Karate ütés

Korábban azt hittem, a karate abban különbözik a közönséges kocsmai verekedéstől, hogy az előbbiben az észnek, a megfontolásnak is jut némi szerep. Amióta azonban Palkovics miniszter mozgását figyelem, erős kétségeim támadtak. A jeles akadémikus, habár e távol-keleti sport elszánt művelője, a legegyszerűbb kültelki vagányt megszégyenítő stílusban intézkedik a maga területén. Odacsap, aztán részéről be is van fejezve a konzultáció.

A hónap elején még az MTA-val folytatott szakmai vitát zárta le így, most meg azt tette közzé, hogy hasonló cizelláltsággal készül eljárni a Magyar Természettudományi Múzeum ügyében. Mert kialakult, ugye, egy helyzet. Egyrészről ott van egy közgyűjtemény egy olyan épületben, amelyet tizenöt éven át, sok-sok állami pénzből az ő céljaira alakítottak át. Másrészt ez a ház közös pechünkre pont a Ludovika, amelyet a Horthy-nosztalgiában himbálódzó Fidesz épp rendőregyetemmé alakít át. Harmadrészt pedig itt van Debrecen, az odatörekvő BMW-gyárral, amelynek kormánybiztosa maga az innovációs miniszter. Hát nem logikus, hogy ahol gyár már van, ott egy múzeum is pompásan mutat?

Most tényleg hagyjuk is, hogy mit gondol a közművelődésről az, aki úgy képzeli, egy nemzeti közgyűjteményt találomra bárhol le lehet pottyantani az országban, a családoknak meg az iskolásoknak mindegy, hol keresik fel. (Ha a kormány gondolna erről valamit, bizonyára lenne kulturális miniszterünk.) De a tudományosság megbecsültségéről is sokat elmond, hogy eszerint az illetékesek úgy hiszik, ásványtanász, paleontológus vagy épp botanikus muzeológus is kifejezetten terem a Nagyerdőn.

De ez még mindig jobb, mint elképzelni, hogy ezt az egészet nem is gondolják komolyan. Csak például így ágyaznak meg annak, hogy a közlekedési és a néprajzi után a természettudományi gyűjteményt is "átmenetileg" a semmibe költöztetik majd ki.