Cserna-Szabó András: Szuterén

A férfi előbújik ágyából. Inkább a vackából. Koszos ágynemű, ruhában feküdt le. Belecsulázik az ágy melletti köpőcsészébe. Amúgy sem rózsás a kedve, de a köpőcsészéről eszébe jut az az éjszaka, mikor elvitték a nyilasok. Azóta sántít a jobb lábára. Két nap után elengedték. De előbb még kiitatták vele a köpőcsészét. Rágyújt egy cigarettára. Kibotorkál a konyhába, kávét főz.

Kurva hideg van, állapítja meg köhögve. Valahonnét lassan kéne szerválni egy karácsonyfát, gondolja, miközben a pótkávét issza. Aztán ennivaló után kutat a spájzban. Csak egy penészes, száraz kenyérvéget talál meg egy vékony szelet szalonnát, de az meg avas. Nem baj, jó lesz. Volt, amikor ennyi se volt. Megettük a pincében a patkányokat, emlékszik a férfi. Megnyúztuk és megsütöttük a kályhán. Nem is volt rossz. Kicsit édes a húsa, de sóval rendbe lehet hozni. Persze akkor só se volt. Semmi se volt. A háborút kivéve. Az volt. Nem is akármilyen.

A serclit kis vízbe áztatja, úgy talán meg lehet még enni. Rágyújt megint. Kóvályog a fáradtságtól. Már megint nem aludt szemhunyásnyit se. Hatszor kopogtak az éjjel. Vagy hétszer. És ő mind a hétszer azt hitte, érte jöttek. És viszik a fekete autóval. Ezek már nem nyilasok, de sok különbség nincsen. Ugyanott laknak, az Andrássy úton. Csak most Sztálin útnak hívják. Hogy basznák meg az öreganyjukat. Egy péktől hallotta, hogy a pincék és a smasszerok is ugyanazok. A módszerek se változtak sokat. A péknek az ágy szélére kellett tennie a heréit, aztán rácsaptak gumibottal. De él. Ez a lényeg. Élünk, mondja a férfi, és köp egyet, ezúttal a konyhakőre. Kinéz a szuterén ablakán, ócska cipőket lát az ablakból. Legszívesebben kiüvöltene, hogy ti nyomorult patkányok, hát jertek be hozzám! Suszter vagyok, rendbe hozom a lábbeliteket! Nem szégyellitek magatokat? Ilyen koszlott, szakadt cipőben mentek munkába? Én meg éhen is dögölhetek! Mert ide nem jön senki. A suszter arra gondol, nem kellett volna átköltöznie Zuglóból a hatodik kerületbe. Milyen jó kis helye volt ott neki. Két szoba és a műhely. Nem vizes szuterén, hanem magasföldszint. Csak úgy ömlöttek a kuncsaftok. De átengedte a lakást a lányának meg a férjének. A lánya nemsokára megint szülni fog. A veje szintén suszter. Jó lesz ott nekik. Neki is jó volt. Huszonhat évet lakott ott. Na jó, nem volt mindig jó ott sem. Például amikor az oroszok megerőszakolták az asszonyt. Meg amikor jött a postás, és hozta a levelet, hogy a fia elesett a fronton. De amúgy jó volt. Közel volt a Liget.

A ház mögött volt egy kis kert, megtermett ez-az, még tyúkok is voltak. Minden reggel tojásrántottát reggeliztünk, nem ilyen szar avas szalonnát. Délelőtt besütött a nap a műhelybe. Langyos napsütésben javítottam a cipőket. Volt egy kisvendéglő a sarkon. Oda jártunk vasárnaponként, minden vasárnap délben. Birkapörköltet ettem, utána ittam két korsó csapolt sört. Télen-nyáron. Aztán jött a háború. Hogy basznák meg a háborújukat. A suszter kiveszi a vízből a kenyeret, nyammogni kezdi. A szalonnát csak szopogatja mellé. Kővé száradt a szalonna, a suszternek meg alig van már foga. Ki is húztak párat, hármat meg a nyilasoknál hagyott. Fáradt, egész éjjel nem aludt, hatszor kopogtak. Vagy hétszer. A konyhai széken hátradől. Kicsit elszundít. Kopogtatásra ébred. Felriad. Megörül. Talán kuncsaft. Hozza a cipőjét. És aztán fizet. Vagy legalább ad három tojást. Vagy némi zsírt. Kisántít az ajtóhoz. Kinyitja az ajtót. A félhomályos folyosón bajszos férfi áll. Kabátja, kalapja tiszta hó. Irmát keresem. Rohadjál meg, nincs Irma, mondja a suszter, és becsapja az ajtót. Később a spájzban kotorászik. Talál valami pálinkát. Szar, büdös pálinka, sose látott gyümölcsöt. De most jó lesz, gondolja a suszter. Megissza. Valami rossz deszkát keres, de nem talál. Végül egy ócska fatálcára lel. Aztán festéket vesz elő. Vörös festéket. Ez jó lesz, morogja. A betűket gonddal formálja. Ez majd megoldja a helyzetet. Mert ezt a helyzetet végre meg kell oldani. Ezt az áldatlan állapotot. Ez így nem mehet tovább. Két hete nem aludtam ezektől a rohadékoktól. Kész a tábla. Szöget keres. Kinyitja az ajtót. Az ajtó külső oldalára felszögeli a táblát.