Papp Sándor Zsigmond: Az ártatlanság tora

Publikálás dátuma
2018.12.02 11:41

Fotó: FORTEPAN
Ott állt előtte az előszobában azzal az ázottkutya-pofájával, és látszott rajta, hogy fél.
A lakás hiába árasztott magából biztonságos étel- és öregemberszagot, nem lehetett tudni, hogy melyik zugból támad majd valamilyen kivédhetetlen veszedelem. Remegve bújt be a konyhai asztal alá. Pali bácsi pontosan tudta, ilyenkor az a legjobb, ha békén hagyja a jövevényt. Csak egy kis vizet, meg a déli pörkölt maradékát tette elé, de nem sajnálta, alaposan megpakolta a műanyag tányért. Jóllakottan már másként fogja látni a világot, még akkor is, ha ez a világ a környező utcák és Kossuth tér tágassága és szabadsága után most pár négyzetméterre szűkült.
Hamar összebarátkoztak. Eleinte csak Mocsoknak hívta, mert piszkos volt a szőre, elhanyagolt mindene, tele bolhával és kullanccsal, és a kalciumhiány miatt úgy járt, mint egy medve. Arra gondolt, ha majd mindent problémát orvosol, megfürdeti, beadja a féregirtót meg elviszi oltásra, akkor rendes nevet keres majd neki, Betyár vagy Burkus, valami komolyat. Az ilyesmit jól meg kell fontolni. Egy rossz név mindent elronthat. Senyák Pál februárban töltötte be a hatvanat, és egészen biztos volt benne, hogy ő lesz az utolsó kutyája. Hülye, aki ennél tovább akar nyújtózkodni. Ő viszont sosem volt idealista bolond. Ide is azért költözött, mert idejében felmérte, hogy tovább már nem tudja fenntartani a budai lakását, ez a társasházi garzon viszont teljesen megfelel az igényeinek, és még pénze is maradt, amit félretehetett betegségre, váratlan kiadásra.
Megsiratták a régi helyén. Volt is miért. Senyák Pál, vagy inkább Pali bácsi mindig segítőkész volt, de sosem tolakodó. Nála mindig menedéket talált Jolika, ha kizárta magát, és meg kellett várni a lakatost (később pótkulcsot hagyott az öregnél), etetett macskát és papagájt a gazdák távollétében, sőt egyszer-kétszer még az óvodába is elment Kristófért, ha a művészházaspár rosszul osztotta be az idejét. Szerették, becsülték. Mintha egy egész házat vett volna feleségül a régi szerelmei helyett. Azt maga sem tudta már megmondani, hogy miért maradt magányos, bár ő igazából soha nem gondolta magát egyedülállónak. Erre is jó a kutya. Az ő hűségüket semmi sem kérdőjelezheti meg, az ember csak tanulhat tőlük.
Mocsok a következő hónap végére teljesen megszokta a helyét. Már nem is rágott, nem kaparta a kilincset, és egyre többször eresztette ki a hangját: csaholt örömében, ha megérkezett a piacról, és dühösen acsargott az ajtó előtt elvonuló idegenekre. Talán ebből is lett a baj. Senyák Pál úgy vélte, hogy sok mindent látott már, de az üzenet a faliújságon mégis meglepte. A társasházi szabályzat volt, abból is az együttélésre vonatkozó bekezdések, néhány mondatot az állattartásra vonatkozó részből ki is emeltek zöld filccel. „Házi vagy egyéb állatot súlyra és nagyságra való tekintet nélkül csak a lakóközösség engedélyével, a lakóközösségi élet zavartalan megőrzése mellett lehet tartani. Ellenkező esetben az állat elhelyezésre kerül, amely a gazda feladata és felelőssége.” Aztán pár nap múlva, talán nyomatékként, a közös képviselőtől kapott levelet. „Többen jelezték neki a problémát” írta, s az egész hemzsegett a zavaros, túlfogalmazott, valahogy mégis fenyegető mondatoktól.
Nem sok választása maradt. Ha beleáll a dologba, akkor végig kell járnia az összes szomszédot, és a beleegyezésüket kell kérnie. Utólagosan is. Sűrű elnézéseket kérve. Így talán kiderülne, hogy a mosolygós nagycsaládos anyuka, a magának való egykori könyvelő, a madarak eleségére kínos ügyelő nyugdíjas vagy az izgága autószerelő volt-e a feljelentő. Akik szemtől szemben mind mosolyogtak, gügyögtek a még féléves kutyájának, dicsérték, milyen nemes dolog, hogy befogadta az utcáról, és nem vitte egyenesen a menhelyre, ahol – ezt mindenki tudja – előbb vagy utóbb elaltatták volna. A könyvelő még a korábbi gazdákat is szidta, hogy miként lehettek ilyen felelőtlenek. De most láthatóan jobb kezekbe került Mocsok sorsa.
A kutya volt csak igazán őszinte. Kivétel nélkül megmorgott mindenkit.
A másik lehetőség az volt, hogy nem várja, amíg egy háta mögötti röpgyűlésen kötelezik az „állat” eltávolítására, hanem maga keres neki új gazdát. S lehetőleg minél gyorsabban. Mert fél év múlva már nem lenne hozzá lelkiereje.
Egy vagy két hónapig nézte a kutya hűlt helyét. A tányérját, a szakboltban vásárolt játékait.
Az első visszapillantót nem sokkal karácsony előtt törte le az udvaron parkoló kocsik valamelyikéről. Az autószerelő ablakát egy kaviccsal dobta be a szomszéd kertből, egy fa mögül. A kukába dobta a nagycsaládosok leveleit. Nem kellett sok idő hozzá, hogy mindenki rá kezdjen gyanakodni. Ő lett a rettegett, őrült szomszéd. A Gonosz maga. Súlyos rosszkedv telepedett a házra, aki tehette, plusz zárat szereltetett fel.
A rendőrséget is többször kihívták. Senyák Pál készséges volt, friss kávéval kínálta őket. És mindenben ártatlannak vallotta magát. Fiatalos huncutság tükröződött a szemében, mint aki pontosan tudja, hogy egy ideig semmit se tehetnek ellene. De hát hülye, aki ennél tovább tervez.

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20