Hosszú az út hazafelé Bellának, a kutyalánynak

Publikálás dátuma
2019.01.11. 11:00
Csodák az életben is vannak: a Bellát alakító Shelbyt a fi lmesek több ezer kutyamenhelyet végigjárva találták meg
Fotó: INTERCOM
Furán hangzik, de vegyük komolyan: az Egy kutya hazatér rendezője, Charles Martin Smith képes volt kutyaként gondolkodni.
Nem egyszer elsütöttem azt a poént: nálam egy kutyás film rögtön kilencven százalékról indul. Ezzel nyilván elárultam magamról, én is kutyás vagyok és az ebek iránt érzett szeretet, a tőlük kapott feltétel nélküli odaadás miatt egyfajta szűrőn keresztül szoktam nézni az olyan produkciókat, melyben van legalább egy blöki. Emiatt sokszor kiesek is a kritikus szerepéből és vakon rajongok akár egy-egy kevésbé sikerült, sőt, olykor valójában kutya rossz filmért. Szerencsére nem ez a helyzet W. Bruce Cameron azonos című regényéből készült Egy kutya hazatér esetében: igazi, tiszta szívű, jó szándékú és erős nevelési célzattal készített alkotás. De mire föl ezek az epikus szavak? A történet középpontjában a Bella nevű pitbull-keverék szuka áll, akit Lucas a szemközti házrom alatt talál. Az ember és a kutya közötti lelki kapcsolat elképesztő erő kettejük között. Amikor kiderül, hogy Denverben nem lehetséges pitbullt otthon tartani, akkor Lucas eldönti: új helyre költözik. Addig is barátnője rokonaihoz viszik Bellát, aki azonban hazavágyik és visszaindul, hogy hazamenjen. Nem kevesebb, mint hatszáz kilométernyi út áll előtte, melyet, mi, nézők vele együtt teszünk meg számos érzelmes (nem hatásvadász) pillanatokkal teletűzdelve.
Nemhiába: a rendezői székben a veterán rendező, Charles Martin Smith ült, aki régóta vallja, gyerekekkel és állatokkal együtt szeret dolgozni és hát, minden bizonnyal metanyelveken szót is ért velük, lévén, hogy színészként is csaknem kilencven produkciót jegyez az életművében. A W. Bruce Cameron és felesége, a rendezőként is ismert Cathryn Michon által közösen jegyzett forgatókönyvet komolyan tudta venni és meg tudta valósítani – ez a másik Cameron-bestseller, A kutya négy élete esetében nem sikerült annyira Lasse Halström direktornak. Bár haragudni utóbbi produkcióra sem vagyok képes – igen, az a bizonyos kilencven százalékos szabály miatt. Cameron regényeinek a lényege: a cselekményt a kutyák szemszögéből meséli el. Persze, nem úgy, ahogy Hollywoodban szokás, hogy az ebek beszélnek és digitálisan mozgatják a szájukat, a kommunikációjuk a sajátjuk, csak éppen a gondolataikat halljuk olvasóként és nézőként. Például, amikor arra tanítja Lucas, a gazdi az Egy kutya hazatér hősét, Bellát, a pitbull-keverék lányt, hogy „menjen haza”. akkor azt az állat hogyan éli meg mind emocionális, mind intellektuális módon. Ezeken persze lehet sokszor derülni, máskor meg erőteljesen meghatódni, mivel a kutya mindig jóindulatú és jóságot feltételez – első körben.
Egyszóval Charles Martin Smith rendező képes volt – furán hangzik, de vegyük komolyan – kutyaként gondolkodni. Ezt, pedig képes volt átadni, nekünk, nézőknek. Bár egy kritikának nem kell, hogy szerves része legyen: az általam látott vetítésen nem csak a plüssállatokkal érkező gyerekek pityeregtek a dramaturgiai csúcspontoknál. Ebben persze oroszlánszerepe volt a Bellát alakító Shelby-nek is, akit a filmesek több ezer kutyamenhelyt végig járva találtak meg. Hogy leírhassuk: a csodák nem csak a moziban szoktak megesni.

Infó

Egy kutya hazatér Forgalmazza az InterCom

Kutyák a mozgóképen Top 10

1. Frakk, a macskák réme (1972-1987) A hazai pálya előnye: generációk nőttek fel Magyarországon azon, ahogy Frakk, a vizsla megregulázza a két macskát, Lukréciát és Szerénkét.
2. The Artist – A némafilmes (2011) Uugie, az imádnivaló Jack Russel Terrier is bizonyára Oscar-díjat kapott volna, ha kutyákat színészszámba vennék.
3. Hacsikó (1987), és a remake: Hacsi, a leghűségesebb barát (2009) Hacsikó, a japán akita fajtájú eb hűségessége városi legendává vált Tokióban, olyannyira, hogy szobrot is emeltek neki a Sibuja vasútállomás mellett. A sztoriból készült japán film kihagyhatatlan, de a remake is pazar darab.
4. Egy kutya négy élete (2017) W. Bruce Cameron regényből készült mű újszerűsége abban rejlett, hogy az elmesélt történetet a kutyák szemszögéből ábrázolta.
5. Kutyahideg (2006) Ez az a film, melyben az alaszkai malamutok és huskyk lejátszották Paul Walkert és Jason Biggs-et a vászonról. Well done, Disney!
6. Fehér Isten (2014) Mundruczó Kornél sci-fi drámája, melyben a kutyák fellázadnak gazdáik, a Fehér Isten ellen. Body és Luke (ikrek), akik a filmben a felkelést vezető Hagent alakították, elnyerték a Kutya Pálma díjat a 2014-es cannes-i fesztiválon.
7. Kutyák szigete (2017) Wes Anderson animált mozijában bábkutyák töltik be a vásznat. Ahogy lapunknak fogalmazott, élő ebekkel hozzá sem mert volna fogni a munkához – mely így a filmtörténet egyik legkülönlegesebb darabja lett.
8. Bendzsi (1974) Az abszolút családi mozi a világ leghíresebb keverék kutyusával (kistestű uszkár, egy törpe schnauzer és egy angol cocker spániel kereszteződése), melynek hány folytatása is volt? Túl sok...
9. Star Trek: Enterprise (2001-2005) Johanthan Archer kapitány hűséges társa Porthos, a kecses beagle, aki elmegy oda, ahol még ember nem járt korábban. Az egyik epizódban pedig még diplomáciai konfliktust okoz, azzal, hogy levizel egy szent növényt. Ha meg már beagle: a Kutyák és macskák titkosügynöke se kutya…

10. Egyik kopó, másik eb (1989) Scott Turner, a rendmániás zsaru és Hooch, a rumliimádó bulldog háborúja az egyik legjobb kutyakomédia, ami valaha készült.

Témák
film

Az idő nem eladó, avagy Clint Eastwood zseniális

Publikálás dátuma
2019.01.10. 11:00
Allison Eastwood és édesapja, Clint Eastwood a film egyik jelenetében
Fotó: Claire Folger
A csempész című alkotásban Clint Eastwood rendezőként és színészként is bizonyítja, hogy ő a legnagyobb.
Foglalkozása: színész-filmrendező. Nem is gondolnánk, hogy milyen sokan jogosultak manapság valami ilyesmit íratni a névjegyükre. Ha megpróbálunk a káoszban rendet rakni, és a rendezői sikerek és kvalitások szerint szeretnénk felállítani egyfajta sorrendet, akkor a lista elejére minden bizonnyal Clint Eastwood kerülne. Noha a nyolcvankilenc éves művész színészként is filmtörténelmet írt, az igazi szenzáció vele kapcsolatban, hogy rendezőként sikerült a saját jelentőségét is túlszárnyalnia, és úgy tudott megöregedni, hogy az ezredfordulóra a tengerentúli mozgóképművészet legnagyobb élő alakjává nőtte ki magát.
A színész Eastwood már azzal beírta magát történelembe, hogy az ő alakjához kötjük az 1960-as évek névtelen pisztolyhősét, aki Sergio Leone klasszikus spagettiwestern-trilógiájában belovagolt a képkompozícióba, igazságot szolgáltatott, majd sorsszerűen továbbállt, ellovagolva az ismeretlenbe. Ugyanígy hozzá fűződik a hetvenes évek amerikai mozijának „bekeményedése” is: Piszkos Harryként, 45-ös Magnumjával, cinikus megjegyzéseivel ő lett az a zsaru, aki, ha szükséges – értsd: ha a törvény nem eléggé hatékony – akkor egyszemélyben rendet tesz. Ugyanekkor kezdett el rendezni is (1971-ben debütált a Játszd le nekem a Mistyt! című drámával), de csak sokkal később kezdték igazán komolyan venni ezt az oldalát. Karrierje szempontjából több mint beszédes, hogy színészként sosem kapott Oscart, de rendezőként kétszer is: 1993-ban a Nincs bocsánatért, 2005-ben pedig a Millió dolláros bébiért. (Két további rendezői jelölést is begyűjtött a Titokzatos folyóért és a Levelek Ivo Dzsimáért.) Aztán jött a bejelentés: a 2008-ad Gran Torinóban áll utoljára a kamerák elé és csak rendezőként és producerként tevékenykedik tovább. Az ígéretet először 2012-ben szegte meg, amikor korábbi asszisztense, Rober Lorenz kedvéért beugrott Az utolsó csavar főszerepére. De ez semmi ahhoz képes, hogy csaknem kilencven évesen vállalta, hogy ismét önmagát dirigálja a kamera mögül: a végeredmény a most mozikba kerülő A csempész, amely csodálatos pillanatokkal, jelenetekkel teli alkotás.
A csempész megtörtént eseményt dolgoz fel: címszereplője a kilencven éves koreai háborús veterán Earl Stone (Eastwood), aki egész életében inkább ismeretlenekkel bulizott, mintsem a családtagjaival törődött volna. Egyetlen állandó hobbija, hogy virágokat termeszt, még akkor is, ha emiatt csődbe megy. Unokája esküvői elővacsoráján aztán robban a bomba: volt felesége beolvas neki, a lánya (akit egyébként Clint egyik valódi lánya, Allison Eastwood alakít) szó nélkül elmenekül előle, az unoka pedig csalódott, hiszen üres kézzel érkezett a nagyapja. Aztán az egyik felszolgálólány pasija ad Earlnek egy telefonszámot, ahol kaphat munkát. Csak néhány táskát kell Mexikóból Chicagóba szállítania. Így lesz végül Earl kokaincsempész, aki a bevételből megoldja az unoka esküvőjét, egyetemi tandíját, felújítja a leégett veteránközpontot – tehát a piszkos pénzt nemes célokra használja.

A nemes szó itt a fontos, mert A csempész különlegessége épp a finomságaiban rejlik. A sötét és drámai témát Eastwood bölcsességgel átitatott humánus humorral teszi egyszerre könnyűvé, szerethetővé és végtelenül méllyé. A tabutémákkal elegáns könnyedséggel bánik, a szemmel láthatóan konzervatív Earl úgy használja a tiltott szavakat, hogy közben nem lehet haragudni rá. Mindemellett Eastwood rendezőként és színészként egyaránt zseniálisan mutatja azt a folyamatot, ahogy egy az életét elfuseráló ember feje lágya öregkorára csak benő, rájön az élet értelmére és azon fakad ki, hogy nem tud több időt vásárolni magának. Elismerem, túl nagy szavak ezek így papíron, a vásznon Clint Eastwood sokkal hitelesebb ebben a műfajban. Jelenleg mindenkinél.

Infó

A csempész
Forgalmazza az InterCom

Témák
Clint Eastwood

Golgota: végül többet fizettek, mint amennyit Pákh Imre kért

Publikálás dátuma
2019.01.09. 19:54

Fotó: Oláh Tibor / MTI
A „zsaroló” és a „tolvaj” megegyezett: a magyar állam több év huzavona után végül megvásárolta a Munkácsy Mihály Golgotáját Pákh Imrétől. A műgyűjtő többet kapott, mint amennyit eredetileg kért. A legdrágább Munkácsy-kép még így is olcsóbb, mit Orbán Viktor miniszterelnök négymilliárdért berendezett dolgozószobája.
A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől – írta az MTI, nem hozzátéve: a fideszes keménykedésnek ez lett az eredménye – a műgyűjtő végül többet kapott, mint amennyit eredetileg kért a festményért, az einstand-taktika nem jött be. Munkácsy Mihály Golgota című festményét 1884-ben festette Párizsban, és három évvel később került amerikai tulajdonba. Bár a 19. század végén bemutatták Magyarországon is, újabb száz évet kellett várni arra, hogy a magyar nézők láthassák: a külföldi tulajdonosok 1991 novemberében szállíttatták Magyarországra az Egyesült Államokból. A mű letéti szerződés alapján a restaurálását követően a debreceni Déri Múzeumba került.
 
A festményt 2003-ban vásárolta meg Pákh Imre műgyűjtő, aki az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. Pákh és a magyar állam képviselői között a festmény megvásárlásáról először 2015 elejétől folytak tárgyalások, amelyek néhány hónappal később eredmény nélkül zárultak. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja hatmillió dollárt (mintegy 1,7 milliárd forintot) kínált a képért, míg Pákh kilencmillió dollárt (mintegy2,5 milliárd forintot) kért, és állította, Lázár Jánossal még a kancelláriaminisztersége előtt, államtitkársága idején ebben az összegben állapodtak meg előzetesen. Később az Értéktár program vezetője, Gerhardt Ferenc állította, Pákh annak idején egymillió dollárért jutott hozzá a festményhez, míg az alkotás korábbi tulajdonosa állította, Pákh hétmillió dollárért vette meg tőle a képet. Pákh pedig arról nyilatkozott: a kilencmillió dollárért a Golgota eladásán túl további 52 Munkácsy-képet helyezett volna letétbe Magyarországon 12 évre, az MNB-t azonban nem érdekelte ez a csomagajánlat.

Mikor az adásvételi tárgyalások megszakadtak, Pákh Imre állította, azzal fenyegették meg, hogy ha nem adja el a képet, akkor kitiltják az országból, védettség alá helyezik a műalkotást, és nagy baja lesz az őssejtügyben. Továbbá bejelentette, a festményt elszállíttatja a debreceni múzeumból. Mindezek után a Miniszterelnökség kezdeményezésére az örökségvédelmi hatóság védetté nyilvánította a festményt – a kép védettsége jelentősen korlátozza a tulajdonos lehetőségeit a műtárgypiacon, amennyiben megválna a képtől: a piaci értékét legalább negyedével csökkentve. Lázár János a kép védetté nyilvánításáról úgy beszélt: ezzel „a barátságos lépéssel” szerették volna meggyőzni Pákhot, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal. Gerhardt Ferenc MNB-alelnök pedig hazugságözönnel vádolta Pákhot, mondván, gusztustalan, amit az asztalra letett. Gerhardt és Lázár további nyilatkozatában Pákhot zsarolóként festette le.
Pákh Imre ezekre az akcióra kevésbé higgadt módon reagált. Rákosista, kriptokommunista módszernek nevezte a kép védetté nyilvánítását, amit ahhoz hasonlított, amikor apja fuvarozási vállalkozását államosították. Emlegette a Keresztapa című filmet is, és állította, az állam ellopta a képet. És mivel lopott műkincset nem illik kiállítani, a Déri Múzeumban vörös leplet rakatott a Golgotára.
A védési határozatot Pákh a bíróságon támadta meg, ám keresetét 2016 őszén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A kocka 2017 júliusában fordult: a Kúria a festmény védetté nyilvánításáról szóló per jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot pedig új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria akkori álláspontja szerint tulajdonosa akár ki is vihette volna az országból a Golgotát. De Pákh Imrének esze ágában nem volt ilyet tennie. Sőt, a Kúria döntésének a műgyűjtő annyira örült: hogy a Múzeumok Éjszakája alkalmából a Golgotáról levetetett lepel már nem került vissza a festményre.
Gulyás Gergely bejelentése kapcsán kerestük Pákh Imrét, de a szakadozó vonal végén csak egy mondatát értettük: „Egy hajón vagyok” – mondta a műgyűjtő.

A legdrágább Munkácsyk

A magyar állam 2015 februárjában 5,7 millió dollárért megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt című festményt a kanadai Hamilton Galériától. A Poros út I-ért a z MNB Értéktár programja félmilliárd forintot adott 2018 decemberében – ez a festmény tizenöt évvel ezelőtt 220 millió forintért kelt el árverésen.

Az őssejtügy

Pákh Imre és Fásy Ádám anyagi támogatásával Seffer István kaposvári plasztikai sebész magánklinikáján hoztak létre egy őssejt-laboratóriumot, majd környékbeli kórházakból vásárolták alkalmanként 10-15 ezer forintért a terhességmegszakításokból származó szöveteket. Emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése és emberi test tiltott felhasználása bűntette miatt a Fővárosi Ítélőtábla 2018 novemberében jogerősen pénzbüntetéssel sújtotta Pákh Imrét és Fásy Ádámot.

Frissítve: 2019.01.09. 20:20