Kolozsvárott született, Marosvásárhelyen végezte el a színművészeti akadémiát, már túl volt számos színpadi és filmszerepen, mikor 1989-ben, a romániai forradalom kitörése előtt kivándorolt. Négy évet élt Hollandiában és Belgiumban, színpad nélkül – de megtanult hollandul, tökéletesítette a francia tudását. Majd Lengyel György leszerződtette a debreceni Csokonai Színházhoz. Játszotta többek között Stuart Máriát, Hedda Gablert, Yermát és Christine-t az Amerikai Elektrából. Ekkor derült fény Szilágyi Enikő nagy titkára. Bár sosem volt énekes-színésznő, saját kedvére francia sanzonokat tanult. A műfaj egyik ikonja, Jacques Brel, vagy Georges Brassens dalai mellett betéve tudta a költő-előadóművész, zeneszerző Barbara szerzeményeit, vagy a költő-zeneszerző Léo Ferré műveit, aki előszeretettel zenésítette meg Neruda, García Lorca, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud verseit. A szöveg minősége mindig elsődleges volt Szilágyi Enikőnek. Mikor felkérték, hogy a debreceni színház gáláján énekeljen el négy sanzont, a tarsolyában már volt több mint száz.
A fellépés után egymás után jöttek a meghívások: koncertek a Magyar Rádió Márványtermében, a Déri Múzeumban, bejelentkezett a francia követség és az Alliance Francaise is, jöttek a nagy francia bankok és energetikai cégek. Évekig a Budapesti Kamaraszínházban volt műsora, mígnem 2002-ben egy franciaországi kastély művészeti szervezője könnyes szemmel bekopogtatott az öltözőjébe: elvállalna-e Franciaországban egy előadást? Lourmarinban – ahol egyik kedvenc írója, Camus sírja fekszik – egy gyönyörű kastély várta és négyszáz fős közönség, amely a koncertje végén állva tapsolt. A tömegből valaki bekiabálta: „Asszonyom, maradjon nálunk!” A kívánságból prófécia lett: Lourmarinban marasztalták még két koncertre – összesen négyezer ember előtt énekelt –, és mivel a közeli Marseille polgármestere is ott volt az egyik esten, jött egy hétkoncertes meghívás Marseille-be. Talán mondani sem kell: az egyik előadáson ott volt egy párizsi színház igazgatónője, aki tizennégy előadásra leszerződtette. Azóta a kedves, hatvan férőhelyes belvárosi zsebszínházaktól a hétszáz fős koncerttermekig mindenhol szívesen látják Párizsban. Zeneszerzők írnak neki új dalokat, a francia kulturális miniszter tavaly a Művészet és Irodalom Lovagrendje díjjal tüntette ki, itthon az Óbudai Társaskörben szerepel rendszeresen.
Szerdán először koncertezik az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán, ahol egy dal erejéig egy újabb, lelepleződött titoknak is fültanúi lehetünk: van olyan kolozsvári emléke Szilágyi Enikőnek, amely francia versben fogalmazódott meg benne.
