Akkor is, ha az A38-on egy exkluzívabb, intimebb hangulatú, minimál-hangszerelésű koncert ötletével jövünk, és akkor is, amikor irodalomról vagy szimfonikus koncertről van szó” – mondja az énekesnő.