Lopakodó korona

Ebben az országban már csak úgy mennek a dolgok, hogy ami nincs napirenden, amin csak gondolkodik néhány „prominens”, ami a közönség nagy része szerint elképzelhetetlen, az másnapra valóra válik. A kormányzás így teremtett párhuzamos valóságot. A nemzetet lépésről-lépésre irracionalitásba kényszeríti a hatalom, s közben megtanult élni a párhuzamos valóságban. Mondhatja a miniszterelnök, hogy a magyar szabadságszerető nép, nem az. Inkább háborogva alkalmazkodó, túlélő, semmint lázadó, amely bélyeget talán a Habsburgok ragasztották rá, hogy aztán e magát kurucnak lefestő hatalom fényesre sikálja a jelzőt, cserébe a nemzet béklyóban tartásáért. A nemzet nem lázad, hanem háborog, de tűri a rákényszerített, jobboldali „sorsot”.

Most éppen azon "tépelődik" a jobboldali elit, hogyan vigye lopakodva a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe cipelt királyi koronát Orbán Viktor után a Várba. Az ATV még a múlt héten kérdezett meg néhány prominenst „az ügyről”. Mintha bizonytalankodást tapasztalnánk: Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke a Ház mellett érvel, L. Simon László, a hatalom egyik leghiggadtabb – és talán ezért is magányos – kultúrpolitikusa viszont már évek óta támogatja az ötletet, de azt mondja: ne most. A legédesebb Boross Péter volt kormányfőnek a válasza: a Szent Koronának a mostaninál több tisztelet járna. Mert az Országház kupolacsarnokában nem kapja meg azt a tiszteletet, mely évszázadokon át bevésődött a generációkba. Borosst zavarja, hogy a Szent Koronához bárki odamehet, a férfiak egy gatyában, a fiatal nők lenge, semmit sem takaró öltözetben is látogathatják. A volt kormányfő szerint egyszerűen nem kellene közszemlére tenni a koronát, elég lenne évenként megmutatni, elsősorban pedig nem is a Szent Korona helye az elsődleges, hanem az, hogy miként őrzik.

De ha valóban az őrzés a lényeg, akkor minek kellett kihozni onnan, ahol történelmi ereklyeként a helye volna, a Nemzeti Múzeumból? Olyat már tapasztaltunk, hogy templomba nem engednek be nőket fedetlen vállal - ha ez volna csak a követendő példa, akkor mit keresnek az illetlen öltözetű hölgyek egyáltalán a Parlamentben?

Szerintünk azonban legkevésbé a fedetlen dekoltázsról van szó. Hanem arról, hogy a múlt átírásából remekül meg lehet élni (lásd a 880 milliós közpénzből létrehozott legújabb magyarságkutató intézetet). Meg arról, hogy a kereszténydemokrácia fügefalevelével takargatott illiberalizmusnak a kifulladt, mert okafogyott antikommunizmus és menekültügy után találnia kell valamilyen eszmét, amellyel megpróbálhatja a nemzet őt hatalmon tartó részét összedrótozni. Ezért aztán az ideológiaellenes kormányfő ha akarna, sem tudna megszabadulni a szellemi mamelukoktól: ha már egyszer kitűzte az etnikai homogenitás célját, kénytelen lesz visszatérni a Szent Korona-tanhoz.

Ez az ország – a világ álmélkodására - volt már király nélküli királyság; most majd lesz egy történelmi ereklye szellemi rabja addig, míg fel nem ismeri: a jövője a fontos, nem a múltja, amiről ez a hatalom egyébként is csak hazudni tud.