„A semmiben élnek, és a semmibe zuhannak”

Publikálás dátuma
2018.12.07. 13:04
A hajléktalanság problémája nem oldódott meg azzal, hogy az utcáról rendeleti úton eltávolították a hajléktalanokat
Fotó: Népszava
A hajléktalanok megsegítését, és a probléma iránti érzékenyítést tűzte ki célul az Emberi Jogok Világnapjára szervezett Utcazene az utcán élőkért című jótékonysági koncert.
„Ebben a kezdeményezésben azért jó részt venni, mert platformként vagyunk együtt jelen, nem elszigetelt tényezőként. Meg kell éreznünk a közösségekben rejlő belső erőket, és akár ezzel az eseménnyel aktívabbá, szolidárisabbá tenni a passzivitásban leledző környezetünket” – mondta lapunknak Rutkai Bori énekes, dalszerző az Amnesty International Magyarország által szervezett Utcazene az utcán élőkért című ingyenes koncert apropóján. Az eredetileg aluljárókoncertként a Blaha Lujza térre szervezett rendezvény a nagy érdeklődésre való tekintettel a Széll Kálmán téren lesz december 10-én. Az Emberi Jogok Világnapján a szervezet azok munkáját szeretné segíteni, akik a hajléktalanokért és a rászorulókért dolgoznak.
A koncert ennek az elköteleződésnek azonban csak a záróeseménye, november elején ugyanis elindítottak egy adománygyűjtő kampányt, amellyel a Város Mindenkié csoport és az Utcáról Lakásba! Egyesület tevékenységét kívánják támogatni. A kitűzött háromszázötvenezer forintos célt már az első hetekben elérték, jelenleg több mint másfél millió forintnál jár a kampány négyszáz támogató közreműködésével. Az adománygyűjtő akció még nyolc napig tart, így ez az összeg tovább növekedhet.
„Fontosnak gondolom, hogy a szolidaritást mutassunk a legelesettebbek felé, ha már hivatalosan lassan nem is léteznek” – mondta lapunknak Lovasi András zenész, énekes is a részvétele kapcsán. A koncerten fellép még többek között a Szabó Benedek és a Galaxisok, Másik János, Bujdosó János, Menyhárt Jenő, Legát Tibor, Kollár-Klemencz László, BOGGIE, Szeder, Likó Marcell, SONYA, a Ladánybene27, az Ivan & The Parazol és sokan mások. Az est műsorvezetője Lévai Balázs lesz. – A legtöbb zenekart és zenészt felkértük, de olyanok is voltak, akik maguktól csatlakoztak. Nem gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz az esemény – mondta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője.
 
A jótékonysági rendezvény szervezői arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy bár az október 15-én hatályba lépett hajléktalanrendelettel az emberek eltűntek az utcákról, a probléma nem oldódott meg. A szállókon kilencezer férőhely jut harmincezer rászorulóra, „a hajléktalanság pedig állapot, így nem lehet bűncselekmény, de még csak szabálysértés sem” – áll a szervezet felhívásában. Bár nagyon örülnek az eddigi támogatásoknak, és a nagy érdeklődésnek, tudják, ettől nem lesz sokkal könnyebb a hajléktalanoknak, vagy az őket segítő civileknek az élete. – Ugyanakkor azt reméljük, hogy a koncert ideje alatt mindenki kicsit emberségesebben gondol majd a hajléktalanságban élőkre – fűzte hozzá Demeter. Lovasi a kérdésről, képes-e egy ilyen jellegű esemény aktívabb társadalmi felelősségvállalást elindítani, így vélekedik: „Nem hiszem, nincsenek felesleges illúzióim, talán akikben alapból megvan a segítőkészség, azokat megszólíthatja ez a rendezvény, és aktívabbak lehetnek.” Az utcán élőket a „ha nem látom, nem létezik” elve alapján kezelő rendeletről Rutkai Bori így vélekedik: „Az országunk vezetése sajnos nem a humanista döntéseiről híres. Segítségnyújtás helyett szankcionál. Azokat bünteti, akik amúgy is kiszolgáltatottak, nincs mögöttük védelem, a semmiben élnek és a semmibe zuhannak.”

Az énekeshez hasonlóan ítéli meg a problémát Lovasi András is. A kérdésre, lát-e arra lehetőséget, hogy a támogatott szervezetek tevékenysége kapcsán megoldás szülessék a hajléktalanok helyzetére, vagy ez sokkal inkább a kormány hatáskörébe tartozna, a művész a következőt választ adta: „A hazai politikai vezetés érdeke láthatóan az, hogy ez a probléma úgy szűnjön meg, hogy a láthatóság legszélére űzi, az összes résztvevőjével együtt. Amibe nem botlunk bele naponta, az nincs, gondolják, és ez amúgy találkozik az emberek többségének óhajával is, mert hazugságban kényelmesebb élni. Senki nem szereti ha állandóan az arcába vágják, hogy ő milyen, a szűkebb és tágabb környezete milyen, vagy az ország, amiben él. A valódi problémák megoldásához sem gazdasági ereje, sem szakértelme nincs, és nem is lesz ennek a kormánynak, persze az előzőeknek sem volt. Úgyhogy innovációként jön az új világ, egy kifestőkönyv, amiben a nép kezébe adják a szép színes ceruzákat, az meg önfeledten színez. Disneyland lesz itt, akárki meglássa.”

Infó

Utcazene az utcán élőkért, december 10. 18:30, Széll Kálmán tér

Adományt gyűjtenek

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével alakult 2009-ben, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport tagjai hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő emberek, valamint biztos lakhatással rendelkező szövetségeseik. Az Utcáról Lakásba! Egyesület fő tevékenysége az otthonteremtés: hajléktalan embereket, rászoruló családokat segítenek hozzá szociális bérlakásokhoz, illetve alternatív lakhatási megoldásokhoz. Azért küzdenek, hogy ezt innovatív lakáspolitikai eszközök bevezetésével és támogatásával segítsék elő.

Szerző
Frissítve: 2018.12.07. 15:55

Meglepő és megdöbbentő koncert a Nemzeti Filharmonikusokkal

Publikálás dátuma
2018.12.07. 11:03
Ton Koopman az elmúlt évtizedekben kiváló Bachinterpretátornak bizonyult a zenekarával
Fotó: CSATLÓS NORBERT / MAGYAR NEMZETI FILHARMONIKUSOK
Ton Koopman, aki az elmúlt évtizedekben csembalón, orgonán és régi hangszereken játszó zenekarát vezényelve kiváló Bach-interpretátornak bizonyult, elképesztő Mozartot vezényelt a Nemzeti Filharmonikusok élén.
Az elmúlt évtizedekben úgy tűnt, hogy a most hetvennégy éves Ton Koopman az egyik legelszántabb régizenész, aki amellett, hogy korabeli orgonákon és csembalókon játszott, és saját Amsterdam Baroque Orchestra nevű régihangszeres zenekarával, sorra rögzítette Bach műveit, nem akar kilépni a hitelesség szigorúan meghatározott keretei közül. Elkötelezettségére jellemző, hogy az összes Bach-kantátát lemezre játszotta, úgy, hogy amikor a lemezkiadó, amelyiknél elkezdte a közreadást kihátrált a projekt mögül, kiadót alapított, hogy saját pénzén befejezhesse a felvételeket. Bevallása szerint a régi zene határai Mozartnál húzódnak, így hát belefért életművébe, hogy egy csokornyi szimfónia is napvilágot lásson vezényletével és az amszterdami zenészek játékával. Az elmúlt években azonban, Harnoncourthoz és más régizenészekhez hasonlóan, ő is elkezdett modern hangszeres zenekarokat vezényelni, 2010-ben többek közt a Berlini Filharmonikusok előtt állt és Haydnt, Bachot vezényelt, tavaly ősszel meg szintén velük a hatalmas h-moll misét adta elő.
Most a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén a bécsi klasszikusok, Haydn, Mozart, Beethoven művei szerepeltek. Természetesen nem teljes létszámban ültek a zenészek a színpadon, a Haydnhoz, Mozarthoz egy kamarazenekar méretű együttes állt fel, egy kicsivel többen voltak a Beethoven-szimfónia előadói. A hangzásuk meglepő volt, felidézte a legjobb régihangszeres együttesekét, amihez az járulhatott hozzá, hogy nem vagy alig vibrátóztak, de ettől függetlenül is volt többlet játékukban, valami felszabadultság, és főként spontaneitásnak ható magabiztosság, ami nem szokott sajátja lenni azoknak a zenészeknek, akik csak kirándulásokat tesznek a régi zenék autentikus előadásmódjának világába.
Persze biztosan sokan tisztában vannak – egyénenként - a zenekari tagok közül, mik a kívánalmai az autentikus Mozart-játéknak, de összjáték szinten ez másképp jelentkezik. Hogy mindez olyan legyen, ahogyan ezt az esten hallottuk, ahhoz kivételes képességű karmester kell. Akinek minden kívánságát maradéktalanul végrehajtja a zenekar. Ha kellett lágyan, egyszerre szólaltak meg a zenészek – egyébként mindig pontosak voltak -, mint például (és tényleg csak például a sok hasonló eset közül) a Haydn trombitaverseny harmadik tételének kezdetén a vonósok, de ha kellett, felvisítottak a fuvolák és oboák a Beethoven szimfónia negyedik tételének első két hangját játszva, és így tovább. A hangszínek, hangerőváltozások, a dallamformálások mind úgy alakultak, ahogyan azt Koopman kívánta, alig maradt hiányérzetünk, ha nem tudta volna az ember, fel sem tűnt volna, hogy itt olyanok játszanak, akik nem megszokottan, évek, évtizedek óta vannak otthon a stílusban, és nem régi hangszereken játszanak. A korai Mozart szimfónia elején a kürtök „rezes" kissé érdesebb, hangzása volt feltűnő, ami a vékonyabb falú, korabeli hangszerek nyersességére emlékeztetett, de ugyanitt megdöbbentő volt a második tétel gyönyörű megformáltsága. Hihetetlen, mi mindre tudott ügyelni Koopman és ebből mennyi minden hallhatóan megvalósult. A Berlini Filharmonikusok szólistája pedig – mondanunk sem kell virtuózan, szépen játszotta szólamát, produkciója ráadás volt a zenekar teljesítménye mellé. 

Infó

Mozart: Esz-dúr szimfónia
Haydn: Esz-dúr trombitaverseny
Beethoven: II. szimfónia Tarkövi Gábor trombita
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Karmester: Ton Koopman
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 5.

Szerző

Zaz, aki mást akar már

Publikálás dátuma
2018.12.07. 10:13

Isabelle Geffroy-t, művésznevén Zaz-t napjaink leghíresebb francia énekesei között tartják számon, nem is ok nélkül. Legújabb, Effet miroir (Tüköreffektus) című albumán azonban a könnyebb ellenállást választotta.
A 38 éves énekesnő 2001-ben kezdte meg karrierjét zenészként a Fifty Fingers nevű blues-zenekar, majd más együttesek énekeseként. 2010-ben jelent meg első önálló albuma, a Zaz, melynek legnépszerűbb dala, a Je veux (Akarom) világsikerré vált. Ezután már nem csak Franciaországban ismerték a nevét, az énekesnő Magyarországon is többször fellépett. A 2013-ban megjelent Recto Verso és a 2014-es Paris című albumát is nemzetközi elismerés övezte. Aki nem hallotta még Zaz nevét, elég a 2013-ban bemutatott híres francia kalandfilmre, a Belle és Sebastien-re gondolnia, amelynek romantikus-megható főcímzenéje az énekesnő nevéhez fűződik. Zaz idén adta ki hatodik albumát, mely az Effet miroir (Tüköreffektus) címet kapta.

Az új album nem hozza az energikus, játékos de mégis elegáns francia hangulatot, amit Zaztól megszokhattunk. Régebbi dalai közül rengeteg a sanzonokból merített, ám az új dalokban nem érezhető erősen ez a hatás. A számok nagy részének hangszerelése a populáris zene felé közeledik, ez igaz a fülbemászó dallamokra és a dalok felépítésére is. Így Zaz a másik nagy vonzerejét is elveszti: szerethetősége eddig épp abból fakadt, hogy nem óriási hangjával, hanem egyedi stílusával győzi meg a közönségét, így hozva közelebb a zenét nem csak a francia, hanem bármely kultúrájú hallgatóihoz. Dalainak saját stílusa, saját mondanivalója volt, az újak között azonban sok egymáshoz hasonlót találhatunk, emiatt az albumot folyamatosan hallgatva éneklése háttérzene-szerűvé válik.

Tagadhatatlan azonban, hogy a számok között akad olyan, amely megragad a fejünkben, ilyen az album második dala, a Qué Vendrá – amelyben spanyolul és franciául is énekel – is, ami kevesebb mint egy hónap alatt majdnem 3 millió lejátszást ért el a Spotify-on. Azok, akik jobban szeretik a poposabb dallamokat, valószínűleg örülnek az irányváltásnak. Zaz nem vesztett hangjából, és zenészeivel együtt kellemes, jól hangzó számokat alkotott. Az pedig már a jövő kérdése, visszatér-e még a bohókás, vidám és különleges régi stílusához, vagy a szélesebb közönség megszólítása érdekében az Effet miroir populáris dalaihoz hasonló új számokkal, albumokkal lep meg majd minket.

Infó

Zaz: Effet miroir Magneoton, 2018

Témák
zene Zaz