„A semmiben élnek, és a semmibe zuhannak”

Publikálás dátuma
2018.12.07 13:04
A hajléktalanság problémája nem oldódott meg azzal, hogy az utcáról rendeleti úton eltávolították a hajléktalanokat
Fotó: Népszava
A hajléktalanok megsegítését, és a probléma iránti érzékenyítést tűzte ki célul az Emberi Jogok Világnapjára szervezett Utcazene az utcán élőkért című jótékonysági koncert.
„Ebben a kezdeményezésben azért jó részt venni, mert platformként vagyunk együtt jelen, nem elszigetelt tényezőként. Meg kell éreznünk a közösségekben rejlő belső erőket, és akár ezzel az eseménnyel aktívabbá, szolidárisabbá tenni a passzivitásban leledző környezetünket” – mondta lapunknak Rutkai Bori énekes, dalszerző az Amnesty International Magyarország által szervezett Utcazene az utcán élőkért című ingyenes koncert apropóján. Az eredetileg aluljárókoncertként a Blaha Lujza térre szervezett rendezvény a nagy érdeklődésre való tekintettel a Széll Kálmán téren lesz december 10-én. Az Emberi Jogok Világnapján a szervezet azok munkáját szeretné segíteni, akik a hajléktalanokért és a rászorulókért dolgoznak.
A koncert ennek az elköteleződésnek azonban csak a záróeseménye, november elején ugyanis elindítottak egy adománygyűjtő kampányt, amellyel a Város Mindenkié csoport és az Utcáról Lakásba! Egyesület tevékenységét kívánják támogatni. A kitűzött háromszázötvenezer forintos célt már az első hetekben elérték, jelenleg több mint másfél millió forintnál jár a kampány négyszáz támogató közreműködésével. Az adománygyűjtő akció még nyolc napig tart, így ez az összeg tovább növekedhet.
„Fontosnak gondolom, hogy a szolidaritást mutassunk a legelesettebbek felé, ha már hivatalosan lassan nem is léteznek” – mondta lapunknak Lovasi András zenész, énekes is a részvétele kapcsán. A koncerten fellép még többek között a Szabó Benedek és a Galaxisok, Másik János, Bujdosó János, Menyhárt Jenő, Legát Tibor, Kollár-Klemencz László, BOGGIE, Szeder, Likó Marcell, SONYA, a Ladánybene27, az Ivan & The Parazol és sokan mások. Az est műsorvezetője Lévai Balázs lesz. – A legtöbb zenekart és zenészt felkértük, de olyanok is voltak, akik maguktól csatlakoztak. Nem gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz az esemény – mondta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője.
 
A jótékonysági rendezvény szervezői arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy bár az október 15-én hatályba lépett hajléktalanrendelettel az emberek eltűntek az utcákról, a probléma nem oldódott meg. A szállókon kilencezer férőhely jut harmincezer rászorulóra, „a hajléktalanság pedig állapot, így nem lehet bűncselekmény, de még csak szabálysértés sem” – áll a szervezet felhívásában. Bár nagyon örülnek az eddigi támogatásoknak, és a nagy érdeklődésnek, tudják, ettől nem lesz sokkal könnyebb a hajléktalanoknak, vagy az őket segítő civileknek az élete. – Ugyanakkor azt reméljük, hogy a koncert ideje alatt mindenki kicsit emberségesebben gondol majd a hajléktalanságban élőkre – fűzte hozzá Demeter. Lovasi a kérdésről, képes-e egy ilyen jellegű esemény aktívabb társadalmi felelősségvállalást elindítani, így vélekedik: „Nem hiszem, nincsenek felesleges illúzióim, talán akikben alapból megvan a segítőkészség, azokat megszólíthatja ez a rendezvény, és aktívabbak lehetnek.” Az utcán élőket a „ha nem látom, nem létezik” elve alapján kezelő rendeletről Rutkai Bori így vélekedik: „Az országunk vezetése sajnos nem a humanista döntéseiről híres. Segítségnyújtás helyett szankcionál. Azokat bünteti, akik amúgy is kiszolgáltatottak, nincs mögöttük védelem, a semmiben élnek és a semmibe zuhannak.”

Az énekeshez hasonlóan ítéli meg a problémát Lovasi András is. A kérdésre, lát-e arra lehetőséget, hogy a támogatott szervezetek tevékenysége kapcsán megoldás szülessék a hajléktalanok helyzetére, vagy ez sokkal inkább a kormány hatáskörébe tartozna, a művész a következőt választ adta: „A hazai politikai vezetés érdeke láthatóan az, hogy ez a probléma úgy szűnjön meg, hogy a láthatóság legszélére űzi, az összes résztvevőjével együtt. Amibe nem botlunk bele naponta, az nincs, gondolják, és ez amúgy találkozik az emberek többségének óhajával is, mert hazugságban kényelmesebb élni. Senki nem szereti ha állandóan az arcába vágják, hogy ő milyen, a szűkebb és tágabb környezete milyen, vagy az ország, amiben él. A valódi problémák megoldásához sem gazdasági ereje, sem szakértelme nincs, és nem is lesz ennek a kormánynak, persze az előzőeknek sem volt. Úgyhogy innovációként jön az új világ, egy kifestőkönyv, amiben a nép kezébe adják a szép színes ceruzákat, az meg önfeledten színez. Disneyland lesz itt, akárki meglássa.”

Infó

Utcazene az utcán élőkért, december 10. 18:30, Széll Kálmán tér

Adományt gyűjtenek

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével alakult 2009-ben, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport tagjai hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő emberek, valamint biztos lakhatással rendelkező szövetségeseik. Az Utcáról Lakásba! Egyesület fő tevékenysége az otthonteremtés: hajléktalan embereket, rászoruló családokat segítenek hozzá szociális bérlakásokhoz, illetve alternatív lakhatási megoldásokhoz. Azért küzdenek, hogy ezt innovatív lakáspolitikai eszközök bevezetésével és támogatásával segítsék elő.

Frissítve: 2018.12.07 15:55

Meghalt Scott Walker

Publikálás dátuma
2019.03.25 15:49

Fotó: Shutterstock
Az énekes, gitáros 76 évesen hunyt el, halálhírét kiadója jelentette be hétfőn.
Elhunyt Scott Walker. Az énekes, gitáros, a rocktörténet egyik ikonja, aki a legnagyobb sikereit a hatvanas években érte el a Walker Brothersszel, 76 évesen halt meg. A BBC felidézi, hogy Scott Walker 1943-ban Noel Scott Engel néven született az Egyesült Államokban, Ohio államban. Pályáját színészként kezdte, majd miután találkozott Jahn Maus-zal és Gary Leedsszel, megalakították a Walker Brotherst. A zenekar az USA-ban nem járt szerencsével, de miután áttették székhelyüket Angliába, hatalmas sikereket arattak. Make It Easy On Yourself és The Sun Ain't Gonna Shine Anymore című daluk egyaránt vezette a slágerlistákat, koncertjeiken hasonló extázist váltottak ki rajongóikból, mint a Beatles. 
„Az első néhány album fantasztikus volt, de ami történt, teljesen lefárasztja az embert. Nagyon primitív körülmények között zajlott a turnézás abban az időben, rengeteget kellett dolgozni és még egy jót enni sem lehetett közben“
– mondta Walker 2006-ban a BBC's Culture Show című műsorban.
Sikerei csúcsán, 1967-ben Wight szigetére vonult egy időre, hogy gregorián éneket tanuljon. Kiábrándult a zeneiparból, de aztán barátnője megismertette Jacques Brel zenéjével: a francia előadó szenvedélyes dalai komoly hatással voltak szólókarrierje indulására. A hatvanas évek második felében készített első négy szólólemeze (Scott, Scott 2, Scott 3, Scott 4) friss popzene volt sötét egzisztencializmussal, szövegeiben a társadalom margóján szereplő figurákkal, a prostituáltakkal, a transzvesztitákkal, az öngyilkos gondolatokkal kacérkodókkal.
A hetvenes évek közepén egy időre, de sikerek nélkül újra összeállt a Walker Brothers, majd 1984-ben egy nagyon kísérletező szólómunka (Climate of Hunter) következett, szintén kudarccal. Ezután csaknem egy évtizedre visszavonult a nyilvánosság elől, 1995-ös lemeze, a Tilt azonban újabb kreatív időszak kezdetét jelentette. Producerként dolgozott együtt a Pulppal, legutóbb Natalie Portman tavalyi filmje, a Vox Lux zenéjét szerezte. Halálhíre kapcsán – amelyet kiadója, a 4AD jelentett be hétfőn – Thom Yorke, a Radiohead frontembere úgy fogalmazott:
„Walker nagy hatással volt a Radioheadre és rám, megmutatta, hogy tudom használni a hangom és a szavaimat.”
Komoly hatásnak nevezte pályáján Scott Walker munkáit Brian Eno is, aki szerint Walker „oda helyezte a zenét, ahol az korábban soha nem volt". Mások mellett Richard Hawley, Midge Ure (Ultravox) és Marc Almond is méltatta az elhunyt énekest.
Szerző

Dermesztő szembesülés - Pass Andrea előadása a Trafóban

Publikálás dátuma
2019.03.25 12:30
A jelenetekben a valóság mellett a képzelet is főszerepet játszik
Fotó: HORESNYI MÁTÉ
Lehet-e a halálról hitelesen, de mégis költői módon beszélni színpadon, erre válasz Pass Andrea Eltűnő ingerek című előadása, amelytől egy darabig biztos, hogy nem szabadul a néző.
Adott egy középkorú férfi, történetesen újságíró. Még színházi kritikákat is ír. Van családja, felesége, kamasz lánya. A feszültséget sokszor hazaviszi. Otthon is küzd azzal, hogy a lánya nő, előbb-utóbb majd el kell engedni. A feleség azonban mindenben segít, ha kell old, de leginkább a figyelmével van jelen, ami csak később derül ki, hogy mekkora kincs. Ebben a helyzetben egyszer csak a férfi rosszul lesz és innen nincs megállás. Kórház, aztán kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Az idő pedig kegyetlenül fogy. Pass Andrea sorban készíti előadásait, a hamarosan induló debreceni kortársdráma fesztiválon (DESZKA) is láthatóak lesznek a munkái. Az előbbi történetet feldolgozó produkció az Eltűnő ingerek a Trafóban különösen személyes. Az alapanyaga édesapja húsz évvel ezelőtti halála. Zavarba ejtő téma, mondhatni tabu. Miként is lehet szembesülni a halállal? El lehet-e fogadni? A szerző rendezőként is markáns eszközöket alkalmaz. Az előadás egyszerre naturalista, pőrén fogalmazó és ugyanakkor elemelt, színházilag összetett és sokszínű. Nem csak a sztorit meséli el, hanem ennél sokkal többre vállalkozik. A lelki folyamatokra kíváncsi igazán, mi is játszódik le ilyen esetben a beteg és a hozzátartozók, a környezet fejében. Hogyan néznek egymás szemébe amíg lehet, amikor mindenki tudja már, hogy az idő véges. Ez talán a legelfogadhatatlanabb, hogy az együttlét nem tart örökké. Persze ezt tudjuk mindannyian, de amikor a sors egyszer csak kíméletlenül az arcunkba vágja, akkor van a baj. A feleséget játszó Pető Kata személetesen el is játssza, hogy valósággal megdermed. Hajdu Szabolcs, akit elsősorban rendezőként ismerhetünk, az apa szerepében telitalálat. Épp ezt a már említett kettősséget képes természetesen, de ugyanakkor egészen elképesztő láttató erővel érzékeltetni. Neki elhisszük a küzdelmet és azt a sajátos és egyéni utat, amíg eljut az élet végéig. A kint is és bent is vagyok öldöklő küzdelmét, az életért folytatott ösztön és az elmúlás elfogadásának szívszorító párviadalát. Mindezt nem kimódoltan teszi, hanem belülről, önmagát adva. A lányt megszemélyesítő Petrik Andrea leginkább az érzékenységet mutatja meg és azt, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre csak egy apa tud válaszolni, még ha látszólag lázadunk is ellene. Sokunknak ismerős a személyes veszteség. Hozzátartozóink elvesztése. A szakirodalomnak van rá válasza, mit kell ilyenkor tennünk. De az élet olykor távol esik a szakirodalomtól. A veszteséget mindannyiunknak meg kell szenvednie. Ebben a folyamatban segít nekünk Pass Andrea katartikus színházi száz perce. Hogy aztán az utána lévő sok száz percet jobban kibírjuk, mint eddig.    Info: Eltűnő ingerek Trafó Író, rendező: Pass Andrea Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn. Zene: Freakin Disco

Közösségi gondolatébresztés

Az Eltűnő ingerek után a Trafó Nézőpont Gondolatgenerátora, az intézmény kortárs színház pedagógiai programja keretében rendezett beszélgetés nem indult könnyen. Több fiatal néző elmondta, hogy azért ült be, mert annyira hatása alá került a látottaknak, hogy még nem tud ki menni az utcára, ki kell beszélni magából az előadást. Szó esett később arról, hogy a művészet épp arra jó, hogy szembesítsen a tabukkal, segítsen feldolgozni a traumákat. Egy hölgy, aki nemrég veszítette el a férjét a lányával érkezett. Tudták mire jönnek és épp azt kapták, amit vártak. Sok hasonlóságot fedeztek fel a maguk tapasztalt reakciók és a darabban elmesélt viselkedési formák között. Ehhez csak annyi, ami engem illet, hogy a főhősnek a Csehov Cseresznyéskert című kritikája az egyik utolsó írása, amely nem is jelent meg. Én legutóbb szintén a Cseresznyéskertről írtam, igaz az megjelent. Ennyit a személyes érintettségről és a gondolatébresztésről. 

Frissítve: 2019.03.25 12:30