„A semmiben élnek, és a semmibe zuhannak”

A hajléktalanok megsegítését, és a probléma iránti érzékenyítést tűzte ki célul az Emberi Jogok Világnapjára szervezett Utcazene az utcán élőkért című jótékonysági koncert.

„Ebben a kezdeményezésben azért jó részt venni, mert platformként vagyunk együtt jelen, nem elszigetelt tényezőként. Meg kell éreznünk a közösségekben rejlő belső erőket, és akár ezzel az eseménnyel aktívabbá, szolidárisabbá tenni a passzivitásban leledző környezetünket” – mondta lapunknak Rutkai Bori énekes, dalszerző az Amnesty International Magyarország által szervezett Utcazene az utcán élőkért című ingyenes koncert apropóján. Az eredetileg aluljárókoncertként a Blaha Lujza térre szervezett rendezvény a nagy érdeklődésre való tekintettel a Széll Kálmán téren lesz december 10-én. Az Emberi Jogok Világnapján a szervezet azok munkáját szeretné segíteni, akik a hajléktalanokért és a rászorulókért dolgoznak.

A koncert ennek az elköteleződésnek azonban csak a záróeseménye, november elején ugyanis elindítottak egy adománygyűjtő kampányt, amellyel a Város Mindenkié csoport és az Utcáról Lakásba! Egyesület tevékenységét kívánják támogatni. A kitűzött háromszázötvenezer forintos célt már az első hetekben elérték, jelenleg több mint másfél millió forintnál jár a kampány négyszáz támogató közreműködésével. Az adománygyűjtő akció még nyolc napig tart, így ez az összeg tovább növekedhet.

„Fontosnak gondolom, hogy a szolidaritást mutassunk a legelesettebbek felé, ha már hivatalosan lassan nem is léteznek” – mondta lapunknak Lovasi András zenész, énekes is a részvétele kapcsán. A koncerten fellép még többek között a Szabó Benedek és a Galaxisok, Másik János, Bujdosó János, Menyhárt Jenő, Legát Tibor, Kollár-Klemencz László, BOGGIE, Szeder, Likó Marcell, SONYA, a Ladánybene27, az Ivan & The Parazol és sokan mások. Az est műsorvezetője Lévai Balázs lesz. – A legtöbb zenekart és zenészt felkértük, de olyanok is voltak, akik maguktól csatlakoztak. Nem gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz az esemény – mondta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője.

A jótékonysági rendezvény szervezői arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy bár az október 15-én hatályba lépett hajléktalanrendelettel az emberek eltűntek az utcákról, a probléma nem oldódott meg. A szállókon kilencezer férőhely jut harmincezer rászorulóra, „a hajléktalanság pedig állapot, így nem lehet bűncselekmény, de még csak szabálysértés sem” – áll a szervezet felhívásában. Bár nagyon örülnek az eddigi támogatásoknak, és a nagy érdeklődésnek, tudják, ettől nem lesz sokkal könnyebb a hajléktalanoknak, vagy az őket segítő civileknek az élete. – Ugyanakkor azt reméljük, hogy a koncert ideje alatt mindenki kicsit emberségesebben gondol majd a hajléktalanságban élőkre – fűzte hozzá Demeter. Lovasi a kérdésről, képes-e egy ilyen jellegű esemény aktívabb társadalmi felelősségvállalást elindítani, így vélekedik: „Nem hiszem, nincsenek felesleges illúzióim, talán akikben alapból megvan a segítőkészség, azokat megszólíthatja ez a rendezvény, és aktívabbak lehetnek.”

Az utcán élőket a „ha nem látom, nem létezik” elve alapján kezelő rendeletről Rutkai Bori így vélekedik: „Az országunk vezetése sajnos nem a humanista döntéseiről híres. Segítségnyújtás helyett szankcionál. Azokat bünteti, akik amúgy is kiszolgáltatottak, nincs mögöttük védelem, a semmiben élnek és a semmibe zuhannak.”

Az énekeshez hasonlóan ítéli meg a problémát Lovasi András is. A kérdésre, lát-e arra lehetőséget, hogy a támogatott szervezetek tevékenysége kapcsán megoldás szülessék a hajléktalanok helyzetére, vagy ez sokkal inkább a kormány hatáskörébe tartozna, a művész a következőt választ adta: „A hazai politikai vezetés érdeke láthatóan az, hogy ez a probléma úgy szűnjön meg, hogy a láthatóság legszélére űzi, az összes résztvevőjével együtt. Amibe nem botlunk bele naponta, az nincs, gondolják, és ez amúgy találkozik az emberek többségének óhajával is, mert hazugságban kényelmesebb élni. Senki nem szereti ha állandóan az arcába vágják, hogy ő milyen, a szűkebb és tágabb környezete milyen, vagy az ország, amiben él. A valódi problémák megoldásához sem gazdasági ereje, sem szakértelme nincs, és nem is lesz ennek a kormánynak, persze az előzőeknek sem volt. Úgyhogy innovációként jön az új világ, egy kifestőkönyv, amiben a nép kezébe adják a szép színes ceruzákat, az meg önfeledten színez. Disneyland lesz itt, akárki meglássa.”