Coventry;Duke Ellington;

- Elveszettnek hitt Duke Ellington-koncertfelvételt vetítenek Coventryben

Több mint fél évszázad múltán láthatja újra a közönség Duke Ellington egyik legemlékezetesebb koncertjének filmfelvételét, amit elveszettnek hittek. A szombat esti vetítés helyszíne az angliai Coventry szimbolikus jelentőségű székesegyháza.

Az egyetemes jazztörténet kimagasló alakja, Duke Ellington (1899–1974) zongorista, zeneszerző és zenekarvezető számtalan örökzöld sláger után, az 1950-es évek végén fordult a vallásos tematika felé. Ugyanebben az időben kezdett nagyobb lélegzetű, egész estét betöltő zeneműveket komponálni, ami régi vágya volt, hiszen fiatalon klasszikus zenei pályára készült. 1965 és 1973 között készült el egy nagyszabású trilógiával, amelynek a Sacred Concert (Megszentelt koncert) címet adta. „Nem akartam szentmisét írni – Bach, Mozart és Beethoven után ehhez nem is lett volna bátorságom. Különböző egyházzenei kompozícióimat lazán egymás mellé fűztem, mintha egy barokk szvit lenne. Nagyon büszke vagyok: talán ez a legfontosabb mű, amit valaha komponáltam” – mondta Ellington az első Sacred Concert ősbemutatója (San Francisco, Grace székesegyház, 1965. szeptember 16.) után. A kritika vegyes fogadtatásban részesítette a jazz hercegének műfaji kísérletét. Az egyik markáns vélemény szerint az afro-amerikai gyökerekből, a showbiznisz elemeiből és saját vallásos meggyőződésből sikerült új műfajt teremtenie. A konzervatívabbak viszont úgy gondolták, a harlemi Cotton Club színpompás revüvilága egyáltalán nem való egy katedrális falai közé.

A Sacred Concert európai bemutatóját 1966. február 21-én, a coventry Szent Mihály székesegyházban tartották. A zeneszerző saját big bandje mellett közreműködött a brit Cliff Adams Singers és George Webb bariton szólista. Ellington – humanistaként – tudatosan választotta ezt a helyszínt, mert Coventry egyszerre lett a háborús borzalmak és a nemzetek közötti megbékélés szimbóluma. 1940 novemberében a náci légierő, a Luftwaffe 515 bombázóval támadta a várost, amelynek történelmi magja (a Szent Mihály katedrálissal együtt) teljesen megsemmisült. Az anglikán székesegyház romjait mementóul meghagyták ugyan, de olyan súlyosan megsérült, hogy felújítása nem volt lehetséges. II. Erzsébet királynő 1956-ban tette le az új katedrális alapkövét – a templom avatására és felszentelésére 1962 tavaszán került sor.

Helen Wheatley, a helyi Warwick Egyetem média tanszékének docense, a mostani Ellington-vetítés kurátora a Népszavának elmondta: 

   

Coventry székesegyháza az elmúlt bő fél évszázadban – liturgikus funkciója mellett – jeles zenei és képzőművészeti centrummá, a modern művészi törekvések egyik legfontosabb angliai befogadóhelyévé vált.

A Sacred Concert bemutatójáról tévéfelvétel készült, amit 1966 húsvétján az ABC Television sugárzott, de ezután a fekete-fehér felvétel elveszett, hiába keresték a jazztörténészek. Idén tavasszal véletlenül bukkantak rá a sokkal később (1988-ban) alapított londoni filmgyár, a StudioCanal archívumában. A felvételt digitalizálták, a kép- és hangminőséget jelentősen javították, és szombaton ebben a formátumban vetítik az ősbemutató helyszínén, vagyis a Szent Mihály székesegyházban. „Duke Ellington Sacred Concertje a modern Coventry identitásának részévé vált. Ezért is nagy öröm, hogy a nyilvános vetítés – egyetemünknek a város és a katedrális történetét feldolgozó sorozata keretében, több ezer ember jelenlétében megvalósul” – mondja Helen Wheatley. 

A Háborús Requiem1962. május 30-án, a mindössze öt nappal korábban felszentelt coventry Szent Mihály székesegyházban volt Benjamin Britten Háborús Requiem című monumentális kompozíciójának ősbemutatója. A városvezetés kérése volt, hogy a megbékélés jegyében a premier szólistái korábban ellenséges nemzetek énekművészei legyenek. Ennek megfelelően a férfi szólamokat a brit Peter Pears és a német Dietrich Fischer-Dieskau énekelte, Galina Visnyevszkaját (Msztyiszlav Rosztropovics feleségét) azonban a szovjet hatóságok nem engedték ki Nagy-Britanniába, így Heather Harper ír szoprán helyettesítette. Az oratórium ajánlása Britten négy olyan barátjának szól, akik közül hárman a II. világháborúban estek el, a negyedik pedig – aki részt vett a normandiai partraszállásban – 1959-ben öngyilkos lett. 

Melyek voltak a legfontosabb produkciók, mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2018-ban? Szakmai és személyes élmények az összegzésben. Sorozatunk első részében külföldön élő magyarokat kérdeztünk.