Metálszürke volt, és adóparadicsomban szolgált - így alakult az eltitkolt kormánygép múltja

Publikálás dátuma
2018.12.07. 07:48
Illusztráció - a képen egy Dassault Falcon 7X látható
Fotó: PATRICK BERNARD / AFP
Bermudán bejegyzett céghez tartozott korábban repülő, amit szőnyeg alatt vásárolt fel a honvédség egyik vállalata. A luxusgép korábban megjárta Máltát és Puerto Ricót is.
Újkorában metálezüst színben hasította a levegőt az a Falcon, ami a sokáig tagadott kormánygép lehet, és aminek létezését a Zoom.hu tárta fel. Mint a lap beszámol róla,  az előző tulajdonos pedig egy, az adóparadicsom Bermudán működő cég volt. A Falcon 7X üzleti célú luxusrepülő nem ismeretlen a Honvédség előtt, hiszen nyáron már vettek egy ilyet katonai célra, erről a másikról viszont hallgattak, pedig a honvédelmi tárca leánycégének a tulajdona.
A portál csütörtökön hozta nyilvánossára, hogy – szemben azzal, amit eddig állított a kormány és a Honvédelmi Minisztérium (HM) – nem egy, hanem két “business jet” repülőt vásároltak. Míg az eddig elismert egyetlen légijármű katonai repülőgépként üzemel, a másik polgári gép, így is vette nyilvántartásba a Légügyi Hatóság, csak éppen egy HM-cég a tulajdonosa. Tehát:
 • van az augusztusban a HM kecskeméti repülőbázisára érkezett, 606-os katonai lajstromszámú, katonai jelzésű és csukaszürke katonai festésű Falcon 7X, amit a Honvédség állítása szerint szállító- és futárgépként használ, és csütörtökön, december 6-án is repültek vele. • Van egy másik Falcon 7X is, amely az állami Légügyi Hivatal aktuális, december 3-i polgári légijármű adatbázisában szerepel HA-LKX polgári lajstromjellel, a tulajdonosaként pedig a HM leánycége, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. (HM EI) szerepel a papírokban.

Az adóparadicsom dísze volt

A HM leánycégén keresztül ma már állami tulajdonú Dassault Falcon 7X egy tízéves gép, meglehetősen érdekes előélettel. A 21-es gyári számú Falcon 7X-et 2008-ban gyártották, az első, a polgári légiközlekedésben a gépek azonosítására szolgáló lajstromjele a VP-BEH volt. A VP-B kezdetű lajstromokat a Bermuda szigetén bejegyzett repülőgépek kapják, ez a gép 2009. január elsején került a Bermudára bejegyzett Go Ahead Aviation nevű cég tulajdonába. Mivel a brit felségterületnek számító atlanti-óceáni szigetcsoporton bejegyzett, de azon kívül tevékenykedő cégeknek nem kell helyi adót fizetni, Bermuda egy igazi adóparadicsom, így a legkülönbözőbb profilú cégek is szívesen választják. A VP-BEH lajstromjelű Falcon útjai jól dokumentáltak a különböző légiforgalmi szakportálokon, és a repülőgépekért rajongó amatőr fotósok is rengeteg képet töltöttek fel róla: az elmúlt években megfordult Svájcban, Franciaországban, Máltán, sőt Puerto Ricóban is, de a leggyakrabban Spanyolországban.

Ezt már nehéz lenne letagadni

A Falcon végül a sok ezer megtett kilométer után, bő egy évvel ezelőtt, 2017. november 9-én felségjelet és üzemeltetőt cserélt. Franciaországban vették újra lajstromba, új jelzése az F-HMGC lett, az üzemeltetését pedig átvette a Dassault Aviation nevű cég, amely a Falcon repülőgépeket gyártja. A gép idén május 14-én átrepült Párizsból a holland Lelystand repülőtérre, ahol átfestették. Május 27-én valaki le is fotózta a repülőtér betonján, ahogy lemaszkolva, a festésre előkészítve várakozik.  Végül július 25-én jött a Falcon Budapestre, és kereken két hónapig itt volt a gép Ferihegyen. Szeptember 25-én visszavitték Párizsba, majd október 8-án ismét Budapestre hozták. Egy kétnapos tel-avivi kitérő után október 11-én jött vissza a gép a magyar fővárosba, ahonnét október 14-én elrepültek vele Zürichbe, másnap pedig visszajöttek vele Budapestre. Azóta ki sem mozdult a gép Ferihegyről, viszont közben november 8-án megkapta az új, magyar lajstromjelet és a légialkalmassági bizonyítványt. Ezzel a beszerzéssel, és főleg azzal, hogy a Falcont hivatalosan nem katonai, hanem polgári célú gépként állították üzembe, egyre valószínűbb, hogy ez lesz a kormánygép, miközben ezt a kifejezést a honvédelmi tárca és a kabinet már az előző Falcon beszerzésénél is kínosan igyekezett kerülni. Pedig már akkor is elismerték, hogy a repülőt állami, diplomáciai utakra is a kormányzat rendelkezésére bocsátják, ha szükséges.
Szerző

Eldől Nagy Imre szobrának sorsa

Publikálás dátuma
2018.12.07. 06:45

Fotó: Vajda József / Népszava
Felháborító és elképesztő. Valamilyen formában mindenképpen tiltakozni fogunk Nagy Imre emlékművének eltávolítása ellen – nyilatkozta lapunknak Mécs Imre 56-os halálraítélt, volt liberális és baloldali parlamenti képviselő. A Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) mai, pénteki ülésén dönt arról, hogy eltávolítják-e Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Túl sok izgalom nem várható. A KNEB elnöke, Kövér László házelnök, valamint a testület két tagja, Szakály Sándor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója és Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője már közölte: támogatja a mártír miniszterelnök emlékművének áthelyezését. Rajtuk kívül még a fideszes Halász János, valamint Such György, az Országgyűlés Hivatalának főigazgatója tagja a KNEB-nek. Okunk van feltételezni, hogy a tervvel szemben részükről sem várható elemi erejű ellenállás. Papírforma szerint tehát az a döntés születik, hogy Nagy Imre szobrát elvitetik a Parlament elől, és a Jászai Mari téren állítják fel újra. A rendszerváltás előtt ezen a téren Marx és Engels szobra állt. A Vértanúk terén a „vörösterror” áldozatainak 1934-ben felavatott, majd a háború után lerombolt emlékművét akarják rekonstruálni. „Nagy Imre szobrának áthelyezése esetén visszavonom adományunkat” – ezt Demján Sándor nagyvállalkozó 2012-ben írta Tarlós István főpolgármesternek címzett nyílt levelében. Kövér László egy interjújában ugyanis már akkor megpendítette, hogy elvitetné a Vértanúk teréről az 1996-ban átadott emlékművet. Demján felidézte, hogy Nagy Imre szobrának teljes költségét üzlettársaival, Sarlós Andrással és Fejér Bélával állták: „A költségek 74 százalékát magam finanszíroztam”. Demján Sándor idén tavasszal meghalt. A jogi helyzet nem egyértelmű. A lapunk által megkérdezett, név nélkül nyilatkozó szakértő szerint tudni kellene, hogy pontosan mi szerepel az adományozási szerződésben: ennek függvényében lehet válaszolni arra, hogy milyen mozgástere van az adományozónak, illetve örökösének. Az adományozási szerződés tartalmáról azonban semmilyen ismeretünk nincs. A szakértői szerint könnyen előfordulhat, hogy azért nem, mert nincs is ilyen szerződés. Életszerű a feltételezés. A kilencvenes években, amikor Nagy Imre szobrát felállították a Vértanúk terén, senki nem gondolt rá, hogy eljön még az idő, amikor valaki megpróbálja elvitetni onnan az emlékművet. Kerestük Demján Sándor özvegyét. Demján Sándorné csak annyit mondott lapunknak, hogy az örökösök ebben az ügyben nem szeretnének nyilatkozni. A minap megkérdeztük Kövér Lászlót, tervezi-e, hogy egyeztet Demján özvegyével, de a házelnök erre a kérdésünkre nem reagált.
Szerző

Égetik a pénzt a Tiborcz-lámpák

Publikálás dátuma
2018.12.07. 06:00
Hódmezovásárhelyi alkony
Fotó: KELEMEN ZOLTÁN GERGELY / MTI
Hódmezővásárhelyen nem csökkent úgy a közterületi lámpák villanyszámlája, ahogyan azt a kormányfő vejéhez köthető cég ígérte. Siófokon sem értek el nagy megtakarítást.
Jelentős megtakarítást vártak a közvilágítási fejlesztésektől azokon a településeken, ahol újakra cserélték az utcák, terek lámpáit. Csakhogy nem mindenütt csökkent úgy a villanyszámla, ahogyan azt remélték. Így történt ez Siófokon és Hódmezővásárhelyen is, ahol az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődött Elios Innovatív Zrt. – illetve jogelődje, az ES-Holding – cserélte a lámpákat. Hódmezővásárhely esete azért is érdekes, mert ez volt a kiindulópontja, afféle mintaprojektje – az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szerint súlyos szabálytalanságok közepette lebonyolított – Elios-os pályázatoknak. Siófokon a város 6900 lámpája közül 4600-at újítottak fel 2012 és 2015 között több lépésben. A város 2012-ben – amikor még december végéig a régi lámpák világítottak – 101,8 millió forintot költött a közterületi fényforrások villanyszámlájára. 2017-ben pedig 66,1 milliót. Ez 35 százalékos csökkenés, csakhogy ugyanebben az időszakban az áram ára 38 százalékkal esett vissza. Mindezek alapján az siófoki önkormányzat érdeklődésünkre úgy vont mérleget az energiatakarékossági tapasztalatokról: „Egzakt módon teljesítménycsökkenés nem határozható meg.” 2009-ben – az akkor még Lázár János vezette – Hódmezővásárhely és az akkor még ES-Holding névre hallgató cég közötti szerződésben a vállalkozás azt ígérte: az új lámpák átadását követő öt évig az úgynevezett A2-es egyetemes szolgáltatói árral kalkulálva 25 százalékos megtakarítást ér el. Az önkormányzat még ennél is bizakodóbb volt: azt prognosztizálta, hogy a 6800 lámpa részleges felújítása, cseréje után 35 százalékkal csökkennek a közvilágítás költségei. Úgy számoltak, évi 44 milliót spórolhat a város, ami abszurd, hiszen a felújítások előtt, 2011-ben 48 milliót költöttek közvilágításra. Az új hódmezővásárhelyi lámpákat végül 2012 elején adták át. A LED-lámpák révén valóban lényegesen, több mint 20 százalékkal kisebb lett az áramfogyasztás, ám a várt nagy spórolás így is elmaradt. A város 2012-ben 55 milliót, 2013-ban pedig 50 millió forintot fizetett a közvilágítás után. (Arra, hogy az áramfogyasztás-csökkenés ellenére miért lett mégis nagyobb a számla, magyarázat lehet az: abban az időszakban nőtt az energia ára.) Akkor sem lett volna sikertörténet a fejlesztés, ha az áram nem drágul: a 20 százalékos energiafogyasztás-csökkenés bizonyosan nem hozta volna az ígért 25 százalékos rezsimegtakarítást.
Az elmaradt spórolás még inkább tetten érhető a karbantartási díjaknál. A még Lázár vezette önkormányzat a karbantartási díjak jelentős csökkenését harangozta be. Azt ígérték, hogy a 2011-ben 21 millió forintos karbantartási díj 12 millióval csökken majd. Ehhez képest az erre fordított összeg hosszú éveken át nem változott. 2015-ben és 2016-ban aztán váratlanul 2-4 millióra esett az üzemeltetési költség, de 2017-ben már újra 19 millió volt a karbantartási díj. Nem csak Siófokon és Hódmezővásárhelyen maradt el a remélt rezsicsökkenés a lámpacsere után. Korábban a Direkt36 írta meg, hogy Keszthelyen sem jöttek be a cég által ígért megtakarítások. A keszthelyi világítás felújításhoz az uniós források elnyeréséhez szükséges energetikai tanulmányban az szerepelt, hogy az új lámpákkal közel felére apad a város villanyszámlája, és nagyjából ugyanennyivel csökkennek a karbantartási költségek, de ezt nem tudták teljesíteni. Mint arról korábban többször írtunk, tavaly ősszel derült ki, hogy az OLAF 35 Elios-közvilágítási tendernél talált szabálytalanságokat, 17 esetben pedig komoly összefonódásokra bukkant a kiíró önkormányzatok, a tendert lebonyolító tanácsadó cégek és a nyertes ajánlattevő között. Bár az ügyészi felügyelet alatt eljáró rendőrség végül bűncselekmény megállapítása nélkül zárta le a nyomozást nemrégiben, az OLAF javaslatára jelenleg az Európai Bizottság dönt arról, visszakéri-e Magyarországtól az érintett közvilágítási felújításokra adott összesen 13,5 milliárd forintot.
Frissítve: 2018.12.07. 06:33