Orbán Viktort visszamenőleg meghazudtolta a magyar miniszterelnök. Orbán azt állította ugyanis, hogy Magyarországon balliberális médiatúlsúly van, ezért neki minden nap ellenszélben kell dolgoznia. Ámde néhány hete megjelent egy rendelet a kormányfő aláírásával, amely nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a kormánypárti holdudvar frissen ácsolt sajtóalapítványát – éppen azért, hogy a médiahatóság és a versenyhivatal ne kaszálhassa el a médiaholding-tervet az abban megtestesülő (nem baloldali, hanem fideszes) törvénytelen médiatúlsúly miatt.
A legnagyobb kereskedelmi tévé, hírportál és napilap tényleg ellenzéki, ahogy Orbán Viktor mondta; két ok miatt, de egyik sem az ő igazát bizonyítja. Egyrészt azért alakult így, mert az RTL Klubot és az Indexet a narancsszínű médiagömböc – bár nagyon akarta – eddig még nem tudta bekebelezni. Másrészt meg azért, mert a pártszócső Magyar Időket nem veszi a kutya sem - a példányszáma alig negyede a Népszaváénak -, az Origo és a TV2 nézettsége pedig erősen apad, mióta udvari krónikásnak álltak, és a géniusz dicsőségét zengik hírszolgáltatás helyett. (Ha jól hallottuk, nekik is üzent a kenyéradójuk, olyasmit, hogy talán meg kellene próbálkozniuk az újságírással; idézzük: „remélem, összekapják magukat a konzervatív újságírók”.)
A végére két rövid megjegyzés. Az újságírók kitiltása – akár a Parlamentből, akár a kormány sajtótájékoztatóiról – nem szolidaritási, hanem jogi kérdés, amiben jogi úton fogunk eljárni, itthon is, meg az EU-ban is. Azt a költői képet viszont sajnos nem tudjuk értelmezni, amely szerint Orbán Viktor azért nem ad interjút a nem fideszes sajtónak, mert nem akar bikaviadalt vívni ellenzéki újságírókkal. A bikaviadalok során egy álruhás mészáros küzd meg egy oktalan állattal – ennek a viadalnak a miniszterelnök és az újságírók vonatkozásában egyszerűen nincs olyan szereposztása, amely egy közpénzből, azaz mindannyiunk adójából fizetett, mellesleg a sajtóval jóhiszemű együttműködésre kötelezett tisztségviselő szájából elfogadhatóan hangzana.