Nyelvi és szerkezeti kegyetlenség, életközelinek tűnő élmények: Jól fésült mennydörgés címmel jelentek meg Jorge Luis Borges összegyűjtött novellái.
„Az az első megdöbbentő élmény – akárki, akármikor visszaemlékszik az első olvasmányélményére –, hogy bármelyik novellát elolvassuk, egy regényt találunk sűrítve. Olyan szerzőről van szó, akinek végtelen számú története volt, de ezt nem lehetett volna annyi regényben megírni, ahány novellában meg tudta” – hangsúlyozta Jorge Luis Borges írásainak jelentőségét a Jelenkor Kiadó igazgatója, Sárközy Bence a Jól fésült mennydörgés című kötet bemutatóján. Az argentin születésű, ugyanakkor a spanyol nyelvű irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója írásaival különös benyomást gyakorol olvasóira, szerkesztőire, és fordítóira egyaránt – vélekedett a könyvbemutatón Scholz László műfordító, a kötet összeállítója és Kutasy Mercédesz műfordító.
Borges neve a nemzetközi színtéren sokáig ismeretlen volt, így nem meglepő, hogy hazánkban is csupán a hetvenes évektől kezdődően kezdtek el foglalkozni a műveivel, és neve leginkább a science fiction területén kezdett ismertté válni (holott nem sci-fi szerzőről van szó). A most megjelent kötetben először olvashatók a szerző különböző kiadásokban megjelent elő- és utószavai, valamint önéletírása, amelyet 1970-ben a The New Yorker hasábjain publikált. Mégsem lehet azonban véletlen Borges késői fogadtatása, műveinek elterjedése; Kutasy rámutatott, a szerző írásai egyfajta kultúrsokkal járnak: például számos olyan tulajdonnév szerepel bennük, amelyekről nem eldönthető, valódiak-e vagy csupán kitaláltak. Scholz László is hangsúlyozta, Borgest fordítani egyszerre rémálom és tiszta élvezet.
A kávéházi kultúra, a közös vacsorák, és a számos anekdota voltak csak igazán a szerző forrásai és alapanyagai – mutattak rá a beszélgetőtársak. Műveiben azonban feltűnően kevés szerepet kapnak a női karakterek – emelte ki Nádor Zsófia, a kiadó szerkesztője, a beszélgetés moderátora. Kutasy szerint ez annak is köszönhető, hogy Borges írásaiban nincs élet, „művei a könyvekről szólnak, az élethez kevés köze van” – vélekedett a fordító. Scholz is hozzátette: az irodalom egyfajta kompenzálás is volt részére; amit nem tudott elérni az életben, azt leírta. Amit írt, az azonban széles körű világlátásról, életközeliségről, tűpontos megfigyelésekről tanúskodik – ez a bemutatón Gyabronka József színművész által felolvasott részletekből is kitűnt. S bár a szövegekben számos erőszakosnak mondható jelenet van, Kutasy rávilágított, a szövegek „inkább konceptuálisan kegyetlenek: amiatt, ahogy megformáltak, a szerkezetük sokkal kegyetlenebb. Az összes motívum, ami benne van, az irodalom. Borgesnél szerintem mindig érezzük azt, hogy ezek olvasmányélmények. Igazán sose látott bicskázást, igazán sosem volt ott.”
Vagy a nyelvi megformáltságon, vagy a szerkezeten csodálkozik az olvasó – mondta a műfordító, hozzátéve: amiatt sem gondoljuk, hogy igazi erőszak lenne a művekben, mert minden pontosan megszerkesztett, nincs semmiféle esetlegesség vagy asszimetria. „Mindegyik elem pont ott van matematikailag, ahol lennie kell. Valószínűleg annyiban kegyetlen, hogy kivégzi az olvasót.”
2018, Jelenkor
