„Világos célkitűzéssel és profizmussal ötvözött kampányoknak van létjogosultságuk még ebben a kormánypártok által megteremtett politikai klímában is” – mondja Kiss Ambrus, a Policy Agenda kutatóintézet vezetője. A politológust arról kérdeztük, mi állhat az aHang-kampány sikerének a hátterében, különös tekintettel arra, hogy egy, a politikai arénától ilyen távoli ügyet miként lehet sikerre vinni ebben az átpolitizált közegben. Kiss Ambrus szerint azt láttuk, és ez nyilván nem magyar jelenség, hogy ha van egy jól felépített ügy, ahol a közvélemény számára érezhető a probléma, akkor ez profi kommunikációs kampánnyal sikeres tud lenni.
Az otthonápolás ügye ilyen volt, hiszen olyan emberekért álltak ki, akik beteg családtagjaikat 24 órában kénytelenek gondozni, és emiatt nem tudnak munkát vállalni. Az állam a szolidaritás jegyében nagyon minimális összeget adott nekik, és ezt a problémát jól megépítette a kampányt kitaláló és szervező civil közösség. A társadalom is szimpatizált velük, hiszen olyan elemei voltak a történetnek, amelyek szerethetővé teszik: beteg gyerekek és erőn felül teljesítő felnőttek. Ezek a momentumok nehezen tették támadhatóvá az ügyet a kormánypártok részéről. „Ez egy nyert ügy volt, ahol a profizmus a civilséggel találkozott. A kormány kényszerpályára került, így csak az volt a kérdés, hogyan hátráljon meg úgy, hogy ez ne tűnjön meghátrálásnak. Mintha ők oldanák meg a problémát, és nem az ellenzék és a civilek kényszerítették volna ki a megoldást” – mondja a politológus.
A kormánynak némi tapasztalata azért volt a meghátrálásból az elmúlt nyolc évben. Jellemzően olyan ügyekben gondolták meg magukat, ahol kicsúszott – vagy kicsúszott volna – a kezükből az irányítás. Ilyen volt a vasárnapi boltzár és az olimpiai pályázat, mindkettővel azt kockáztatta volna Orbán Viktor, hogy egy kétes kimenetelű és költséges kommunikációs kampány végén kudarcot vall. Ez veszélyes, ezért a Fidesz a lehető legrövidebb idő alatt visszavonta ezeket a kezdeményezéseket. Az internetadó a tömegtüntetések miatt maradt terv, ez azonban nem sikerült a rabszolgatörvény elfogadásával, amelyet példátlan (vagy példás, példaértékű?) gyorsasággal fogadtak el, Lezsák Sándor álmos és nyűgös levezető elnöki munkássága után. A Munka törvénykönyvének a módosításától 2017 tavaszán egyébként még elállt a kormány, akkor látványosabb ellenkezés sem kellett ehhez.
„Ez a tiltakozási hullám arra mutat rá, hogy ha van egy konkrét, érthető kormányzati lépés, azzal szemben nagyon világosan meg lehet fogalmazni a követeléseket: a 400 órás túlórakeret túlzottan megnöveli a munkavállalók kiszolgáltatottságát, ezért vissza kell vonni. Ez egyértelmű és átlátható követelés. E mellé a szakszervezetek és a civilek is oda tudnak állni. Ha az ellenzék dobbantónak akarná tekinteni, és csak a demokráciáról, a gyülekezési és sajtószabadság – egyébként nagyon-nagyon fontos – kérdéseiről akarna beszélni, akkor ezzel tömegeket az elmúlt nyolc év tapasztalatai alatt alapján nem tudnának megmozgatni.
Egyetlen elemet kell kiemelni, a rabszolgatörvényt, és azt kell napirenden tartani” – mondja Kiss Ambrus.
