Temették a tudás szabadságát, harcias közösséget alapítottak helyette a hallgatók a Kossuth téren

A CEU-t búcsúztató diáktüntetésen felszólalt a Magyar Szakszervezeti Szövetség vezetője is, a hallgatók pedig nem csak egy új szervezet létrehozását jelentették be, de azt is, hogy december 8-án kiállnak a rabszolgatörvény ellen.

"Egy szerelmet eltemetni jöttünk" - kezdte rövid beszédét az első felszólaló. Talán ha százan voltak a Kossuth téren - inkább hasonlított sajtótájékoztatóra a rendezvény, mint tüntetésre. Nem tette kevéssé borússá a demonstráció hangulatát a felhőktől szürke ég sem, miközben a Parlament előtt egy valódi koporsót kezdtek elföldelni a jelenlévők. A búcsúztatott szerelemét, mely a tudás szabadsága. "Felfelé, előre nézünk. Búcsúnk csak így lehet méltó, fájdalmunk csak így lehet erő" - zárta.

- vette át a szót a következő diák, a bemutatkozást szintén mellőzve. "Önállóak és függetlenek vagyunk, és nem vállalunk kevesebbet, mint a teljes, gyakorlati szolidaritást" - szögezte le, majd meg is magyarázta: "értelmiséginek lenni ugyanis nem kitüntretettség, hanem felelősség". Beszédéből kiderült,

"Valljuk, hogy a munkás nem gép, ami gombnyomásra termel, ahogy a diák sem az, akin az állam nagy haszonnal túladhat" - fogalmazott a felszólaló. Elmondta még, hogy a hallgatók létrehoztak egy közösséget, ami vasárnap hivatalosan is megalakul. Aztán harciasan szólásra sarkallta azt, aki eddig hallgatott, aki pedig szólt, azt üvöltésre. "Ha vitatkozol, szerveződsz. ha szerveződsz, cselekedj".

Követte őt Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke. Szolidaritását fejezi ki a diákokkal, viszonozva a gesztusukat. "Ez szól azoknak a munkáscsaládoknak gyerekeiről is, akiktől a lehetőség veszik el, hogy egy jobb élet reményében egyáltalán a startvonalhoz állhassanak" - fogalmazott. Mint mondta,

"Mondjuk ki együtt, hogy elég volt" - zárta le beszédét Kordás, aki egy lecsúszó helyett egy felemelkedő Magyarországért áll ki.

Majd a hallgatók kiáltávnyát olvasták fel - egyszer magyarul, majd még egyszer, angolul. "Mi vagyunk azok, akik elmentek, és nem jönnek haza" - a szöveg egyetempolitikáról épp úgy szól, mint egzisztenciális válságról, a fiatalok teljes kilátástalanságáról a mai Magyarországon. Egyre kevesebben lehetnek ők, akik még megengedhetik, hogy egyetemre járjanak, hangzott el. Az ösztöndíj lassan csak alamizsna, a tanuláshoz hitelt kell felvenni -

A szakjaikat, egyetemüket felsőbb érdekek miatt elvesztő, csalódott diákok hangján szólt a kiáltvány, akik ráébredtek, hogy a tudás és kultúra egy szűk réteg privilégiuma. "Mi vagyunk azok, akiknek hallgass a neve, és most mégis kiáltunk", mondták: kiáltanak a nincstelenekért, az éhbérért, a feketén, a megbízási szerződéssel dolgozókért és dolgozni akarókért, sorolták, kiáltanak az éhezőkért, elesettekért, a zsarnokság ellen. Érdemes meghallgatni, a felvételen a 18. perc előtt kezdődik.