Mészöly Miklós alkotói paradicsoma

Publikálás dátuma
2019.01.26. 11:50

Fotó: Hunyady József / Fortepan
Kisoroszi és környéke számos író számára jelentett visszavonulást, sok időt töltött ott Mészöly Miklós is. A kilencvennyolc évvel ezelőtt született íróra az Országos Széchényi Könyvtárban emlékeztek.
„Hogy-hogy kert? Paradicsom. Kis homoki vad szekfüs rét, néhány sor pusztuló szőlő, kiöregedett szilvafák, akác, ősfű, vadfű, fácánok, nyulak, őzek, szarvasok, a talaj állítólag olyan magas kvarc tartalmú homok, hogy már gyógyít, viszont ellen is áll a mezőgazdasági akaratoskodásnak, az úri virágoknak - meg rajta egy kisebb faház. Nagyjában meg is változott az életritmusom, amióta „birtokos" vagyok. A barátaim oda szoktak kijönni, sok fiatal. Amolyan peripatetikus keretet ad ez a táj a találkozásainknak, — amelyek egyébként teljesen spontánok, még azt se mondhatnám, hogy rendszeresek, csupán mindig megismétlődnek…” – vélekedett Mészöly Miklós Kisorosziról 1981-ben. Az író hatvanadik születésnapja alkalmából Alexa Károllyal készített interjúban megfogalmazott gondolatait Márton László, József Attila díjas író idézte fel az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című sorozatának Mészöly Miklós kilencvennyolcadik születésnapja tiszteletére rendezett esten. Az atléta halála, a Megbocsátás vagy a Saulus írójának élete szorosan összefonódik a Dunával, hiszen évtizedeken át töltötte Kisorosziban feleségével, az író, pszichológus Polcz Alaine-nel a tavasztól őszig terjedő időszakot. Hozzájuk hasonlóan házat bérelt vagy vásárolt ott Nádas Péter, Csaplár Vilmos, Balassa Péter és Kukorelly Endre. Az elszigetelt, autóval nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető helyszín nem csupán Mészöly életművében kapott kiemelt szerepet, de a magyar irodalom megújulásának színtere is volt – említette a beszélgetésen Szkárosi Endre József Attila-díjas költő, irodalomtörténész. A korábban hajózási és kereskedelmi szerepet is betöltő faluban összeforrt a homok, a víz, a sziget, az erdő és az emberi tevékenység – részletezte Szkárosi. A beszélgetőtársak személyes emlékeiket is megidézve kiemelték annak jelentőségét, hogy bár a település az elszigetelődést, az elvonulást jelentette a szerzők számára, a társas élet egyik központi fóruma is volt. Beszélgetések, eszmecserék és a mindennapokból való kiszakadás közös pontjaként ott találkozott az a fiatal írókból álló csoport, amely a pálya csúcsán lévő Mészöly körül összegyűlt. A helyek, és a tájak fontossága az író életművében több helyen is megjelenik – ismertette Márton László, s példaként a Koldustáncot említette, Szkárosi pedig az 1975-ben megjelent Film című regényt, amelyek Szekszárd, illetve Budapest egyes helyszíneit szinte tűpontosan követik végig. Márton elmondta, holott az életrajziságot és a személyre vonatkoztatott olvasást igyekszik kiiktatni a modern irodalomértés, Mészöly esetében ezek fontos fogódzókat adhatnak a művek értelmezéséhez. Hasonlóan tekinthetünk az életműhöz szorosabban vagy lazábban kapcsolódó írásokra is, akárcsak a 2017-ben kiadott A bilincs a szabadság legyen címmel Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezéseit tartalmazó kötetre, amelyből az est elején Bozó Andrea színművész és Bagossy László színházi rendező olvasott fel részleteket. A házaspár leveleiből is kirajzolódó személyiség képe épp olyan összetett és szerteágazó, akárcsak az írásaiból megismert szerzőé, amely – ahogy arra a beszélgetők is kitértek – hajlíthatatlansággal és radikális, megújulásra képes írásmóddal párosult. S habár Márton László szerint Mészöly nem kedvességéről volt ismert, és pofonjait tanítványainak egy zen-mesterhez hasonlóan osztogatta, irodalmi műveinek erején és jelentőségén ez nem sokat változtat.
Szerző

Ralph Fiennes: "Mindannyian csehovi karakterek vagyunk"

Publikálás dátuma
2019.01.26. 10:35

Fotó: Daniel Leal - Olivas / AFP
A Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, január 27-én újra a mozikba kerül Steven Spielberg Schindler listája című filmjének digitálisan felújított változata. A koncentrációs tábor parancsnokát Ralph Fiennes alakította a filmben. A 31. Európai Filmdíj Gálán, a spanyolországi Sevillában életműdíjat kapott – itt adott interjút a Népszavának.
Az egyik legsokoldalúbb angol színész, aki filmrendezőként is aktív – immár a harmadik rendezői munkája a Rudolf Nurejev életét feldolgozó The White Crow. Ralph Fiennes egy kicsit a miénk is: Az angol betegben a magyar származású Almásy László grófot alakította, majd a Szabó István rendezte A napfény ízében egy magyar zsidó család három férfialakját játszotta el.      - Ralph-nak vagy „Réf”-nek hívhatom?  - Ez attól függ, hogy mennyire vesszük figyelembe az óangol kiejtést. Ott volt például Ralph Vaughn Williams, akinek „Réf”-ként ejtettük ki a nevét. Engem a szüleim „Réf”-nek hívtak kora gyerekkorom óta, így tudatalatti késztetést éreztem arra, hogy mindenkit kijavítsak, aki Ralph-nak hívott. Ma már kicsit bánom, hogy nem vettem fel a Rafe-t művésznévnek, mert akkor most sem kellene magyarázkodással kezdenem a beszélgetést! Szóval, „Réf-Ralph” vagyok, üdvözlöm… .  - Színészként elképesztő karriert tudhat maga mögött. Mi hajtotta a rendezés felé?  - Az utóbbi filmem elkészítése során én is többször feltettem magamnak ezt a kérdést. Most úgy érzem, soha, de soha többet nem akarok filmet rendezni. A The White Crow nagyon sok energiámat felemésztette, elképesztően frusztrált éveket tudhatok miatta magam mögött. Éljen a színészlét!  - Megutálta a rendezést?  - Ezt nem mondanám, mert magát a forgatást, a kreatív részt nagyon élveztem. Az azonban, hogy a költségvetés és mások sorsa miatt a felelősség engem terheljen, gyilkos stresszt jelent. Az is bosszantott, hogy nem tehettem meg, hogy nem szerepelek a The White Crow-ban. Képzelje el a szituációt, amikor egy mecénás azt mondja nekem, hogy akkor kapok rendezőként pénzt, ha szerepet is vállalok. A filmipar sokszor értelmetlen helyzeteket teremt. Persze, aztán a végén a színész énem örült, elvégre egész jó karaktert osztottam magamra.  - Színészként vannak még szerepálmai?  - Nincsenek. Nem így működik a rendszer. Abból választhatok, ami szembejön velem. Az elhatározást sok minden meghatározza: a forgatókönyv, az adott figura, a rendező, de jellemzően ösztönösen döntök. A Vakító napfényt például azért vállaltam, mert meggyőzött Luca Guadagnino rendező intellektusa. Ha hónapokig kell együtt lennem valakivel, akkor muszáj, hogy szellemileg stimuláljon.    - Kik voltak azok a rendezők, akik a leginkább stimulálták?    - Anthony Minghella, Szabó István és Fernando Meirelles. Ők hárman a top, de ha egyetlen egyet kell megjelölnöm, akkor az István lenne. Vele nagyon különleges volt a közös munka. Lenyűgöző az érzékenysége a gondolatok és érzelmek megfogalmazásával kapcsolatban. Már az első találkozásunk alkalmával éreztem a speciális rálátását és megértését a filmszínészet iránt. Imádtam, ahogy velem beszélt, ahogy irányított A napfény íze forgatása során. Nagyon kemény, ugyanakkor mélyen humánus művész. Minden egyes rezgést követett és azonnal jelezte, ha valami nem volt hiteles.    - Január 27-én, a film bemutatójának huszonötödik évfordulóján ismét a mozikba kerül a Schindler listája. Furcsa, hogy Steven Spielberg nevét nem említette az előző kérdésnél.   - Pedig meg kellett volna. Igaz, ő teljesen más iskola, mint Szabó vagy Minghella. Míg az utóbbi kettő finoman rávezet arra, hogy mit szeretne tőled, Spielberg azonnal a lényegre tér. A belőle hiányzó érzékenységet az őszinteséggel pótolja. Közvetlen ember, aki  egyenesen megmondja a szemedbe, hogy mit gondol. Mindemellett hihetetlen energiákat mozgat meg a forgatás során. Rendezőként ezt a magas hőfokon égést tanultam meg tőle, egészen pontosan azt, hogyan kell egy egy egész stábot feltölteni és kontrollálni. Ha ma visszagondolok a Schindler listája forgatására, szinte beleszédülök abba a tempóba és szenvedélybe, ami annak idején Stevenből eredt. Nem kétséges, hogy a karrierje legfontosabb művéről van szó.    - Mennyire volt fájdalmas ezt színészként elviselni? - El kell ismernem: voltak napok, amelyek nehezek voltak. Sőt, fájdalmasak. Steven számára fontos volt a hitelesség és a realitás, ezért bármire hajlandó volt. Az egyik legmegrázóbb forgatási nap az volt, amikor az Auschwitzba érkezők orvosi vizsgálatát rögzítettük. Az összes statisztának meztelenre kellett vetkőznie. Senki nem bántott vagy alázott meg senkit, ám a helyzet megteremtése is borzalmas érzéssel töltött el mindannyiunkat.  - Spielberg volt a legszigorúbb rendező a karrierje során?  - Nem, mert szereti, ha a színészek végül kitalálják, mit szeretne és végül magunk rendezzük magunkat. Akinél nincs efféle játékra lehetőség, az Wes Anderson: a Grand Budapest Hotel forgatása során még egy szót sem változtathattam meg.    - Számos alkalommal játszott el Shakespeare karaktereket, illetve rendezőként adaptálta a műveit. Mit gondol, mi lenne ma Shakespeare: színházi szerző vagy forgatókönyvíró?  - Mindkettő. Amint megérezné a filmipar limitjeit, visszamenekülne a színházba. Képzelje csak el a helyzetet: ott feküdne rengeteg Shakespeare csoda az asztalfiókban ostoba producerek megjegyzéseivel, hogy miért szarok. Ma sértett és megsebzett alkotó lenne.  - Az Európai Filmakadémia kitüntette az „Európai hozzájárulás a világ filmművészetéhez” díjjal. Ez jelent önnek valamit?   - Persze, jó érzés, ha az embert elismerik, különösen, ha kollégáktól érkezik az elismerés. Aztán ez a dicsőség semmit sem segít, ha a következő filmedhez szeretnél könnyebben támogatáshoz jutni. Ezzel nem akarok senkit sem megbántani, de tény, hogy a világot nem lehet díjakkal megváltani.  - Szükség lenne erre?  - Én, aki abszolút európainak tartom magam, egész életemben abban a hitben éltem, hogy szép lassan, de az élhető és élvezhető civilizációt építjük. Aztán rendre történnek olyan események, amelyek ennek az ellenkezőjét vetítik: ilyen a Brexit, a politikai erők szélső jobb- vagy balfelé tolódása – a túlzott nacionalizmus és politikai korrektség ugyanolyan veszélyes. Egyre kevésbé tudjuk definiálni mit, hogy „szabadság”. Persze, manapság inkább a jobbra tolódás az aggasztó, kezdve Olaszországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Oroszországgal és természetesen a hazámmal Nagy-Britanniával. Aktív alkotóként a legnagyobb félelmem, hogy a művészek lassan elveszítik azokat a fórumokat, ahol megnyilvánulhatnak. Pedig ezek a szólásszabadság alapjai. A művészeteknek nagy a társadalmi befolyásuk, épp ezért fontos, hogy feszegessük a határokat. Ezt lehet tenni politikai agendával is, de engem mindig is sokkal jobban érdekelt az emberi természet. Minden abból az alapvető kérdésből indul ki, amelyet optimális esetben csehovi érzékenységgel teszünk fel: miért ilyen bonyolult emberként létezni?  - Ha már Csehov: az orosz klasszikus figurái mindig elvágyódnak valahova. Ön is ilyen álmodozó alkat? - Jesszus, miért nem ezzel kezdtük az interjút? Mindannyian csehovi karakterek vagyunk, miközben ezt el sem tudjuk képzelni magunkról. Pedig Csehov orvos volt, ismerte az emberi természet gyenge pontjait.    - Elég sok misztikus és természetfeletti filmben vállalt szerepet.  - Nevezzük a nevén a dolgot: sok kommerszben látott. Ezeket a lehetőségeket nem hajtottam. Harry Potter világa azért tetszett meg, mert J.K. Rowling nagyon jó metaforákkal ábrázolta ebben a mesében korunk gonoszságait. Jópofa volt, hogy ezek az erők elleni harcra tanít.  - Mivel Voldemort alakítójával beszélek, gondolom, egyetért azzal: a gonoszokat élvezetesebb alakítani.   - Nem feltétlenül. Lehet jó nagyokat ripacskodni közben, az biztos. De ezt én már végtelenül unom, mert semmi érdekesség nincs ezekben. Korábban azt mondtam, várom a szerepeket, most helyesbítek: soha többet nem leszek főgonosz hollywoodi filmben.  - Azért a Bond franchise marad, ugye?  - Igen, de sosem akartam James Bond filmben szerepelni. Aztán jött Sam Mendes, aki meggyőzött arról, hogy lehetséges még innovatívan hozzánőni a franchise-hoz. Illetve a titkosszolgálat élén lecserélhettem Judi Dench-et, akit ez nagyon bosszantott!    - Ha már szóba hozta: Judi Dench mesélte, hogy amikor megkapta M szerepét, az Mi6 meghívta vacsorára. Mivel a következő Bondban már ön lesz M, adódik a kérdés: megvolt már a vendéglátás?  - Igen.    - És, mi történt…?  - Ez szigorúan bizalmas.

Spielberg: A szeretet erősebb a gyűlöletnél

A Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, január 27-én vasárnap, újra a mozikba kerül Steven Spielberg Schindler listája című filmjének digitálisan felújított változata, a rendező új bevezetőjével. Ebből idézünk: „Amikor a filmet eredetileg bemutatták huszonöt éve, azt reméltem, ha a nézők látják a történelem e sötét fejezetét Oskar Schindler történetén keresztül, az esélyt ad arra, hogy beszéljünk a fanatizmus és a rasszizmus tragikus következményeiről. A film örökségének lényeges eleme a USC Soah Alapítvány, melyet azért hoztam létre a holokauszt túlélői és tanúi számára, hogy elmondják, mit éltek át. A történeteiket hallgatni sokszor nagyon nehéz, de szerintem fontos, ha meg akarjuk érteni azt a jót és rosszat, amire az emberek képesek. Törekednünk kell a megértésre, hogy az empátia és a gondolkodás szembe szállhasson a gyűlölettel. Újra aktuális, hogy felidézzük és átgondoljuk a hasonló mozgalmak szörnyű történetét, a rabszolgaságtól az idegengyűlöletig. Amikor elkészítettem a Schindler listáját huszonöt éve, leginkább azt reméltem a filmtől, hogy megszólítja a közönséget, hogy folytatjuk a párbeszédet, és még határozottabban bizonyíthatjuk, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél. Még ma is ezt remélem.” 

NÉVJEGY

Ralph Fiennes, (Ipswich, Suffolk, 1962. december 22. –) BAFTA- és Európai Filmdíjas angol színpadi és filmszínész, rendező.  

Zenei nagykoalíciót hozott össze az egykori underground botrányhős

Publikálás dátuma
2019.01.26. 10:00

Fotó: Népszava
„Nem kell a kamu fagyi, a maracujás, elég, ha jó torkot mar a gulyás" – Pajor Tamás megpróbálja a lehetetlent, szellemesen hazafias dalt dúdoltat a politika vezérelte megosztottságban.
- Létrehozta a zenei nagykoalíciót egy hazaszeret-dal erejéig. A résztvevők szinte mindegyike jelentkezett már hasonló indíttatású produkcióval, de világnézetileg nagyon távol állnak egymástól. Elég az eszdéeszesként címkézett Geszti Péterre és a rendszeresen lenácizott Frankadelire gondolni. Működött a kémia a felvételeken? Életképes a nagykoalíció? (Pajor Tamás a napokban egy, a hazaszeretetet propagáló számmal jelentkezett, amelyben a hazai zenei élet számos ismert előadója szerepel. Erről részletesen lásd keretes írásunkat.) - A nagykoalíció politikai kategória, ezt megelőzi maga az ember. Az emberiség együttélése kötelező kör. Szemben a politikai nagykoalícióval, amely szükségszerűen érdekalapú, az emberiség együttélésének értékeken kéne állni, legfőképpen a második legnagyobb parancsolaton, “Szeresd embertársadat, mint önmagadat!” Egyének vagyunk, így a véleményalkotás a sajátunk, ebből pedig okvetlenül véleménykülönbség adódik. Törekednünk kell megteremteni a békés egyet nem értés világát.   - Prédikátor néven jegyzi ezt a dalt, miközben valóban prédikátorként dolgozik a gyülekezetében. Összefügg a kettő?  - Persze. A hivatásom beemelése a névbe még akadálytalanabbá teszi fő üzenetemet, az evangéliumot.   - Felszínes bibliai ismeretekkel is feltűnő a gondolati hasonlatosság a Prédikátorok könyve és a koncepció, illetve a dal üzenete között. Remélem, nem érzi blaszfémikusnak, ha néhány kérdést erre alapozok. - Ez a párhuzam inkább erősen és túlzóan megtisztelő, hiszen a Prédikátor Könyvének szerzője Salamon, a világtörténelem legbölcsebb embere volt, legalábbis Jézus Krisztus után. Úgyhogy inkább maradjunk annyiban, hogy a cél számomra is Isten üzenetének átadása.   - Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. (Préd 1.13.) Ez a dalszövegein is átüt. Toleránsabb-e attól, hogy azokkal is együttműködik, akikkel nem ért egyet?  - Az előbb említett békés egyet nem értés, illetve szeretet és méltánylás alapú közösségteremtés értelemszerűen nem követeli meg az egyetértést és nem zárja ki a konfliktusokat, a vitát, sőt a konfrontációt sem, hiszen a szeretet lényegéből fakad az őszinteség, annak bátor kimondása, amit igaznak hiszünk. Ez az én esetemben azt jelenti, hogy bibliai világnézettel ütköztetem hallgatóimat abban a reményben, hogy mégsem ütköznek meg rajta, hanem befogadják.    - A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. (Préd 12.11.) Ez Önről szól: a megbékélést hirdeti, és keresett hozzá egy sokakat elérő formát. Vajon biztos megértik-e egyszerre Fankadeli és Oláh Gergő rajongói? - Az ösztöke hosszú, hegyes eszköz, amely az igába fogott ökröket volt hivatott visszatéríteni a helyes útra, amikor eltértek attól. Az állatot a fájdalomérzet téríti vissza. A valóság sajnos az, hogy legtöbbször bennünket, embereket is. A visszatérítés e fájdalma nem más, mint ütközés Isten Igéjével. Ez fáj, de az érdekünkben történik. Igazi megbékélés csak így lehetséges. A szívünk nem talál nyugalmat, amíg Istennel konfliktusban állunk, azonban, ha vele megbékülünk, egymással is meg fogunk. Hogy ezt az emberek elfogadják-e? Ebben csak reménykedni tudok.   - Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. (Préd 3.7.) Mitől lett aktuális most a megszólalás? - Az ilyen megszólalás mindig aktuális, eddig is törekedtem rá. Ez a kulturális foglalat talán most hallhatóbbá teszi, amit mondok.   - Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. (Préd 3.8.) Mit vár a projektjétől?  - Azt, hogy minél több helyen elmondhassam, a világnak van egy Teremtője, aki úgy szereti az embereket, hogy elküldte az egyszülött fiát, hogy a mi bűneinkért helyettünk szenvedje el a halált és mivel emberként is bűntelen maradt, feltámadott a halálból. Továbbá azt, hogyha ő szeretetből az egész életét odaadta, személyesen mindannyiunkért, mi is adjuk át magunkat, engedelmeskednünk Neki, megbízva szavában.    - Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! (Préd 4.4.) Igaz, hogy az irigység magyar alaptulajdonság? - Általános emberi tulajdonság sajnos. Hogy Magyarországon ez erősebb-e, lehet, nem tudom. Ha igen, meglehet, hogy azok a rendszerek is felelősek érte, amelyek megnyomorították, kisemmizték, leigázták megfigyelték a hatalmuk alatt állókat.   - És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.(Préd 4.12.) A mindenkori hatalomnak éppen ezért a kötél szétszálazása áll érdekében, nem? - Az itt említett kötél a szeretet kötele. Az evilági hatalom természete bibliai alapon megközelítve szükségszerűen tartalmazza az emberi bukás következményeit, vagyis mindenkor része a rossz. Ezért kívánatos, bár messze nem tökéletes berendezkedés a demokrácia, ahol az ellenpólusok rendszere gátolja a rossz valóságának elhatalmasodását. És fontos hogy fennmaradjon a magánszféra, ahol az ilyen típusú hatalmak nem képesek elvágni a szeretet köteleit. A verbális erőszak rendkívül káros és közéletünkben ezerrel röpködnek a bélyegek. Pedig fasiszták és kommunisták utoljára a második világháborúban harcoltak egymással, az pedig nem ma volt.  - A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. (Préd 5.2.) Jobb meghallgatni a másik esztelenségeit vagy érdemesebb figyelmen kívül hagyni? - Erre akkor én is egy Salamontól vett idézettel válaszolnék, de ez a Példabeszédek könyvéből való. Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.(Példabeszédek 26:4-5)  

Pajor Tamás

A nyolcvanas évek alternatív művészeti életének egyik legnagyobb hatású balhés énekese volt. Generációja Xantus János Rocktérítő című 1988-as dokumentumfilmjével a televízióból követhette végig Pajor keresztény megtérését és útját a Hit Gyülekezetébe. Az elmúlt két évtizedben Ámen zenekarával bizonyította, hogy szövegeinek nem a színvonala, csak a témája változott, 2016-ban például az év szövegírója lett. A héten egy hazaszeretetet propagáló videóklippel jelentkezett, Geszti Péter, Fatima, Wolfie (Punnany Massif), Varga Miklós, Jónás Vera, Szikora Róbert, Oláh Gergő, FankaDeli, a radikális jobbra és Deniz, a radikális balra hajló rapper közreműködésével. A klipben Gesztesi Károly harmonikázik. A Patrióta című számot feltöltése után 4 órával harminckétezren nézték meg a youtube-on és a kommentelők szerint ez egy jól sikerült országimázsfilm – magyaroknak.

Témák
Pajor Tamás
Frissítve: 2019.01.26. 10:15