„Megszoktam, hogy szemétnek néznek”

Publikálás dátuma
2019.01.10. 07:30
Ebéd a Vajdahunyad utcai hajléktalanszállón
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A hajléktalantörvény hatályba lépésétől január elejéig 298 hajléktalant figyelmeztetett a rendőrség. Az utóbbi hónapokban kevésbé vegzálták az utcán élőket.
Kellemes meleg és finom ételillat fogadott minket a Menhely Alapítvány budapesti, Vajdahunyad utcai hajléktalanszállóján; érkezésünkkor a lakók épp ebédhez készülődtek, paradicsomos, sajtos spagetti került az asztalra, desszertnek pedig néhány doboz túrórudi is előkerült – na nem a „drága pöttyös” fajtából. – A szálló idősotthon részlegén járunk, itt laknak állandó ügyfeleink. Ide olyan idős férfiak kerülnek, akik már valóban életveszélyes helyzetben éltek az utcán és más ellátási forma nem jelentett megoldást számukra – magyarázta rögtönzött „idegenvezetőnk”, Komonyi Zoltán, az Alapítvány egyik szociális munkása. Az otthon 24 férőhelyes, mindig teltház van; az itt élők életük végéig maradhatnak, egy szerény, az egyéni jövedelem (például nyugdíj) függvényében meghatározott térítési díj ellenében megpróbálnak számukra minél kényelmesebb, otthonosabb környezetet teremteni. Az ebédlő sarkában, egy nagy könyvespolc mellett még mindig állt a gazdagon díszített karácsonyfa. Szenteste ajándékbontás is volt – természetesen a könyvek, a díszek, az ajándékok is adományozás útján érkeztek. A szolgáltatások közé tartozik a napi háromszori étkezés, heti háromszori orvosi ellenőrzés, folyamatos gondozói, ápolói jelenlét, ruhatárfrissítés, fodrászat. A lakókat 3-4 ágyas szobákban tudják elhelyezni, a tisztálkodást tágas, jól karbantartott fürdőhelyiségben oldhatják meg. Az egyik szobában egy régi varrógép is helyet kapott – mint kiderült, az egyik lakó egykor szabóként dolgozott, szakmáját a mai napig gyakorolja, egyebek mellett lakótársai ruháját javítja. Az időt nemcsak olvasással, tévézéssel, társasjátékozással múlathatják az itt élők, az Alapítvány olykor buszos kirándulásokat is szervez. Egy szinttel lejjebb található a 35 ágyas, úgynevezett lábadozó részleg; ide a közterületen élő, krízisautóval beszállított, leromlott egészségi állapotú emberek kerülnek. – Ez a részleg csak krízisidőszakban, novembertől következő év áprilisának végéig üzemel. Forráshiány miatt nyáron nem tudjuk működtetni – mondta Komonyi Zoltán. Az ide bekerülő, átfázott emberek meleg ételt és teát, tiszta ágyat, ruhát, pizsamát kapnak. Éjjeli menedékhelyként 52 férfinak tudnak ágyat biztosítani, de a leghidegebb napokon ez a szám 60 fölé is emelkedhet. Előfordul, hogy éjszakánként még a fürdőszobában is matracokat kell leteríteni. – Igyekszünk a lehető legtöbb embert elszállásolni, ha hozzánk már nem férnek, a Diszpécser Szolgálaton keresztül valahol máshol próbálunk helyet keríteni nekik – fogalmazott Komonyi. Van lehetőség nappali melegedésre, ezzel együtt a hajléktalan emberek holmijainak elraktározására is. Komonyi szerint náluk működik „Közép-Európa legnagyobb csomagmegőrzője”, amit a szálló területén található egykori hangárépületben alakítottak ki. Itt több mint 800 zárható szekrény van, ezek közül havi 900 forintért lehet kibérelni egyet. A szolgáltatást a Menhely Alapítvány vezette be elsőként és igen népszerű a hajléktalan emberek körében, mert így nem kell mindig magukkal cipelniük táskáikat, bőröndjeiket. – Engem ne nagyon fotózzanak, mert még a végén kiesik a lencse a fényképezőgépből. Nem akarnak az emberek „ilyet” látni – mondta nevetve egy idős férfi a lábadozóban. Hangjában ennek ellenére keserűség hallatszott. Noha elmondása szerint már megbékélt azzal, hogy az utcán a legtöbben „szemétnek” nézik, akit „el kell takarítani”, továbbra is érezni lehetett rajta: mélyen belül megviseli, ahogy szerencsésebb sorsú embertársai viselkednek vele. A szolgáltatások köre egyébként az átmeneti lakók esetében sem merül ki a meleg étellel, ággyal, tisztálkodási lehetőséggel. A lábadozóba kerülő emberekkel életút interjút is készítenek az Alapítvány munkatársai, majd ha az érintett részéről van fogadókészség, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az egészségi állapotukon túl a kliensek jövedelmi, lakhatási viszonyai is rendeződjenek. Volt már rá példa, hogy ez sikerült is, és több hónapos közös munka után az egykor földön fekvő emberből rendszeres jövedelemmel rendelkező, betegségeiből időlegesen vagy véglegesen kigyógyított, saját lakhatást megfizetni tudó embert engedhettek útjára.

Nem jutna mindenkinek férőhely - Interjú

Fontos számunkra, hogy elindítsuk klienseinket egy úton. Legalább saját ügyeik intézésében eljussanak egyről a kettőre – erről Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója beszélt lapunknak.
 
Szelektálnak valahogy a jelentkezők között? Sajnos csak férfiakat tudunk fogadni, közülük is elsősorban az 50 év felettieket részesítjük előnyben. Általában ők azok, akik kiszolgáltatottabbak, egészségügyi szempontból is. Félévente friss tüdőszűrő eredményt is kérünk a betérőktől, hetente pedig megkérjük vendégeinket az új ÁNTSZ-igazolások beszerzésére. Alkoholt természetesen nem lehet behozni.
Mit csinálnak azzal, akik eleve ittasan akar bejönni? Beengedjük a szálló területére, de a konfliktusok elkerülése érdekében néhány óráig elkülönítve „üldögélnie” kell. Ennyi általában elég, hogy aztán leheveredhessen a saját helyén és békesség legyen. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy valaki részegen álljon be a sorba, de emiatt nem utasítjuk el.
Gyakran hallani a kormánypártok részéről, hogy mindenkinek jut férőhely. Valóban így van? Országos szinten biztos, hogy nincs elég hely. A téli időszakban nagyjából 11 ezer férőhellyel lehet számolni. Ebből 6500 férőhelyen gyakorlatilag mindig alszik valaki, hiszen az átmeneti szállók 100 százalékos kihasználtsággal működnek egész évben. A maradék 4500 férőhely az éjjeli menedékhelyeken áll rendelkezésre – amelyeket egyik napról a másikra igénybe lehet venni. Bár pontos adataink nincsenek, hajléktalanként élő ember biztosan több van, mint ahányan az üresen álló férőhelyekre beférnének. A Február Harmadika munkacsoport szakértőinek 2018-as becslése szerint egy téli napon legalább 14 ezer ember van hajléktalan helyzetben Magyarországon, közülük 10 ezer ember valamilyen hajléktalan szálláson, 4 ezer ember közterületen alszik. Különösen a vidéki településekre igaz, hogy sokkal több ember él közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben, mint amennyi férőhely van a hajléktalan szállókon. 
Milyen magas a kihasználtság? Az utóbbi napokban az éjjeli menedékhelyeken 86 százalék volt országosan, tehát még vannak szabad férőhelyek, de sajnos néhány szállón annyira rosszak a körülmények, hogy sokan úgy érzik, az utcán is jobb nekik. Ugyanakkor a hajléktalansággal kapcsolatban csak a férőhelyszámmal foglalkozni félrevezető, mert ez csak egy a sok egyéb kérdés mellet, amelyek legalább olyan fontosak. Nem a férőhelyszámok okozzák a legnagyobb problémát, hanem az, hogy a rendelkezésre álló férőhelyek mennyire képesek megfelelni azok számára, akiket el szeretnénk helyezni. Kevés helyen van állandó szakmai jelenlét, a speciális szükségletű, például valamilyen komolyabb betegséggel küzdő kliensek nem kaphatnak megfelelő ellátást. A szenvedélybetegekre vagy pszichés gondokkal küzdőkre végképp nincs szakmai személyzet. Sok helyen nincsenek páros férőhelyek, az állatok elhelyezése is problémás. Persze lehet mondani, hogy ott legalább melegben lennének. De ezt általában azok mondják, akik még a közelében sem jártak egy ilyen szállónak.
Mindennek van szerepe abban, hogy az utóbbi években egyre magasabb a fagyhalál áldozatainak száma? Lehetséges, de fontos megjegyezni, hogy akik kihűlés következtében haltak meg, nem valószínű, hogy mindannyian hajléktalanok voltak. Ennek részletezésére nem terjed ki egyetlen statisztika sem, de az biztos, hogy sokan vannak, akik saját fűtetlen otthonukban hűlnek ki végzetesen. Mi sem foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel behatóbban, nem is tudnánk. A hajléktalanok esetében annyit tudunk tenni, hogy arra kérjük az embereket, ha kihűléssel veszélyeztetett embert látnak az utcán, értesítsék a Diszpécser Szolgálatokat is.
A közterületen élés szabályainak szigorítása érezteti hatását? A szállók kihasználtságán nem látszik. Viszont mozgásba lendültek az érintett, közterületen élő emberek, ami a szociális munkások munkáját nehezíti. A fővárosban például vándorolnak a különböző kerületek között, hogy sehol ne lehessen rájuk fogni, hogy „életvitelszerűen” tartózkodnak ott. Ennek az a következménye, hogy az utcai szolgálatok is nehezebben követik nyomon őket, így nagyon sokan ellátatlanul maradnak. Ami ebben az időben nem egy életbiztosítás.

Majdnem 300 hajléktalant figyelmeztettek

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt a rendőrség 2018. október 15-étől január elejéig országszerte 298 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést – közölte megkeresésünkre az Országos Rendőr-főkapitányság. A rendőrség a fenti szabálysértés miatt 12 szabálysértési előkészítő eljárás indított (1 Pest, 1 Fejér, 2 Baranya, 1 Somogy, 1 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 6 pedig Budapesten), amelyből 10 esetben bíróság elé állították a fedél nélkül élőket. Egy esetben kellett intézkedni a hajléktalan személy tárgyainak az ideiglenes tárolásba vétele érdekében – írták. A 12 eljárásból egyébként 7 az első két hétben történt, azaz már kevésbé vegzálják a hajléktalanokat.  A szabálysértési törvény módosítása, amely megtiltja a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, október 15-én lépett hatályba. Az intézkedés ellen bírók, ügyvédek, társadalomkutatók, pszichológusok is tiltakoztak arra hivatkozva, hogy az a hajléktalanságot kriminalizálja. A Kaposvári és a Székesfehérvári Járásbíróság az Alkotmánybírósághoz fordult a törvény miatt.

Éjjeli menedékhelyek kihasználtsága

Időpont Terület Kihasználtság 2017.01.06 Budapest 90,30% Országos összesen: 91,87% 2018.01.06 Budapest 77,70% Országos összesen: 82,28% 2019.01.06 Budapest 84,04% Országos összesen: 88,77%

Szerző
Frissítve: 2019.01.10. 15:57

Hiába rendelte el Kásler, a csodára még várni kell a sürgősségi osztályokon

Publikálás dátuma
2019.01.10. 06:45

Fotó: Vaja József / Népszava
Több a beteg, a sorok nem rövidültek, az orvosok és az ápolók viszont kicsit frusztráltabban dolgoznak a centrumokban.
Bár január első napjaiban a szaktárca sajtóközleményben adta hírül, hogy zökkenőmentesen elindult az új egységes sürgősségi ellátórendszer, a gyakorlatban nem következett be a Kásler Miklós miniszter által még karácsony előtt elrendelt csoda. A sürgősségi osztályok változatlanul nehezen küzdenek meg a betegáradattal. Noha a szaktárca vezetője január elsejei határidővel újfajta működésre utasította a sürgősségi ellátást végzőket, ennek a személyi és informatikai feltételeit nem sikerült megteremteni. A gyorsabb és differenciáltabb ellátást elrendelő jogszabály az év vége előtt tíz nappal jelent meg. Eszerint például a küszöb átlépése után legfeljebb öt percen belül el kellene dőlnie, hogy kinek, milyen gyors ellátásra van szüksége. Ezt a feladatot az úgynevezett triázs szakemberek – speciálisan képzett diplomás ápolók – végzik. Az érkezők a besorolásuk szerint lehetnek újraélesztendők, kritikus állapotúak, sürgősen ellátandók, kevésbé sürgős esetek, valamint halaszthatók. Az utóbbi két csoportba tartozókat egy újonnan rendszerbe állított ellátóhelyre, az úgynevezett „akut alapellátási egységhez” kellene irányítania a triázsoknak. Ez az ellátási forma funkcióját tekintve leginkább az alapellátási ügyeletnek megfelelő szolgáltatás, azzal a különbséggel, hogy itt nem biztos, hogy orvos látja el a pácienseket. Az akut alapellátási egységben ha nincs orvos, akkor a betegellátás már rábízható sürgősségi gyakorlatot szerzett rezidensre, mentőtisztre, vagy diplomás ápolóra is. Az új jogszabály nem csak a beteg fogadási körülményeit, de az adatrögzítést is szigorította. Az eddigieknél jóval több és részletesebb információkat kellene gyűjteni a páciensekről a sürgősségin dolgozóknak. Így például azt, hogy mikor érkezett, mikor, ki látta, milyen diagnosztikai vizsgálat történt, meddig tartott stb., azaz a beteggel kapcsolatos összes beavatkozás kezdetének és végének az időpontját is elektronikusan rögzíteniük kellene. Ehhez azonban még nem készült el, így nem is állt rendszerbe az informatikai program. Az ellátók most kézzel írják az adatokat. Azaz, ha most valaki arra lenne kíváncsi, hogy megtörtént-e öt percen belül az első triázs, vagy hol csúszott meg időben a beteg ellátása, csak úgy lehetne megtudni, ha valaki egyenként átlapozná a kórlapokat. De egyébként erre sincs ember az intézményekben. Az új jogszabály gyakorlati alkalmazása más területeken is meglehetősen gyengén vizsgázott. A lapunk által felkeresett sürgősségi centrumokban látszólag minden az előírás szerint működött. Volt triázs, betegtájékoztatással foglalkozó munkatárs, és szinte mindenütt kiírták egy vizsgáló ajtajára: Akut Alapellátási Egység. Ám a sor, a várakozási idő nem rövidült, pedig a változtatásnak épp ez lett volna az értelme. Sőt az ünnepek alatt ugyanannyi orvosra jóval több beteg jutott. Az ünnepek alatt ugyanis az átlagosnál húsz-huszonöt százalékkal többen kértek sürgősségi ellátást a centrumokban. A lapunk által megkérdezett főigazgatók a helyzetet azzal magyarázták, hogy az ellátás gyorsításhoz a jogszabály helyett elsősorban több orvosra, triázs nővérre lenne szükségük. Ám a rendelet megjelenése óta eltelt idő alatt nem lettek többen a szakmához értő, munkát keresők. De ha lettek is volna, az álláspályázatok kiírására sem volt elég az idő. Ezért, hogy megfelelhessenek az új előírásoknak, más osztályokról hívtak a többlet feladatokra helyettesítőt, vagy csak megsokszorozták az egy emberre jutó feladatot. Így lett a triázs nővér egyidejűleg betegút szervező és tájékoztató munkatárs, valamint az akut alapellátási egységben is a szakember. A sok feladatot ellátók pedig éppen odaszaladnak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ez a rendelet megjelenése előtt is pont így működött. Az akut alapellátási egységbe sorolható nem sürgős esetekkel azonban máris van egy komoly szakmai probléma – állítja lapunknak az egyik intézményvezető. A súlyos eseteknél egyértelmű a helyzet, ott nem lehet nagyot tévedni, ám a nem súlyosnak ítélt banális panasz rejthet komoly életveszélyes bajt. Azaz éppen az ő ellátásuknál kell nagyon résen lenni. S miután ezt a feladatot elvben elláthatná nem orvos is, nagy a tévedés lehetősége, előfordulhat, hogy éppen olyan valakit küldenek onnan haza, aki akár útközben meghal. Ezért a főigazgató úgy döntött, hogy az ő intézményében beteg csak akkor bocsátható el a sürgősségiről, ha azt orvos látta. Azaz most is mindenki ugyanabban a sorban van, mintha nem is szervezték volna át a rendszert.
Szerző

Palkovics nem kegyelmez az MTA-nak

Publikálás dátuma
2019.01.10. 06:00
Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter
Fotó: Kállai Márton
Hiába kérte a Magyar Tudományos Akadémia december végén az innovációs minisztert, nem kapják meg a kutatóintézetek teljes finanszírozását. A károk már most érzékelhetőek.
Elutasító választ kapott az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól (ITM) a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége arra a levélre, amelyben egyebek mellett azt kérték Palkovics László minisztertől: sürgősen intézkedjen a jogszabályoknak megfelelő kutatóhálózati finanszírozás helyreállítása, valamint a kutatások zavartalanságának biztosítása érdekében – értesült lapunk akadémiai forrásból. A levélben, amelyet december 18-án, a 2018-as év utolsó elnökségi ülésén fogadott el az Akadémia vezetése, arra is felhívták Palkovics figyelmét, hogy már most is érzékelhető a finanszírozás körüli bizonytalanság okozta kár. A miniszter december elején jelentette be, hogy idén márciusig, azaz amíg le nem zárul a kutatások eredményességének vizsgálata, a kormány visszatartja az akadémiai kutatóhálózatok dologi kiadásainak finanszírozását, csak a kutatók fizetését hajlandóak átutalni. Palkovics mindezt úgy tálalta, mintha a lépéssel az MTA vezetése is egyetértett volna, ám nem sokkal később Lovász László MTA-elnök cáfolta, hogy ez így lenne. Sőt, a bejelentés csak olaj volt a tűzre azután, hogy a kormány tavaly nyáron úgy döntött: az MTA költségvetésének jelentős részével az ITM rendelkezik a jövőben. Akadémiai forrásunk szerint január elsejétől teljesen bizonytalanná vált a kutatóhálózatok működése, nem rendelkeznek ugyanis olyan pénzügyi forrásokkal, amelyek kötelezettségvállalásra lennének alkalmasak, tehát nem tudnak új kutatókat alkalmazni, kutatási anyagokat beszerezni, és annak a veszélye is fennáll, hogy már zajló kutatásokat kell leállítani. Megírtuk: a finanszírozás mintegy felének visszatartásával Palkovics saját embereivel is szembement, a kutatóhálózatok átvilágításának levezénylésére létrehozott elnöki bizottság – amelybe hét tagot Palkovics, hetet pedig Lovász László delegált – még novemberben arról határozott: az átvilágítás átmeneti időszakában is biztosítani kell a kutatóintézetek működéséhez szükséges forrásokat. Palkovics azonban hajthatatlan. Kérdéseinkre az ITM-től azt a választ kaptuk, a miniszter továbbra is ahhoz tartja magát, hogy „az ITM az átmeneti időszakban finanszírozza a kutatók bérét, míg a dologi kiadásokat az Akadémia bevételei egy részének átcsoportosításával fedezi”. Az Akadémia elnöksége hiába jelezte december végi levelében is: jogilag teljesen megalapozatlannak tartják, hogy a dologi kiadásokat, így például a kutatómunkához szükséges eszközöket, az infrastruktúrát, de a kutatóhálózatokban határozatlan idejű kinevezéssel dolgozó közalkalmazottak bérét is a pályázati úton szerzett bevételek átcsoportosításával finanszírozzák. Palkovics szerint a kutatóhálózatok átszervezésére egyebek mellett azért van szükség, mert a mostani rendszer nem elég eredményes. Az MTA vezetése tagadta ezeket a vádakat, legutóbbi levelükben pedig idéztek abból a munkaanyagból, amit az ITM az átalakítások kapcsán dolgozott ki. Ebben egészen mást állítanak, mint a miniszter. A dokumentum 27. oldalán az olvasható: „a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézeteinek teljesítménye kiugró: mind produktivitásban, azaz mennyiségben, mind idézettségben, azaz hatásban". Az ellentmondást firtató kérdésünkre a minisztériumtól azt a választ kaptuk, a miniszter nem tett olyan kijelentést, amely szerint az akadémiai kutatóhálózatok nem elég hatékonyak. „Ezt már csak azért sem állíthatta, mert nincs semmilyen erre vonatkozó, hatékonyságot vizsgáló mutató” – írták. Ez azonban nem teljesen igaz. Palkovics például a 168 Órának adott tavaly októberi interjújában az MTA kapcsán úgy nyilatkozott: „az történik, hogy egységesen szeretnénk működtetni az eddig szétesett kutatás-finanszírozási rendszert. Ezt hajlamos az Akadémia leegyszerűsíteni arra, hogy a költségvetését elvették. De a kutatási eredményeink, hiába hisszük ennek ellenkezőjét, nem jók.” Egy szeptemberi, akadémiai elnökségi ülés után pedig arra a kérdésre válaszolva, hogy mely intézetet szüntetnék meg, Fazekas Károly, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának főigazgatója szerint a miniszter azt mondta: a Közgazdaságtudományi Intézet annyira rossz eredményességű intézet, hogy azt meg kell szüntetni. A helyzet rendezése érdekében Palkovicsot egy szűk körű megbeszélésre is meghívta az MTA vezetése, ám akadémiai forrásunk szerint a meghívásra nem reagált a miniszter. Az ITM viszont azt írta lapunknak: „Palkovics László, ahogy eddig, az átmeneti időszakban és a későbbiekben is minden, a kérdéskörrel kapcsolatos megbeszélésre elmegy, ha meghívást kap rá.”
Szerző